I Only Know Love [B.tob ~ Minhyuk]

Ajánlatos ezt hallgatni közben: http://www.youtube.com/watch?v=PpkKMO6Xr8Q

”Itt jön ő egy újabb lánnyal az oldalán. Azt hiszem ez már a harmadik ezen a héten és még csak kedd van. Istenem ez a fiú... miért is nem olyan mint régen? És miért gondolok én még mindig rá?” - merengtem el gondolataimban.

Még mindig emlékszem, amikor gyerekek voltunk ő volt a legjobb barátom. Annyira aranyos szomszéd fiú volt, ráadásul mindig nyalókát vagy csokit majszolt és soha nem hízott tőle. Irigyeltem is emiatt nagyon sokszor. Jószívű, édes és vicces fiú volt viszont eléggé visszahúzódó és emiatt sokan nem szerették. Túlságosan is jó gyerek volt emiatt is szerettem vele barátkozni. Aztán a barátságból hamar kialakult köztünk a szerelem.

A szüleink nagyon közeli barátságban voltak, így sokszor volt olyan, hogy ott hagytak náluk, hogy együtt tanuljunk vagy csakhogy együtt töltsük az időt, azonban amióta felnőtt és más társaságba került már nem is beszélünk. Az egész változás akkor kezdődött amikor elköltözött az utcánkból. 

Nem haragudtunk egymásra, egyszerűen csak minden megváltozott. Érezni lehetett, hogy közünk volt egymáshoz, hisz akárhányszor összefutottunk a suliban és egymásra néztünk, valamelyikünk biztosan elkapta a fejét.

”Egyszerűen nem bírom tovább.”

Péntek délután volt és egyedül voltam az osztály teremben és épp a matek házit írtam. Igazából senkit sem érdekelt, hogy ott maradtam még a családomat sem. Annyira belemerültem a háziba, hogy mire feleszméltem már beesteledett. Az osztályban  uralkodó csend kifejezetten megnyugtató volt a zűrös nap után.

Lassan összepakoltam a dolgaimat és beledobtam a táskámba, majd elakartam hagyni a termet amikor valaki hirtelen megszólalt.

- Gondoltam hogy itt leszel – szólalt meg egy ismerős hang a hátamnál.

- Minhyuk? – suttogtam.

”Igen biztosan ő, hisz bárhol felismerném a hangját. De mit keres itt? Azt hittem mindenki elment. Engem várt? ” - kavarogtak a gondolatok a fejemben.

Megfordulva láttam, hogy tényleg ő áll velem szemben és meredt szemekkel engem néz.

- Szia.. mit keresel te itt? – kérdeztem meglepődve.

- Sssshhh... Maradj csendben – mondta egyik ujját a szám elé helyezve.

- Mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten és ellöktem a kezét. 

- Miért maradnék csenbde? Hisz nincs is itt senki rajtunk kívül.. – emeltem fel a hangom.

- Segítségre van szükségem. – komolyodott el. Velem tudnál jönni? Megígérem, hogy hazaviszlek miután végeztünk. – mosolyodott el.

- Hogy mi? Segítség? - fakadtam ki magamból. Mi már rég végeztünk Minhyuk. – indultam volna el de visszarántott.

- Kérlek segíts.. szükségem van rád... – motyogta.

- Rendben mondd gyorsan.. mert sietek haza – mondtam kicsit nyugodtabb hangon.

- Valójában arról van szó, hogy szeretnék venni valamit a lánynak akivel találkozgatok, hogy tudja hogy érzek iránta valamit. Ruhára gondoltam, hisz minden lány szereti a ruhákat, de nem tudom hogy milyet. Szóval segítened kellene. – mondta vigyorogva.

- Mi?? Miért én? – kérdeztem kikerekedett szemekkel. Egyszerűen nem tudtam felfogni hogy csak emiatt beszél velem újra. Miért nem valamelyik más barátnődet vagy esetleg exedet kéred meg? – érdeklődtem kíváncsian.

- Komolyan kérdezed? Hogy kérdezhetném meg az exeimet? Aiiishhh... látszik hogy még nem volt ilyesmiben részed – mondta a tarkóját vakargatva.

- Khm.. khm.. hát igen. Mert én nem naponta cserélem a barátaimat. – húztam fel  a szemöldököm és vágtam vissza neki.

- Igen ebben igazad van ...Te soha nem is voltál olyan – húzta mosolyra a száját.

- Hát nem. – mondtam elfordulva tőle, mivel nem akartam, hogy lássa hogy elszomorodom.

- Na de segítesz akkor? – érdeklődött tovább.

- Sajnos nem tehetem... – suttogtam miközben elindultam az ajtó felé.

- Ne mááár... kérlek segíts... azt akarom hogy te segíts nekem... légyszíves Minky.. – mondta bevetve aranyos énjét, amit azóta nem láttam, hogy elköltözött.

- De.... – fordultam meg.

- Nincs több kifogás... Most velem jössz – mondta megragadva a karom. 

Sikeresen magához húzott és végig vállamat fogva kisétáltunk a parkolóba a kocsijához.

- Miért csinálod ezt velem? Aaahhh engedj el.. hagyjál már Minhyuk. – kiabáltam miközben próbáltam kibújni öleléséből.

- Ha még egyszer ekkorát ordítasz én komolyan mondom hogy megcsókollak – suttogta fülembe majd gyönyörű szemeivel rám nézett.

- Eeeeeee... fúúúúúj... – mondtam kicsit kipirult arccal, majd elfordítottam a fejem. Közben végig azon járt az eszem hogy bárcsak megtenné és nem csak mondaná, de tudtam hogy ez úgysem fog megtörténni.

- Sok dolgom van. – próbáltam újra kivágni magam.

- Csak egy fél óra.. Nem kerül több időbe.. szóval ne keress kifogásokat – mondta kicsit nyugodtabb hangon, miközben kinyitotta a kocsi ajtaját és behessegetett az ülésre.

- Ahhh megőrjítesz. – mondtam rászánva magam és beülve az autóba.

- Na végre hogy belementél – mondta miközben 80km/h száguldozott.

- Muszáj volt – nyögtem ki teljesen megrémült arccal. Nagyon féltem amiért gyorsan vezetett, mivel nem szerettem volna még meghalni.

“Ez a fiú azt hiszi bármit megtehet amit akar. Mindent megkap amit akar és ez kezd idegesíteni.“ – kavarogtak újabb gondolatok a fejemben miközben ahogy csak tudtam kapaszkodtam az ülésbe.

Ezzel a tempóval tíz perc alatt oda értünk az egyik utcába, ahova én busszal egy fél óra alatt érek oda.

Kiszállva az autóból annyira örültem, hogy újra a földön állhatok, hogy egy hatalmas sóhaj hagyta el az ajkaimat. Sokáig azonban nem volt időm élvezni az egy helyben állást, mivel Minhyuk azonnal belekezdett a mondanivalójába.

- Melyik a legjobb üzlet, ahol női ruhákat találunk? – kérdezte kétségbeesetten tőlem várva a választ.

- Fogalmam sincs. – suttogtam kicsit duzzogva, bízva abban hogy nem hallja meg.

- Mi az hogy fogalmad sincs? De hisz te is lány vagy. Tudnod kell – fakadt ki magából.

- Tényleg lány vagyok? – néztem rá kérdően. Jó hogy észrevetted – fordítottam neki hátat mérgesen.

- Jó na bocsi.. szóval.. – kezdett el sürgetni.

- Én nem veszek ruhákat.. azaz nem innen veszem őket. – mondtam.

- Aiishh.. most komolyan... így nem sok hasznodat veszem – sóhajtozott.

- El is mehetek – jelentettem ki.

- Hmm... ne nevettess.. azt úgysem engedném.. – kezdett el mosolyogni majd újra elkapta a kezem és behúzott az egyik hatalmas üzletbe.

Az üzlet egy nemzetközi lánculat ígyik kisebb helysége volt ezért mindenféle külföldi márkák is megtalálhatóak voltak, persze az áraik így az egekben szárnyaltak. Minhyuk ezzel egyáltalán nem törődött, azonnal belevetette magát a megfelelő ruha keresésébe. Nagyon élveztem, hogy újra együtt tölthetem vele az időmet végre úgy éreztem, hogy talán ezután újra többet fogunk találkozni. Bár nem én voltam a barátnője, mégis most úgy éreztem magam mintha nekem vásárolnánk ruhát.

- Mit parancsol uram? Talán egy estélyi ruhát a gyönyörű barátnőjének? – szólította le az egyik elárusítónő Minhyukot, miközben engem méregetett. 

Látván, hogy a nő engem figyel Minhyuk is azonnal rám nézett amitől én azonnal elpirultam.

Furcsa volt, hogy azt hitte hogy a barátnője vagyok de eközben annyira boldognak éreztem magam. Ez a boldogság azonban azonnal megszűnt ahogy Minhyuk megszólalt.

- Csak adjon egy olyan ruhát ami szép és jól áll rajta. A lány akinek veszem hasonló alakkal rendelkezik mint ő. – mondta elhadarva kicsit zavartan.

- Rendben uram. Bízza csak rám.. kérem kövessen – mondta mosolyogva az elárusító.

“Ezt nem hiszem el. Mit keresek én itt. Nem nekem való ez a hely. A ruha nekem csak arra van, hogy eltakarja a testem az emberek elől, azaz hogy ne legyek meztelen. Nem értem miért kell ilyen nagy felhajtást csinálni egy hülye ruha miatt.. az a lány... nagyon szerencsés..”– merültem el újra gondolataimban és éreztem, hogy a féltékenység eluralkodik rajtam.

Pár perc múlva Minhyuk visszatért egy fekete estélyi ruhával a kezében, ami valóban nagyon gyönyörű volt.

Azonnal bementem a próbafülkébe és felpróbálva a ruhát rá kellett jönnöm, hogy a ruha még csodálatosabb mint azelőtt. Tökéletesen állt pedig még nem is volt teljesen rajtam. Teljesen kihangsúlyozta a főbb testrészeket, egyszerűen csodálatos érzés volt ilyennek látni magam.

A boldogságot kétségbeesés váltotta amikor rájöttem, hogy nem tudom felhúzni a cipzárt, mivel a fenekemtől egészen a vállamig végig cipzár helyezkedik el. Akárhogy próbálkoztam vele sehogy sem sikerült. 

Össze-vissza forgolódtam, hogy lássam magam a tükörben, de még így sem jött össze a dolog. Az elárusítónő pedig mivel nem volt a közelben, így egy jó tíz percig csak szerencsétlenkedtem.

- Aiish ezt nem hiszem el – dühöngtem a fülkében.

- Minden rendben? – kérdezte érdeklődve Minhyuk miközben elhúzta a fülke függönyét.

- Öhmm igen.. csak próbálom felhúzni ezt az átkozott cipzárt. De nyugi mindjárt megoldom és akkor mehetsz. – szólaltam meg kicsit flegmán, majd hátat fordítottam neki.

”Oh.. úr isten ez nagyon ciki... most látja a bugyim egy részét...”- futott át az agyamon és már fordultam is volna vissza de ő megelőzött.

- Majd én segítek – ajánlotta fel.

- Nem köszi.. megtudom csinálni. – feleltem zavartan.

Erre nem szólt semmit csak hirtelen közelebb lépett hozzám.

Mindkettőnket láttam a tükörben és látva, hogy a hátamnál áll és mosolyog újra elpirultam.

Látva ezt hajamat egyik vállamra tolta, majd hirtelen megéreztem hideg kezét végig siklani bőrömön.

Annyira közel állt hozzám, hogy nyakamon éreztem minden egyes levegő vételét. Ahogy lehelete elérte nyakamat azonnal kirázott a hideg és libabőrös lettem. 

Tudtam hogy észrevette a dolgot úgyhogy azonnal lesütöttem a fejem. A keze lassan  lekerült a derekamról és óvatosan elkezdte felhúzni a cipzárt.

Annyira lassan húzta, hogy szinte hallani lehetett a nyikorgást.

- Nem húznád gyorsabban? – kérdeztem tekintetemet a tükörre vetve, ahol pontosan láttam csillogó szemeit. Elég kínosan éreztem magam, de ugyanakkor nagyon tetszett az egész.

- Miért baj az hogy lassan húzom? – húzta mosolyra a száját. Nem tehetek róla hogy nem simul pontosan rád – mondta kicsit gúnyosan, csakhogy kicsit felidegesítsen.

- A francba... Pedig azt hittem hogy ez jó lesz – szomorodtam el.

- Nyugi csak vicceltem – suttogta fülembe, amikor sikeresen felhúzta a cipzárt.

- Köszönöm Istenem – csúszott ki a számon, amire ő hangosan nevetni kezdett ezért kizavartam a fülkéből.

Az eset után még jó pár ruhát felpróbáltam, de Minhyuk végső választása mégis a fekete ruhára esett.

A ruha nagyon drága volt, amitől egyből tudtam hogy valóban nagyon fontos lehet neki a lány ha ennyi pénzt képes költeni rá.

Az estélyit becsomagoltatta és egy kis cetlit is írt hozzá amit a ruha mellé tett.

Mikor mindennel kész voltunk megkönnyebbülten léptünk ki az üzletből és sétáltunk az autó felé.

- Ahogy ígértem most hazaviszlek. – mondta kinyitva az ajtót.

- Nem kell . innen majd megyek busszal. – próbáltam ellenkezni vele.

- Szállj be – parancsolt rám határozottan.

- Nem... komolyan nem kell.. – mentegetőztem.

- Azt mondtam szállj be – szólt rám erélyesebben.

Nem mertem vele ellenkezni mert tudtam, hogy úgyis az lesz amit ő akar, így végül beszálltam az autóba.

A hazafelé vezető úton már nem száguldozott, sőt meglepően lassan és nyugodtan vezetett viszont egész idő alatt hallgatott. A legnagyobb meglepetést akkor okozta amikor a segítségem nélkül megtalálta a házunkat, holott kisfiú kora óta nem volt az utcánkban.

A házunk elé érve hirtelen megszólaltam mielőtt kiszálltam volna: - Köszönöm.

- Nem... én köszönöm a mait – mondta kicsit zavartan másfelé nézve. Mondd meg anyukádéknak, hogy üdvözlöm őket – vetette még oda mielőtt kiszálltam volna.

Csak bólogattam arra amit mondott majd becsuktam a kocsi ajtaját.

Már épp indulni akartam az ajtónk felé amikor hirtelen meghallottam Minhyuk hangját.

- Hey Minky.. – szólított meg.

Visszafordulva láttam hogy kiszáll a kocsiból és felém sétál.

- Azt hiszem ezt itt hagytad – szólalt meg mosolyogva majd felém tartotta a kis rózsaszín dobozt amibe a ruha volt csomagolva.

- Mi...- akadt el a szavam.

- Holnap találkozunk. – mosolygott rám majd egy puszit nyomott az arcomra és visszament a kocsihoz, beszállt és elhajtott.

Még pár perc után is ott álltam kezemben a dobozzal és azon gondolkodtam hogy ami történt az valóság-e.

Amint magamhoz tértem azonnal kinyitottam a dobozt amiben ott volt a gyönyörű fekete ruha amit együtt választottunk és ami miatt újra együtt töltöttünk egy napot, annyi idő után.

Viszont a ruha mellett még ott díszelgett a cetli is amit ő maga írt még az üzletben.

Arra számítottam hogy biztosan valami olyasmi lesz benne hogy jól megszívattalak vagy, hogy vigyázz rá mert holnap utána jövök de ehelyett ez állt benne:

A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van. 

Ha felbomlik, annak oka sohasem a másik, hanem mindig az Én.

Nagyon sajnálom ami történt.... rettenetesen hiányoztál

------------------------------------------------------------

Remélem volt olyan akinek tetszett :)

Melodyk ezt pedig nektek így a végére csak hogy ne felejtsétek el *w*

Szerelem a sötétben ♥ [SHINee ~ Taemin]

Ajánlatos ezt a dalt hallgatni közben:

A Nap lassan vörös sárga ruhába öltözött. A szerelmes pár olyan régóta ült kint, hogy már alkonyodni kezdett. A tó vizét egy enyhe hűvös szél fodrozta.

A lány magasba emelte az arcát, hogy érezze a szél által terjedő friss, hűs levegőt a bőrén, hogy megszagolja a tó illatát és hallja a tücskök zenéjét.

Óvatosan közelebb húzódott a fiúhoz, aki megérezvén ezt erős karjaival átfonta a lány derekát.
- Fázol? – kérdezte szelíd hangján Taemin. Szerintem lassan be kellene mennünk.
- Ne még! Most majdnem olyan, mint rég! – szólalt meg hirtelen Minky.

Taemin azonnal elkomolyodott, majd egy apró puszit lehelt a lány homlokára és még jobban magához húzta.
- Jól van kincsem, ahogy szeretnéd. – mondta könnyes szemekkel.

Mély csend ült le közéjük. Talán mindketten ugyanarra gondoltak. Ugyanarra a szombat éjszakára.
Lassan leköszönt a Nap az égről és sötétségbe borult a táj. Mindketten felemelkedtek a fűről, azonban Taemin egy pillanatra sem engedte el szerelmét. Oltalmazóan vigyázott rá.
- Gyere, vigyázz, óvatosan lépj! – mondta mosolyogva.

Minky belebújt Taemin karjaiba és engedelmesen lépkedett. Figyelt minden szavára amit kiejtett a száján és közben végig beszívta szerelme bódító illatát.
A tóparti kis ház az ő igazi birodalmuk volt, mindig ide húzódtak el a világ elől.

A házba beérve Taemin meggyújtotta a kopott kis petróleum lámpát, aztán lehúzta az ágyról a kockás plédet és Minky köré tekerte.

- Jó így? – kérdezte érdeklődve.
- Igen. Na, ne félts már annyira, nem fagyok meg! - húzta mosolyra a száját Minky.
Amint meglátta barátnője mosolyát Taeminnek egyből egyetlen egy gondolat hasított a fejébe: "Istenem, milyen gyönyörű!".

Majd mindketten leültek a heverőre és egymásba fonódva pihentek.
- Odakinn...odakinn azt mondtad...hogy majdnem olyan, mint rég...mint azelőtt? – kérdezte barátnőjét a fiatal fiú.
- Igen. – csuklott el a lány hangja.

- Az jutott eszembe, mikor még minden hétvégén kijártunk ide. Ültünk a tóparton, nagyokat hülyéskedtünk. Emlékszel.. mindig felvettél a hátadra, mint egy zsákot és úgy hoztál be ide, aztán pedig végigdobtál az ágyon. – nevetett fel hangosan Minky.

- Hát hogyne emlékeznék. Aztán az egérke kirágta a zsákot. – mosolyodott el Taemin.
- Igen... az egérke…- kacagott fel újra Minky

- A száddal vetted le rólam a ruháimat! Nagyon ügyes voltál, ezt be kell vallanom! Milyen szép is volt! Olyan jó azokra az időkre visszagondolni! – mesélte a lány miköben egy könnycsepp csordult végig az arcán. Gyorsan beletemette arcát a takaróba, nehogy a fiú észrevegye azt.
-Huh, na vegyük ezt le most már, mert kezd melegem lenni. - bújt ki a vastag takaró alól Minky.

Ahogy a háta mögé tolta a takarót melleinek körvonala szépen kirajzolódott a blúzán. Taemin nem tudta nem észrevenni, hisz mégis csak fiúból van. Pillantása sóváran rátapadt majd újabb gondolata támadt: "Olyan jó lenne… de nem szabad..nem, még nem lehet!" 
Még mindig egymás karjaiban feküdtek, amikor Minky odadörgölte orrát a fiú mellkasához. Jó mélyen beszívta testének finom illatát, majd keze hirtelen felfedező útra indult. Megtalálva az arcát végighúzta ujjait a halántékán, majd az álla vonalán.
- Nem borotválkoztál - nevetett.
- Csak két napos - védekezett a fiú.
- Két napos drótkefe. – komolyodott el Minky.
Majd elhagyva a szúrós területet simogató keze tovább vándorolt és elérve Taemin haját azonnal beletúrt dús fürtjeibe. Majd a tarkóját kezdte cirógatni s végül visszatért mellkasára ahol bársonyos keze megpihent.
Taemin eközben vágyakozva sóhajtott fel. Minden porcikája kívánta a lányt, de félt, hogy nincs még itt az ideje, hogy talán nem is illik és hogy talán vissza is utasítja.
Rossz emlékek kavarogtak a fejében amelyektől nem tudott szabadulni.

Megint arra gondolt. Újra és újra! Egyszerűen mindig az járt a fejében.

----

Három hónapja történt az egész. Itt voltak a kis kunyhójukban és boldogan, önfeledten, mint mindig elszórakozták az időt. Sokat nevettek, hosszasan szerelmeskedtek, majd pedig a jövőjüket tervezgették. Későre járt már, amikor indulniuk kellett. Az út forgalmas volt. Szombat éjszaka lévén a bulikból ész nélkül cikáztak hazafelé a részeg sofőrök által vezetett autók.
A kocsiban hallgatták az egyik kedvenc dalukat amikor egy kocsi tűnt fel a semmiből és frontálisan beléjük ment. Hatalmas fék csikorgások, csattanások közepette a két kocsi összeütközött.

Bár mindketten túlélték szörnyű emlék maradt ami egész életüket végig kíséri.

Taemin megúszta egy töréssel, de Minky nem volt ilyen szerencsés.

A szembejövő autó fényszórója és sofőrjének riadt tekintete volt a legutolsó kép, amit a fiatal lány látott. Örökre megvakult.

"Erős ütés érte a látó központot" - hallja még most is az orvos szavait Taemin minden egyes percben.

"De rosszabbul is végződhetett volna. Örüljenek, hogy életben maradtak!" "Rosszabbul? Talán nem elég rossz ez is?! Ez a csodálatos, életvidám, fiatal lány aki egy részeg sofőr miatt soha többé nem láthatja a lemenő napot, amiben annyira szeretett gyönyörködni. Nem láthatja a virágokat, az embereket, a tárgyakat, a gyermekei mosolyát.... Milyen élet ez?!"  - rohamozták meg újra Taemint a gondolatok.
Azóta nem is jártak itt. Nyomasztóak voltak az emlékek és nem mertek visszatérni. Ez az első este amikor újra együtt töltik az éjszakát a kunyhóban.

Azóta a nap óta nem is érintették meg egymást szerelmesen, ami bár mindkettőjüknek nehéz volt, de még korainak tartották.
Taemin hirtelen felkönyökölt a heverőn és tekintete újra elidőzött Minkyn. Kedves, mosolygós arc, szépen ívelt szemöldök, fitos orr, vékony, pajkos ajkak. Ez volt ő. A "Kincse" ahogy mindig is szólította.

Minky olyan volt mintha szerelmét nézné, de tekintete üres volt, a pillantása pedig semmibe veszett.
Taeminnek látva barátnője üres tekintetét újra gombóc szorult a torkába.
Ujjaival kisimított egy kósza tincset a lány homlokából, majd gyengéden megérintette ajkait, arcát cirógatta.
- Olyan szép vagy! – szólalt meg szomorú hangján.
A következő pillanatban  erőt vett magán és végigsimította Minky vállát, lehúzva róla a vékony kis blúzt, mire szétpattant a két felső gomb.
"Talán nem szabadna."- gondolta magában.

A fedetlen gömbölyű váll látványa hihetetlen érzéseket váltott ki belőle. Legszívesebben felkiáltott volna sírva, őrjöngve ordította volna világgá fájdalmát, ami már három hónapja marta a szívét, testét, mindenét.

"Miért kellett ennek így történnie? Miért nem velem történt az egész? Mi lesz ezután? Lehet így élni?" - vívódott magában.

Tépte, kínozta a bűntudat, a kilátástalanság, a vágy és ez mind egyszerre! Ölelni akarta szerelmét, érezni, szorítani, soha el nem engedni úgy, mint azelőtt.

"De lehet-e bármit is úgy, mint azelőtt?" – szólalt meg benne újra a belső hang.
- Miért vagy csendben? – szólalt meg hirtelen Minky.
- Csak nézlek. És kívánlak - mondta ki váratlanul Taemin.
Minky finom, meleg kis keze újra Minnie arcát kezdte keresni. Mikor megtalálta, ujjait a tarkójára kulcsolta, beletúrt a hajába és közelebb húzta magához. Hosszú, lassú csókban forrt össze az ajkuk. Mindketten beleborzongtak az érzésbe.
- Taemin, kérlek, oltsd el a lámpát! - súgta a fiú fülébe alig hallhatóan.
- Miért? – ijedt meg a fiú.
- Azt szeretném, ha sötét lenne a szobában. – mormolta orra alatt a lány.

Taemin azonnal kibújt az ölelésből és engedelmesen a petróleum lámpához sietett. Amint eloltotta a fény kialudt és vastag sötétség ereszkedett a szobára.
"Sötét van. Minden rendben, csak sötét van" - ringatta magát illúzióba Minky. Ajkait beharapva próbálta visszatartani könnyeit és közben szorosabban magához húzta szerelmét.
Hosszasan simogatták egymást, majd szép lassan lekerültek a ruhadarabok. Taemin lágy csókokat lehelt szerelme mezítelen, puha bőrére.
Minky szorosan odabújt kedveséhez, hisz minden porcikájával érezni akarta őt. Mellei szorosan odasimultak a fiú erős mellkasához, miközben lábát összekulcsolta a fiú lábai fölött, tenyerével pedig a hátát és karját simogatta.

Csodálatos érzés volt bőrén érezni szerelme testének melegét, szagolni az illatát és érezni csókjainak az ízét.

Minden apró részletre erősen koncentrált, minden pillanatot, minden érzést ki akart élvezni.
A két test lassan összeforrt. Lassan és óvatosan, mintha csak először lennének együtt. A fiú tenyerére támaszkodva kicsit megemelkedett, majd gyengéd, ringatózó mozgásba kezdett. Ahogy haladtak a gyönyör útján, úgy erősödtek a mozdulatok. Testükön verejték gyöngyözött, fokozódott a szívverésük, gyorsult a ritmusuk, a sóhajok és nyögések pedig egyre hangosabbá váltak.

A vágy, a mámor, a kín és a fájdalom egyszerre lüktetett minden mozdulatukban.
Ahogy szétáradt bennük a kéj és a gyönyör úgy oszlott semmivé a valóság. Csak lebegtek a gyönyörben úszva, felszabadulva, bódultan hosszú-hosszú percekig.

Az együttlét után Taemin szorosan magához húzta kedvesét majd annyit mondott:
- Szeretlek kincsem.. mindennél jobban.
- Így is? – kérdezte megszeppenve a lány és félve a választól.
- Te buta! Mindenhogy! Tudod, te vagy életem értelme.. és belehalnék ha elveszítenélek..Soha nem eresztlek el! - fejtette ki mély érzelmeit a fiatal fiú majd egy csókot hintett kedvese ajkára.
Könnycseppek csordultak végig a lány arcán. Azonban maga sem tudta eldönteni, hogy ezek a szomorúság vagy a boldogság könnyei.

- Én is nagyon szeretlek és köszönöm hogy így is szeretsz – tört ki a sírás Minkyből.

- Ugyan szerelmem ne sírj hisz minden rendben és nekem a megtiszteltetés, hogy egy ilyen gyönyörű lányt tudhatok a barátnőmnek. – vigasztalta szerelmét a fiú.

- Na de most már jobb lesz ha alszunk mert mindjárt reggel van és holnap még sok dolgunk lesz ha meg akarjuk szervezni az esküvőnket. – mondta kicsit elcsuklott hangon.

- Hogy mit? – nyíltak tágra a lány szemei és teljesen elképedt.

- Vagyis.. ez rajtad múlik… hogy hozzám jössz-e. – mondta egy csintalan mosollyal az arcán.

- Úr isten Taemin… igen… igen..igen… hát persze… én lennék a legboldogabb nő a világon ha a feleséged lehetnék. – mondta felhőtlen örömmel könnyei között Minky.

- Én pedig a legboldogabb férfi… - nevetett fel Taemin és azonnal kimászott az ágyból és megkereste a gyűrűt, amit utána lassan felhúzott szerelme ujjára.

- Na de tényleg aludjunk most már kincsem mert nagyon fáradtak leszünk – mondta és magához húzta a törékeny lányt.

Pár percig még mozgolódtak, majd hamarosan álomba merültek.

---------------------------------------------------------------------------------------------

Csak mert nagyon szeretem ezt a gyönyörűséget ♥

Real or fake? [EXO M ~ LuHan]

Már egy hónapja, hogy kapcsolatban vagyok Luhannal, azonban ez az egész csak egy kamu, azaz egy álkapcsolat, amit ő talált ki azért, hogy a régi barátnője visszakönyörögje magát hozzá.

Soha nem csókolt még meg, sőt közelebbi kapcsolatba sem kerültünk soha. Tudtam, hogy ez az egész csak azért van mert a büszkeségét védeni akarja miután barátnője aki gyönyörű és szexi volt megcsalta  őt egy másik sráccal.

---

---

---

Luhan amikor barátnője megcsalta őt nagyon maga alatt volt és mivel régóta jó barátok voltunk, így nekem sírta ki bánatát. Annyira szomorú volt, hogy senkivel sem akart beszélni rajtam kívül, velem is csak azért mert megbízott bennem.

Valahogy az utóbbi időben gyengébb érzelmeket kezdtem táplálni iránta és mikor szakítottak a barátnőjével kicsit örültem is neki, de soha nem mondtam volna el neki, hogy mit is érzek.

- Luhan..ah.. Gyerünk kapd be – nyújtottam oda neki egy kis házi sütésű friss kenyeret, miközben épp egyetemre indultunk.

A nagy unszolásra kinyitotta a száját és bekapta a kis kenyér darabot majd felcsillant szemeivel azonnal áradozni kezdett:

- Woaah… nem mondod komolyan hogy ez olyan mint amilyet régen anyukád…. – kezdte el mondanivalóját majd mosolyogni kezdett.

- De igen - válaszoltam gyorsan. De ezt most nem anyu hanem én sütöttem. - mondtam büszkén.

- Nagyon finom lett.. köszönöm édes.. – mondta huncut mosollyal, majd megsimította hajamat. Mindig úgy nézett rám mint a kishúgára, ami néha rettenetesen zavart, de minden szavának és érintésének örültem.

Persze amint megéreztem puha  kezét ahogy hajamat babrálja a szívem azonnal kalapálni kezdett, majd egy nagy vigyor jelent meg az arcomon.

- Neee.. ezt neeem.. azonnal fejezd be a vigyorgást.. te pedig azonnal lassulj vissza a rendes tempódra  – parancsoltam magamra csendben amint Luhan picit elfordult. Hisz ő a legjobb barátod.. csak egy barát… nem érezhetsz többet iránta… - győzködtem továbbra is magam, miközben Luhan a kék eget fürkészte.

Ritka pillanatok egyike volt amikor kettesben tudtunk lenni, mivel folyamatosan körül vette őt az egyetemista lányokból álló társaság. Amikor barátnője volt akkor pedig mindig vele volt, így mi soha nem tudtunk beszélni. Ezért is örültem annyira amikor szakítottak, viszont annyira szerettem Luhant, hogy inkább azt kívántam, hogy béküljenek ki csak hogy újra boldognak lássam.

---

---

---

Egyik nap a szakításuk után Luhannak furcsa ötlete támadt.

- Minkyung-ah.. – szólalt meg haját kicsit megborzolva.

- Igen? Mi az? – kérdeztem kíváncsian.

- Hmmm… segítenél nekem? – kérdezte bizakodóan.

- Miben Oppa? – kérdeztem vissza izgatottan.

- Arra gondoltam, hogy csináljunk egy kamu kapcsolatot. – nyögte ki hirtelen.

- Hogy mit?? Nem… én nem… soha.. – mentegetőztem miután rájöttem, hogy mire is céloz.

- Kérlek.. nagyon szépen kérlek… - kérlelt kiskutya szemeivel engem nézve.

- Aiiish Oppa…. Ne csináld már ezt... Aigoo.. – kezdtem el vakargatni a fejem tehetetlenségemben.

- Naaa... Minky... légyszíves. – folytatta tovább.

Már ekkor tudtam, hogy nagyon rossz ötlet az egész, de nem tudtam ellent mondani neki, hiába is próbáltam. Rajtam kívül pedig nem akarta senki mással eljátszani ezt az egészet, szóval kénytelen voltam belemenni.

- Na jó.. benne vagyok de csak mert fontos vagy nekem.. – mondtam kicsit elpirulva mire ő azonnal a nyakamba ugrott mint egy öt éves gyerek.

- Köszönöm Minky – mondta ölelésében tartva engem.

---

---

---

Az egyetemen mindig körülvették őt a lányok és nem csak a kis első éves fruskák, hanem egy idő után már a dögösebb harmad évesek is szemet vetettek rá. Luhan persze egész jól el volt a társaságukban, én viszont soha nem tudtam velük megbarátkozni. Mindig lenéztek amiatt, hogy nem kivágott felsőkben járok vagy mert szemüveges vagyok. A csajok, akik Luhan körül legyeskedtek rettenetesek voltak, még az sem érdekelte őket amikor Luhannak barátnője volt. Most pedig hogy már nincsenek együtt mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy megszerezzék őt.

Nagyon féltékeny voltam ilyenkor azokra a lányokra, hogy olyan szép arcuk és hogy annyira rámenősek, hogy minden fiút megkapnak, míg én szemüveges és félénk vagyok.

Bár az alakom nekem sem volt rossz mégis mindig láttam magamon valami kivetni valót.

- Miért nem tudok olyan szép lenni mint ők? Talán ha lecserélném a szemüvegemet, vagy esetleg kontaktlencsét tennék be… aiiish de akkor sem lennék olyan szép mint ők. – sóhajtoztam a folyosón.

---

---

---

Pár nap múlva azonban mégis rávettem magam és eldobtam a szemüvegem, helyette pedig kontaktlencsét kezdtem hordani.

Majd ahogy teltek a napok fokozatosan kezdtem kissé nőiesebbé válni. A hajamat is sokkal jobban megcsináltam mint azelőtt, néha pedig még egy lazább sminket is összedobtam.

A nadrág helyét is felcserélte néha a szoknya vagy ruha, amire már a többi fiú is felfigyelt, nem csak Luhan.

Hazafelé sétálva azonban Luhan egyszer csak megjelent a hátamnál és megszólított.

- Minky? Tényleg te vagy az? Most először látlak ennyire…  hmm.. aranyosnak. Oppa nagyon büszke rád.- mondta mosolyogva majd megölelt.

Amint meghallottam nagyon megörültem neki hisz ez volt az első alkalom hogy aranyosnak nevezett, bár eleinte azt hittem hogy mást akar mondani.

- Kjaaa.. Mit mondtál? Szóval ezelőtt soha nem voltam aranyos? – kérdeztem duzzogva.

- De.. persze hogy az voltál.. tudod hogy az én szememben mindig aranyos vagy… - mondta majd elkezdte csipkedi az arcom mint ahogy a kislányoknak szokták.

- Ne már Oppa.. nem vagyok már kislány. – mondtam még jobban duzzogva.

- Hát hogyne lennél az Minky.. az én kis édes Minkym vagy. – mondta az egy évvel öregebb fiú.

Azonnal hevesebben kezdett verni a szívem, bár tudtam hogy ő nem úgy érti mint ahogy azt én gondolom.

- Oppa… nem vinnél egy kicsit a hátadon? – kérdeztem mosolyogva, majd azonnal kipróbáltam rajta a nemrég betanult aegyo-mat.

- Minkyyyy – ordított fel majd láttam rajta hogy csillogni kezd a szeme és elmosolyodik. - Hogy te már mire nem vagy képes  csakhogy megkapd amit akarsz.. - kerekedtek ki a szemei.

- Hát igen..sok mindenre vagyok képes amit Oppa nem is gondolna.- mondtam nevetve.

- Hmm.. ez kezd érdekessé válni Minky… na de nem lehet.. túl nehéz vagy és nem bírlak el. – mondta kicsit elkomolyodva, majd hirtelen újra mosolyogni kezdett.

- Na de Oppaaaaaa – kezdtem újra bele az aegyo-ba.

- Nem lehet Minky – mondta szelíd hangján.

Erre fogtam magam megráztam a fejem és duzzogva indultam el a hazavezető úton.

- Csak vicceltem … ne durcizz.. gyere inkább és pattanj fel a szexi hátamra. - mondta aranyosan a hátára mutava.

- Öööööhm.. szexiii? – néztem rá furcsán és csak ennyit jött ki a számon.

- Na most akkor jössz vagy nem? - kérdezte azon a menő hangján amivel a csajokat is mindig elszédíti.

- Hát persze.. – mondtam és már ugrottam is fel a hátára.

Lassan gyalogoltunk hazafelé, amikor az egyik pillanatban nem bírtam tovább és rászóltam:

- Hannie Oppa… Gyorsabban… Olyan vagy mint egy csiga.. sőt még a csiga is gyorsabb nálad..- mondtam majd nevetni kezdtem, miközben épp rámutattam egy csigára az út szélén.

- Nem akarok sietni… szeretnék több időt tölteni veled... – mondta majd láttam ahogy egy pici mosoly jelenik meg az arcán. Amint meghallottam szavait amiket kiejtett gyönyörű ajkain azonnal elpirultam.

- Jól megkapaszkodtál Minky?.. nem szeretném hogy leess.. úgyhogy fogj szorosabban. – kérlelte vigyorogva.

- Igenis Oppa – mondtam majd fejemet a feje tetejére helyeztem miközben nyakában még jobban megkapaszkodtam.

Ahogy csodáltam a felhőket észrevettem, hogy az egyik nagyon hasonlít egy kiskutya fejre, amit azonnal el is újságoltam oppa-nak, aki persze azonnal felnézett az égre és így nem látta a lába előtt megjelenő nagy követ.

A kőben azonnal megbotlott és leesett a földre, én pedig pont mellé estem és kicsit be is vertem a fejem. Én hamar felpattantam és eljátszottam, hogy semmi bajom pedig eléggé fájt az esés.

Oppa viszont nem kelt fel azonnal így gyorsan odahajoltam felé és megszólítottam: - Hannie… kelj fel… ez nem vicces. Amikor láttam, hogy nem reagál azonnal pánikba estem.

Behúztam az úttestről az esésnél elrepült táskámat és azonnal kiszedtem belőle a palack vizemet amit aznap nem ittam meg.  Le akartam vele önteni Luhant, de voltam olyan szerencsétlen, hogy nem tudtam kinyitni az üveget. Gyorsan Luhan táskájához szaladtam, hogy majd az ő vizét fogom használni, de mivel neki nem volt így még bajlódtam a palackom kinyitásával.

Amíg elszaladtam Luhan kinyitotta a szemét és csak kuncogott az orra alatt a balgaságomon. De mire visszaértem  mellé újra lehunyta szemeit és tetette hogy még mindig nincs eszméleténél.

Annyira pánikba voltam esve hogy már szinte sírva próbáltam kinyitni a vizes palackomat, ami nagy nehezen egy kis idő elteltével sikerült is, majd a tartalmat Luhanra öntöttem.

- Köhm..köhm..köhm.. Yaaah.. Megakarsz ölni? Most teljesen nedves…- de még mielőtt befejezhette volna  a mondatát az ölébe hullottam és megöleltem.

- Nagyon megijedtem Hannie… annyira féltem, hogy bajod esett… miért nem mondtad hogy nehéz vagyok? - néztem rá szomorúan könnyekkel teli szemeimmel.

- De hát mondtam hogy nehéz vagy Minky…de…. ha megcsókolsz akkor megbocsájtok neked. – mondta az ajkait mutatva egy kaján mosollyal az arcán.

 Azonnal elpirultam majd mivel tudtam, hogy most már teljesen jól van és nincs semmi baja azonnal meglöktem picit a fejét.

- Oppa ne hülyéskedj már velem.. – mondtam a földre nézve, elkerülve ezzel azt hogy tekintetünk találkozzon. Majd kikászálódva az öleléséből oda mentem a táskámhoz és felkaptam a hátamra. Mielőtt elindultam volna haza kinyújtottam rá a nyelvem és ennyit szóltam oda neki: - Sohaaa… - majd elkezdtem szaladni.

Luhan erre mosolyogni kezdett, majd felkapva ő is a táskáját utánam eredt.

Már majdnem a házuknál voltunk amikor  lassan utol ért és hirtelen megragadta a kezem majd magához húzott így véletlenül pont megcsókoltam. Luhan azonnal belemosolygott a csókba önelégülten.

- Ashdasjkgskfhéldkféhgj Luhaaaaaaaan…. – ordítottam utána.

Az ordítást akkor kezdtem el, amikor a csók utáni pillanatban azonnal  elszaladt, majd pár perc után már el is tűnt. Tudtam, hogy hazament hisz már csak pár lépés volt a házukig.

Pár percig még ott maradtam egyedül és ordibáltam mint egy őrült, mivel egyszerűen nem tudtam felfogni a történteket. Hamarosan meguntam és elindultam én is haza, viszont egész végig csak ő járt a fejemben.

- Aiiish Hannie.. teljesen elkábítasz.. úgy érzem lassan teljesen beléd szeretek…vagy talán már beléd is szerettem… ahh.. Oppa halott vagy… holnap úgyis kapni fogsz még ezért... - fejtettem ki gondolataimat fennhangon amikor is láttam hogy egy nénike furcsán néz rám amiért magamban beszélek. Először megijedtem hogy engem figyelt aztán pedig hangosan nevetni kezdtem.

---

---

---

- Na most kapni fogsz a tegnapi miatt – motyogtam magamban hatalmas mosollyal az arcomon miközben épp Luhan egyik kedvenc helyére  tartottam. Tudtam, hogy szünetben mindig ott van az egyetem egyik rejtett helyén.  Azért is volt rejtett a hely, mivel szinte senki nem járt oda rajta kívül, túl lusták voltak a többiek ahhoz, hogy néhány dombon keresztül menjenek.

Amint közeledni kezdtem a helyhez észrevettem, hogy Luhan ott áll az egyik fa alatt, azonban nincs egyedül. Lassan odalopóztam az egyik fűzfa mögé, mert nagyon érdekelt, hogy kivel beszélget és főleg hogy miről. Amint odaértem láttam hogy a lány akivel beszélget nem más mint az ex barátnője, aki megcsalta őt.

- Mit keresel itt? – kérdezte Luhan Jihae-t.

- Oppa nem felejthetnénk el a dolgot és folytathatnánk ott ahol abba hagytuk? – kérdezte a lány.

- Micsoda? Miért? Hisz megcsaltál.. most meg elvárod tőlem, hogy onnan folytassuk ahol abba hagytuk? – kérdezte meglepődve Luhan.

- Láttam tegnap ahogy megcsókolod azt a csúnya lányt tegnap. Nagyon féltékeny lettem és rájöttem, hogy még mindig szeretlek. – mesélte a lány.

-Először is ő nem csúnya.. másodszor pedig köztünk mindennek vége méghozzá miattad. – mondta dühösen.

- Oppa valójában én nem is csaltalak meg téged… csak szerettem volna tudni, hogy mennyire szeretsz engem.. az a fiú csak egy barát.. Ez az igazság.  – hazudta a lány közvetlenül Luhan szemeibe, mivel tudta hogy másképp nem bocsátana meg neki.

- Mi?? Miért nem mondtad el ezt előbb? – kérdezte meglepetten Luhan, majd folytatta:

- Valójában.. én ..csak…arra  használtam őt, hogy féltékennyé tegyelek téged és felfigyelj rám. – magyarázta Luhan.

- Komolyan??? – csillant fel a lány szeme majd azonnal Luhan nyakába ugrott és ajkaira tapadt.

- Szeretlek Oppa – mondta önfeledt örömmel az arcán a lány.

- Én is ….de.. –  de nem tudta Luhan befejezni, mivel zajt halott az egyik fa mögül.

Amint ezt meghallottam könnyeim patakokban kezdtek el folyni arcomon, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy képes volt erre, hogy csak felhasznált és semmit sem gondolt komolyan. Borzasztóan fájt és semmi nem érdekelt attól a perctől fogva csak hogy azonnal eltűnjek onnan.

- Csak felhasznált.. mint egy ócska játékot.. ez kegyetlen…. – fakadtam ki magamból újra bömbölve, majd azonnal futni kezdtem. Egyszerűen csak elakartam tűnni onnan és soha többé nem látni őt. Minél hamarabb el akartam őt és ezt az egészet felejteni.

---

---

---

Azóta a nap óta folyton elkerültem őt, bármikor is akart velem beszélni mindig kitaláltam valami indokot és otthagytam vagy épp elrejtőztem előle. Nem akartam vele beszélni még a pillantását is kerültem.

---

---

---

Egyik este ott hintáztam ahol még régebben együtt töltöttünk sok időt.

 Tudtam, hogy nem a legjobb ötlet odamenni mert előtörnek az emlékek, de életem egyik legfontosabb helyszíne volt. A sok emlék odakötött és szerettem a szabadidőmet ott tölteni.

- Ahh Luhan… annyira nem akarlak elkerülni .. annyira nehéz…. – motyogtam halkan, majd újra könnyek lepték el az arcomat már csak ha rá gondoltam.

- Akkor miért próbálsz meg elfutni előlem? – szólalt meg hirtelen Luhan a hátam mögött. Azonnal felálltam a hintából, arcomat eltakartam a hajammal és elindultam hazafelé egy szó nélkül.

Luhan azonban most nem akart ilyen könnyeden elengedni, így amint elindultam volna azonnal megragadta a kezemet. Nem akartam vele beszélni ezért kirántottam kezemet keze közül majd elindultam.

- Mond el miért csinálod ezt… fáj ahogy viselkedsz – mondta szomorú hangon Luhan.

- Mert minden hazugság…  ugye? Minden!! – ordítottam. - A szavaid.. a kedvességed.. a csókod. Ez mind hazugság! Túl naiv vagyok hogy hittem neked és belementem a tervedbe. – mondtam  szomorú nevetéssel az arcomon.

- Neeem… nem hazugság – győzködött Luhan erőteljes hangján.

- De igen…. Azt hiszed nem hallottam amikor Jihae-vel beszélgettél pár napja? Te csak felhasználtál, hogy féltékennyé tedd őt. Én semmit sem számítok….Hasznos barát ugye? – nevettem újra az elkeseredettségtől hulló könnyeim között.

- Először igen… így volt… de miután egyre több időt töltöttem veled… Én.. – mondta de megakadt a szava. 

- Elég!! Hagyd abba.. Semmit sem akarok hallani. Én… – de nem tudtam befejezni mert azonnal egy csókba húzott. Megpróbáltam ellökni magamtól de sokkal erősebb volt mint én és nem akart elengedni.

Hirtelen azonban elengedett és csak nézett csillogó szemeivel rám, aztán pedig megszólalt:

- Szeretlek Minkyung – mondta Luhan és végig tartotta a szem kontaktust.

Nem akartam elhinni amit mond és csak ráztam a fejem, hogy nem ez nem lehet igaz, majd azonnal reagáltam.

- Ne hazudj nekem …. Már hányok a sok hazugságtól... - mondtam könnyeimtől fuldokolva.

- Komolyan mondom... teljes szívemből szeretlek.. és nem akarlak elveszíteni Minkyung... kérlek Minky - folytatta tovább Luhan akinek  apró könnycseppek jelentek meg az arcán.  Gyengesége azonnal úrrá lett rajta és térdre esve potyogtak a könnyei.

- Pabo… pabo… miért is kellett beléd szeretnem? – szólaltam meg miközben fejem kezdtem el ütögetni.

- Szóval… te is szeretsz? – kérdezte Luhan reményteli arccal fejét felemelve a földről.

Mivel megszólalni nem tudtam, így csak bólintottam a fejemmel, mire Luhan annyira boldog lett, hogy azonnal felpattant a földről és átölelt.

- Soha többé nem hagyom hogy miattam sírj... Megígérem – mondta majd megpuszilta a homlokomat és letörölte a könnyeimet.

- Szóval akkor mi most randizni fogunk? - kérdeztem ártatlan arccal, mire ő nevetni kezdett.

- Miért nevetsz? – kérdeztem kicsit idegesen.

- Pabo Minky.. hát persze, hisz hivatalosan is együtt vagyunk.. – mondta mosolyogva.

- De.. de.. Jihae? – kérdeztem érdeklődve.

- Mi soha nem békültünk ki.. mivel miután elmondtam neki, hogy mit is érzek irántad már nem érdekelt hogy mi van vele. – mesélte.

---

---

---

 “Én is..de..”

Miután elhagytam a rejtek helyemet ahol kihallgattam Luhant és Jihae-t elfutottam, ők azonban folytatták a beszélgetést. Ekkor mesélte el Luhan a valódi érzéseit.

- Jihae mi nem lehetünk újra együtt úgy mint régen mivel  én beleszerettem Minkyung-ba.  Már rég nem arról szól, hogy színészkedünk, ezek már valódi érzések. Miután mi szakítottunk pár hete ő volt az aki végig mellettem volt és beterítette azt az űrt amit miattad éreztem. Minden nap egyre jobban megismertem a valódi énjét és egyre jobban kezdtem megkedvelni, mára pedig fülig szerelmes vagyok. Szóval sajnálom.. de nem lehetünk újra együtt. Menj és keresd meg az új barátodat azaz játékszeredet és felejts el engem. - mondta Luhan egy gúnyos mosoly kíséretében, majd otthagyta a mérges Jihae-t.

- Yaaaah Luhan… gyere vissza…. Ezt nem hiszem el… ezt nem teheted… - ordibálta utána Jihae.

---

---

---

- Aigoo Oppa.. és ezt miért nem mondtad eddig el? – néztem csodálkozva rá.

- Hát mert nem álltál velem szóba Minky… bárhol kerestelek nem találtalak.. amikor meg beszélni akartam veled elmenekültél előlem. – mondta.

- Hát igen ez igaz… - mondtam majd nevetni kezdtem.

Látva, hogy végre nevetek ő is nevetni kezdett majd szorosan átölelt és újra megszólalt.

- Annyira hiányoztál Minky… édes Minkym… - mondta majd egyre szorosabban ölelt.

- Aigooo oppa.. ez már fáj.. – mondtam felsikítva, mire ő azonnal elengedett.

- Ne haragudj.. kiengesztellek… - mondta majd egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

- Csukd be a szemed egy kicsit – mondta.

Azonnal engedelmeskedtem Luhannak és megtettem amire kért. Lassan hozzám hajolt és megpuszilta a homlokomat, majd az orromat, amire azonnal kinyitottam a szemem. Ahogy a gyönyörű barna szemeibe néztem azonnal elpirultam de nem volt időm gondolkodni vagy megszólalni mert azonnal megcsókolt. Azonban ez a csók az előzőeknél is forróbb és szenvedélyesebb volt. Éreztem hogy valóban többet érez irántam és ettől én is újra fantasztikusan éreztem magam.

A csókot megszakítva Luhan újabb ötlettel állt elő.

- Van egy ötletem.. – szólalt meg izgatottan.

- Na nem Oppa.. elég volt az ötleteidből.. azt inkább bízd ezentúl rám – mondtam elkomolyodva.

- Na de ez most tényleg jó ötlet…figyelj Minky… nem lenne kedved most megtartani az első randinkat? – kérdezte érdeklődően.

- Hát…Oppa.. nem is tudom – mondtam kicsit becsapva őt a hanglejtésemmel.

- Mi a baj? Máris meggondoltad magad? – kérdezte ijedten.

- Valójában csak azt akartam kérdezni, hogy…. – azonban megint nem hagyta hogy befejezzem, mivel valahonnan rájött, hogy mit is akarok.

- Várj… hadd találjam ki. - mondta majd mosolyogni kezdett..

- Öhmm..Hát oké Hannie.. – mondtam beleegyezően kíváncsian várva hogy valóban kitalálja-e a vágyamat.

Luhan hirtelen hátat fordított nekem lehajolt és csak annyit mondott: - Na pattanj fel Minky.

Azonnal hozzábújtam és hátulról átöleltem majd nevetni kezdtem.

- Honnan tudtad hogy ezt akarom? – kérdeztem teljes boldogsággal.

- Onnan hogy én is ezt akartam.. csak hát melletted nehéz megszólalni kis locsi-fecsi. – mondta nevetve.

- Na megállj Oppa.. mert most meglovagollak. – csúszott ki hirtelen a számon, mire Luhan szemei elkerekedtek. - Jajj Hannie.. te perverz Oppa… tudod hogy nem úgy gondoltam. – mondtam nevetve, majd felugrottam Luhan hátára és végre valahára elindultunk, de mint eddig most is borzasztóan lassú tempóban mentünk.

- Oppa.. még mindig túl lassú vagy. Semmit sem fejlődtél. – mondtam.

- Hát mert nem volt kivel gyakorolnom… Na de ne aggódj Minky mert azonnal turbóra kapcsolok - mondta nevetve.

- Váááá Oppaaa… - mondtam majd egy puszit nyomtam a nyakára és odasúgtam neki: - Azért óvatosan mert nem akarom, hogy bajod essen, főleg hogy nehéz vagyok.

- Rendben édes. Vigyázok..amúgy meg nem is vagy nehéz.. csak füllentettem.. na de kapaszkodj mert azonnal megmutatom, hogy milyen az amikor Luhan turbó fokozatra vált. – mondta teljesen elkomolyodva. A következő pillanatban azonnal erőre kapott és turbó fokozatra kapcsolva ott hagytuk a kis parkot.

Hamar kifáradtunk hisz turbó Luhannak csak a szája volt nagy, bár azért elég jól bírta az egyik kis dombig. Felmentünk a domb tetejére és lefeküdtünk a puha fűbe ami csak úgy ropogott alattunk, majd az egyik pillanatban megszólalt:

- Minky?

- Igen Hannie?

- Nagyon szeretlek és örülök, hogy végre a barátnőm vagy. – mondta.

- Hannie… de hisz nem is vagyok a barátnőd – mondtam nevetve. Erre odafordult hozzám és  egy forró csókot lehelt ajkaimra.  Majd újra megszólalt.

- Igazad van drágám mert nem a barátnőm vagy a mai naptól hanem a szerelmem. - mondta gyönyörű mosollyal az arcán miközben szemei épp annyira csillogtak mint az égen a csillagok. A gyönyörű látványra rátett még egy lapáttal amikor beharapta az alsó ajkát, kifejezve ezzel a vágyat amit érez irántam.

Ahogy meghallottam mit is mond újra elpirultam majd egy forró csókba húztam.

A csók után visszafeküdt mellém és együtt kémleltük az égen megjelent csillagképeket.

Az este további részét ott töltöttük és végig beszélgettünk. Ez volt az első randink és egyben életem legjobb és legszebb estéje mivel azzal tölthettem akit a legjobban szeretek, ráadásul egy  párt alkotva vele.

~ Prom Night ~ [EXO M ~ Taoris x You]

A neved  ___________ és újra suliba jársz mivel vége a csodálatos nyári szünetnek.

A szünet minden percét kiélvezted és egyáltalán nem vártad a sulit, de nem a tanulás vagy a tanárok miatt hanem épp ellenkezőleg az osztálytársaid azok akik miatt kiráz a hideg ha az iskola szó az eszedbe jut.

A suliban magadnak való lány vagy és mivel szeretsz a tanárokra figyelni, mert néha még érdekel is amit mondanak, ezért a többiek strébernek tekintenek és kerülik a társaságod.

Próbálkoztál már azzal is, hogy ingyen segítettél másoknak a háziban vagy a suli teendőiben, de emiatt sem kedveltek meg, sőt így meg azt hitték, hogy ki akarsz tűnni közülük.

Bármit is csináltál az soha nem volt jó senkinek, ráadásul a nyári szünet előtt észrevetted, hogy mintha már a tanárok sem kedvelnének annyira mint azelőtt.

Egész életedben valamiért mindig is a fiúkkal jöttél ki jobban, így nem volt csoda hogy egyetlen igaz barátnőd sem volt.  A lányok mindig csak ki akartak használni és ez néhányszor sikerült is nekik.  Sokszor arra használtak fel, hogy bemutasd nekik a fiú barátaidat, akiket utána ellened fordítottak.

Egyetlen egy fiú volt akit soha nem tudtak ellened fordítani ő pedig nem más volt mint a szomszéd fiú, Kris.

....

....

....

Már gyerek korotok óta jóban vagytok. Amikor ideköltöztetek ő volt az első aki az ajtódban állt és üdvözölt egy tál sütivel a kezében, majd miután átadta gyorsan édesanyja  háta mögé szaladt zavarában.

Együtt fejeztétek be az ovit és kezdtétek el az első osztályt. Ahogy nőttetek egyre jobban barátokká váltatok és amikor abba a középiskolába kerültetek, ahol jelenleg is vagytok csak egymásra számíthattatok. Ő mindig melletted állt mindenben, hisz tudta hogy csak ő van neked.

Akárhányszor próbálták is ellened fordítani soha nem sikerült senkinek. Valamiért mindig megbízott benned.

Kris-nek jó néhány barátnője volt már de egyiket sem szerette igazán.

Mindegyikben talált valamit ami taszította őt attól, hogy komolyabb dolog is kialakuljon, ráadásul mindig mindent elmesélt neked. Még a lány ügyeit is.

....

....

....

Egyik nap azonban minden megváltozott.

A dolgok egyre rosszabbul mentek, amikor is egyik nap azt vetted észre, hogy nem megy oda szünetben hozzád mint máskor, sőt ha ránézel akkor még a pillantásodat is kerüli.

Azonnal feltűnt neked hogy valami nincs rendben, de bíztál benne hogy a mostani barátnőjének sem sikerül elszakítania őt tőled.

Meg akartad vele beszélni az egész dolgot, de ahogy teltek a napok egyre távolabb érezted őt magadtól. Más társaságba került, a lányok csak úgy özönlöttek körülötte,  a ti barátságotok pedig egyre halványodott.

....

....

....

Régen amikor  még kicsik voltatok sokszor átsurrantatok egymás szobájába, mivel az ő és a te erkélyeiteket összekötötte egy kisebb híd amit ti csináltatok.

Egy jó hétig azzal foglalkoztatok suli után de amikor kész lett nagyon is örültetek neki, mivel tudtátok, hogy nagyon hasznos ez mind kettőtöknek.

Sokszor csak azért mentetek át egymáshoz, hogy jókat nevetgéljetek, beszélgessetek esetleg házit írjatok együtt, de mindezek után minden este kiültetek a kis lengő hídra és együtt néztétek  a naplementét.

Ez azonban az utóbbi időben már nem volt így, hisz még nem is beszéltetek.

....

....

....

Egyik este kigondoltad, hogy a régi emlékekre tekintettel átmész hozzá, amúgy is szeretted volna tudni, hogy miért változott meg az utóbbi időben.

Éppen kopogni akartál az üveg ajtón amikor is megláttad őt egy lány társaságában aki épp Kris nyakát csókolgatta miközben Kris a lányt vetkőztette. Nem értetted az egész dolgot, hisz soha nem volt oda egyik lányért sem annyira, hogy lefeküdjön vele. Mindig is azt hangoztatta, hogy a szex neki ennél többet jelent és hogy a megfelelő lánnyal akarja az elsőt.

Teljesen belefeledkeztél a gondolataidba és egyik pillanatról a másikra könnyek árasztották el az arcodat. Nem értetted hogy miért , hisz soha nem érezted azt, hogy többet akarnál tőle mint barátság.  Azonban most mégis fájt így látnod őt.

Gyorsan vissza akartál szaladni a szobádba, hogy ne lássanak meg, azonban az erkély nyikorogni kezdett ahogy hátráltál. Kris persze azonnal felfigyelt a hangra és az erkély felé indult, mire te egy gyors futással végig szaladtál a kis hídon egyenesen vissza  a szobádba.

Tudtad, hogy észrevett de nem törődtél vele, úgy gondoltad jobb is , hogy tudja hogy ott jártál így talán van egy kis esélyed, hogy újra beszélni fog veled, még ha csak arról is lesz szó hogy mit kerestél ott.

....

....

....

Másnap vártad hátha átmegy hozzád tisztázni a dolgokat de nem tette. Hiába is vártad, hogy megkeressen ő nem tette.

A napok lassan teltek és ő teljesen eltávolodott tőled, már nem is köszönt, sőt elfordította a fejét ha meglátott. A többiek mint mindig cikiztek és gúnyolódtak és most már nem volt senki melletted aki megvédett volna tőlük, teljesen egyedül voltál.  

Egyik nap ráadásul Kris újdonsült baratnője a szünetben még egy üveg ragacsot is rád öntött amit kémián készítettetek. Azonnal sírva fakadtál, hisz az egész osztály előtt megalázott, de leginkább az fájt, hogy Kris egy szót sem szólt. Nem próbálta megállítani a barátnőjét  vagy leszidni utána. Semmit sem csinált.

Bánatodban a házatokkal szembeni kis parkban töltötted a tanulásra szánt idődet, mivel tudtad hogy úgysem fogna most a fejed, hisz csak rá tudtál gondolni.

Szinte már fuldokoltál a könnyeidtől, de nem érdekelt, legszívesebben meghaltál volna.

Ekkor már biztosan tudtad, hogy Kris nem csak egy barát volt számodra hanem a lelki társad. Az a szeretet amit régen iránta éreztél az valójában szerelem volt .

A nagy gondolataid és bömbölésed közepette hirtelen egy simogató kezet éreztél meg a hátadon.

Örömödben már fordultál is meg, hisz azt hitted hogy ő az és már épp a nevét akartad mondani, amikor megláttad, hogy egy idegen fiú áll a hátadnál teljesen ijedt arccal.

- Szia . Miért sírsz ilyen keservesen? Mond el ki bántott? – kérdezte érdeklődve.

Azt sem tudtad, hogy ki az de valahogy nem féltél tőle hisz szemeibe nézve érezted, hogy nem akar téged bántani.

- Nee..neem akarom.. nem is ismerlek. – mondtad zokogva, újra hátat fordítva neki.

Az idegen fiú azonban nem hagyta abba a próbálkozást, azonban a faggatózás helyett inkább bemutatkozott.

- Ne haragudj a nevem Huang Zi Tao, de szólíts csak egyszerűen Tao-nak. Apukám most költözött ide az egyik házba én pedig most épp itt élek nála egy ideig.  Nem akartalak zavarni csak nagyon megsajnáltalak ahogy itt ülsz egyedül. – mondta kicsit rekedtes hangján.

- Értem.. - mondtad lassan visszafordulva hozzá.

- Nem akarok tolakodó lenni.. de miért vagy ilyen szomorú? Egy ilyen szép lánynak nem szabadna sírnia. –  szólalt meg újra kicsit bátrabban, majd hirtelen mosolyra állt a szája.

- Nem.. nem szabadna... – motyogtad. De nem is vagyok szép.. szóval.. – mondtad szomorúan.

- Mi az hogy nem vagy szép? – kérdezte elképedten. Nem tudom miről beszélsz de én még nálad gyönyörűbb teremtést nem láttam. – mondta kicsit elpirulva.

- Ugyan.. – mondtad és legyintettél a  kezeddel, mire ő megfogta azt, a szemedbe nézett és annyit mondott: - komolyan mondom.

Erre szinte remegni kezdtél és egy pici mosoly is elhagyta a szádat.

- Na de gyere mert érzem, hogy fázol, ráadásul mindjárt sötétedik. -  mondta.

- Itt lakom. – magyaráztad neki.

- Hol? – kerekedtek el újra a szemei.

- Itt ebben a házban. - emelted fel a fejed és rámutattál a házatokra.

- De hisz akkor szomszédok vagyunk, mivel apum ott lakik abban a házban – mondta felhőtlen örömmel majd rámutatott a szomszéd házra.

- Ezek szerint akkor Igen.. szomszédok. –  mosolyogtál most már te is.

....

....

....

Egy hónap telt el azóta, hogy találkoztál Tao-val a házatok előtti parkban és közben ő lett a legjobb barátod. Bár nem volt olyan mint Kris és nem is hasonlított a kapcsolatotok arra ami Kris-el volt köztetek, de minden szép és jó volt. Azonban a napokban kezdted azt észre venni, hogy Tao kicsit többször bújik hozzád és szorosabban ölelget. Eleinte nem tűnt fel az egész, de később érezted ahogy vigyorog  és hevesebben dobog a szíve, amikor téged ölel.

Bár eleinte önzőségnek tartottad mégsem akartad, hogy eltávolodjon tőled, még annak ellenére sem, hogy te nem úgy érzel iránta. Nagyon szeretted de csak mint barátot, hisz a gondolataid még mindig Kris körül forogtak.

Azóta neki persze már megint új baratnője lett és szinte minden héten váltogatta őket, hisz ő lett a suli Casanova-ja. Minden csaj vele akar lenni és ezt ő borzasztóan élvezte.

....

....

....

Egyik nap  az ablakban ült és egy lapot tartott fel neked.  Régen sokszor használtátok ezt a társalgásra, amikor  a szüleitek nem engedtek át egymáshoz és átszökni sem tudtatok.

 A lapon ez állt: - Szeretnék veled beszélni, holnap várlak lent a padon.

Teljesen meglepett az egész. Hirtelen azt sem tudtad, hogy mit írjál neki vissza. Mindennél jobban szerettél volna vele újra beszélni de közben rettenetesen haragudtál rá, hogy így bánt és hogy nem foglakozott egyáltalán veled.

Nagy nehezen meg makacsoltad magad és a papír lapodra egy OK-t írtál fel amit dühösen felmutattál neki, azonban a fejedet elfordítottad, hogy ne kelljen látnod a reakcióját. Pár perccel később láttad ahogy a függönye be van húzva és te még mindig a táblát tartod a kezedben. Mivel elég cikinek érezted a helyzetet ezért azonnal nevetni kezdtél a saját balgaságodon.

Elalvás előtt még jött egy üzenet Tao-tól amiben jó éjt kívánt neked. Az utóbbi időben sűrűbben írt neked, ami nagyon jól esett hisz végre volt akivel lebeszéld a sok percedet és sms-det még akkor is ha az illető a szomszédban van.

....

....

....

Másnap délelőtt mivel nem volt suli ezért azonnal átmentél Tao-hoz és kibeszéltétek a tegnap esti eseményeket. Természetesen ő egyáltalán nem örült a Kris-sel történteknek, de mivel nem tudott ellene semmit sem tenni ezért inkább végig hallgatta a kis sztoridat.

Miután befejeztétek a pletyizést haza indultál, azonban a ház előtt észrevetted Krist ahogy a padon ülve vár. Nagy nehezen vettél egy mély lélegzetet és leültél mellé. Láttad rajta, hogy valami baja van, mert egész végig a földet nézte, azonban amikor már épp mondani akart volna valamit megjelent a barátnője és néhány haverja kocsival , és ő azonnal ott hagyott téged egy szó nélkül.

Úgy érezted  azonnal elsüllyedsz szégyenedben és hibáztattad is magad, hogy megint hittél neki és bíztál benne, hogy talán újra barátok lehettek. A barátnője mivel látta rajtad, hogy könnybe lábad a szemed már csak azért is csókba húzta Krist, csakhogy neked még nagyobb  fájdalmat okozzon.

....

....

....

Azután a nap után megint nem beszéltél vele.  Bár ő még egy párszor írt neked a kis táblájára de egyszerűen nem akartad látni, hogy mit ír, inkább behúztad a sötétítődet és olyankor áthívtad Taot, hogy ne legyél egyedül.

Imádtad, hogy Tao mindig ott van ha valami baj van még akkor is ha nem hívod, mintha valahogy érezné mikor kell átmennie hozzád. A suliban is mindig együtt voltatok ami persze sok mindenkinek szúrta  a szemét hisz Tao nagyon jó pasi.

Csodálkoztál is mindig rajta, hogy mióta odaköltözött nem talált magának barátnőt, sőt valójában nem is keresett. Minden percét veled töltötte amit csak tudott és fergeteges hangulata volt mindig a közeledben.

....

....

....

Lassan már 3 hónapja, hogy Tao ott él a szomszédodként és azóta az életed teljesen megváltozott, sokkal jobb lett. Túltetted magad azon, hogy a suliban folyton piszkálnak mivel volt akinek elmondhattad minden bánatod. Krist nem tudtad elfelejteni, hisz gyerek korod óta ragaszkodsz hozzá, de Tao az ő hiányát is csillapította.

Egyik nap azonban a tanárnő bejelentette, hogy mindenki készüljön fel mert szombaton lesz a szalag avató bál. Nem akartad elhinni, hogy máris eltelt annyi idő, hogy máris erre kerül a sor.

 Már kislány korod óta mindig azt szeretted volna ha a szerelmeddel mehetsz a szalag avatóra és hogy ő  lesz az akivel az első lépést a keringőben megteheted. Persze amióta rájöttél, hogy életed szerelme az Kris azóta minden nap arról álmodoztál, hogy talán megkér, hogy vele menj a bálba. Persze ez csak álom maradt hisz Kris azóta teljesen megváltozott, neked pedig ott volt Tao.

Tao amint meghallotta a tanárnő kijelentését azonnal írt egy kis cetlit neked, amiben megkérdezte, hogy lennél- e a párja a szalag avatón.

Örömödben szinte sírni tudtál volna hisz rajta kívűl más biztosan nem hívott volna el, ráadásul nagyon féltél attól, hogy talán ő sem fog elhívni, mivel az utóbbi időben már őt is megkörnyékezték a lányok mint annak idején Krist.

Csak hazaérve jöttel rá, hogy a szalag avató után épp szülinapod lesz. A tavalyi szülinapodat Kris-el töltötted ahogy egész mostanáig mindet és tudtad, hogy ez lesz az első alkalom amikor más valakivel leszel a szülinapodon.

....

....

....

Már csak két nap volt a bálig így a suliban már nagyon ment a szervezkedés. A tanárok persze nem hagyták, hogy az órák elmaradjanak így mindig estig bent voltatok, hogy minden elkészüljön.

 Azonban ma délután amikor épp kint ült mindenki az ebédlőben nem láttad sehol sem Krist sem  a baratnőjét. Biztos voltál benne, hogy valahol épp egymást falják, amíg be nem lépett a csaj SeungJun oldalán. Teljesen elképedtél mivel nem értetted, hogy miről van szó. Pár perc múlva azonban belépett Kris rettentő dühösen, mire mindenki nevetni kezdett rajta.

Na ekkor már végképp nem értettél semmit csak figyelted az eseményeket. Közben Tao is megérkezett és leült melléd, azonban nem tetszett neki, hogy végig csak arra figyelsz ami Kris körül történik.

- Már megint őt nézed? Mit lehet annyira szeretni benne? – kérdezte ingerülten.

- Pszt Tao.. Érdekel, hogy miért nevetnek a többiek – szóltál rá.

Majd a másik pillanatban Kiwook, azaz aki a suli legmenőbb fiúja volt  Kris előtt felállt az egyik asztalra és elkezdte ecsetelni, hogy ez az egész csak egy szívatás volt a részükről. Azaz, hogy hagyták hogy ennyi ideig Kris legyen a suli menője és hogy Jihae, azaz Kris baratnője végig megcsalta Krist és hogy csak azért volt vele mind eddig, hogy a tervük tökéletesre sikerüljön.

Elmesélték az egész suli előtt, hogy még az elején azt hitték, hogy nem fog megváltozni és végig az a kis nyomi fiú marad aki volt. Nem gondolták volna, hogy fel adja az elveit amiket azelőtt annyira hangoztatott. Azonban mivel megtette ezért az egész suli teljesen lenézte őt.

Rettentően rosszul érezted magad miatta, hisz  láttad ahogy egy világ dől benne össze. Azonnal kiszaladt az ebédlőből, azonban amikor utána akartál menni Tao megállított.

- Na nem ezt nem fogom hagyni. Mind eddig végig megalázott téged ezekkel, akik most ők alázták meg. Nagyon is megérdemelte. Nem hagyom hogy utána menj. Azt nem teheted. -  fakadt ki magából Tao.

- De Tao tudod hogy..- és megakadt a szó benned ahogy Tao gyönyörű szemeibe néztél.

- Döntened kell.. ő vagy én.... – mondta határozottan.

....

....

....

Ma van a szalag avató napja és fogalmad sincs, hogy mi lesz még a mai este folyamán. Édesanyáddal megvettétek a tegnapi nap a ruhát, amire vágytál. Azért került sor erre épp utolsó előtti nap mivel eddig nem volt olyan ruha ami igazán tetszett volna.

A két nappal ezelőtt történtek után nem beszéltél Kris-el , mivel ki sem jött a szobájából, Tao pedig nem akart magadra hagyni, mivel tudta, hogy annak az lenne az eredménye, hogy átmész  hozzá.

Azonban ma mikor készülődtél megláttad az ablakban ahogy Kris épp a szobájában fel-alá mászkál.

Tudtad nagyon jól, hogy mi baja van és hogy most szüksége lenne rád, de Tao miatt nem tehetted, nem akartad elveszíteni Taot miatta de nem tudtad elfelejteni őt.

Mivel tudtad, hogy Tao nincs honnan megtudja ezért írtál a már megszokott tábládra neki és megkérdezted, hogy megy-e a ma esti bálba, amire ő csak annyit írt vissza, hogy neki nincs ott keresnivalója.

Fájt a szíved érte és legszívesebben átordítottál volna neki, hogy már hogyne lenne ott keresnivalója, hisz eddig a suli imádta őt és csak azért mert nincs benne a menők csapatában, attól még a többi diák odavan érte.

De nem tetted. Annyit tudtál csak leírni neki, hogy reméled jól átgondolja a dolgokat és hogy a szívére hallgasson.

Láttad ahogy egy mosoly jelenik meg az arcán és fel emelve a tábláját láttad, amint egy köszönömöt írt rá egy szívecskével rajta.

Azóta mióta megváltozott nem volt az az érzelgős fajta mint azelőtt és soha nem köszönt meg senkinek semmit, szóval ez most nagyon meglepett.

 Nem volt időd sokat ezen töprengeni mivel anyukád már ordított is fel neked, hogy siess mert Tao nemsokára megérkezik. Behúztad a függönyt és gyorsan készülődni kezdtél.

A vártnál hamarabb megérkezett Tao és persze várnia kellett rád, de nem bánta mert addig is jól elbeszélgetett anyukádékkal.

Amint leléptél  a lépcsőkön mindenkinek elállt a lélegzete, majd pár perc múlva mindenki egyszerre mondta, hogy milyen gyönyörű vagy, pedig te egyáltalán nem láttad magad még szépnek sem nemhogy gyönyörűnek.

Lassan megérkeztetek ti is a szalag avató bálra ahol szebbnél szebb ruhákban pompáztak a fiatalok. Sokkal feszélyezettebben érezted magad mint bármikor máskor, főleg amikor láttad, hogy mennyien megbámulnak titeket.

Tao valóban olyan volt mint egy igazi herceg, gyönyörű fekete hajával, csodálatos barna szemeivel elvarázsolt mindenkit, még téged is.

Ekkor érezted először, hogy talán esélyt kellene adnod neki, hogy boldoggá tegyen de nem csak mint egy barátot.

....

....

....

Amikor már épp jól kezdted volna érezni magad és nem gondoltál annyit Kris-re akkor lépett be ő a terem ajtaján és amint észrevett Tao karjai között, azonnal felétek vette az irányt.

- Figyelj _________ azonnal beszélnem kell veled.... tudnod kell valamit – mondta kicsit idegesen hisz látta, hogy minden szem pár rajta van.

- Nektek nincs miről beszélnetek - mondta határozottan Tao. Majd amikor látta, hogy úgy állsz ott mint aki lefagyott hozzád fordult és megkérdezte: ugye ________? .

- Igen – csúszott ki hirtelen a szádon, mire Kris azonnal elindult kifelé.

-Amikor feleszméltél, hogy mit is mondtál azonnal utána szaladtál de előtte még megpusziltad Tao arcát és csak ennyit mondtál neki: Bocsánat de muszáj beszélnem vele.

Kiérve láttad, hogy Kris sehol sincs, amitől nagyon megijedtél, mivel tudtad hogy most mindenki hülyének néz, ezért is inkább mielőtt visszamentél volna a terembe erőt szerettél volna venni magadon, ezért leültél a suli egyik udvaron lévő padjára és nyugtatgattad magad. Soha nem sikerültek az ilyen próbálkozásaid ezért is volt neked mindig ott Kris, az utóbbi időben pedig Tao.

A következő pillanatban azonban láttad ahogy Kris jelenik meg az egyik fa mögül és leül melléd.

- Nagyon hiányoztál__________ - mondta lesütött szemekkel.

Azonnal fel emelted tekintetedet a földről és ránéztél de ő tovább folytatta:  - nagyon sajnálom az egészet... mindent amit veled tettem.. nem gondoltam bele hogy elveszíthetlek.

Nagyokat nyelve figyelted tovább ahogy épp kiadja magából az érzéseket amiket eddig mindvégig elrejtett előled.

- De nem veszítettél el hisz itt vagyok – mondtad vigasztalóan, kezeidet egyre jobban összeszorítva.

- Én nem így értem _______________. Elvesztettem mindazt amit ketten felépítettünk és ami kialakult közöttünk... bár te mindig barátként tekintettél rám én mindig is többet éreztem.. és érzek – mondta elkeseredetten.

Erre hirtelen nem tudtál megszólalni, csak szomorúan lesütötted a fejed. Bár mindvégig arra vágytál, hogy elmondja mit is érez és hogy  szeret téged, most ez mégis szíven ütött.  Abban hogy szerelmes beléd nem voltál soha teljesen biztos de valahonnan mégis úgy érezted, hogy másként néz rád. Majd hirtelen kifakadtál magadból: - Én is többet érzek, de... - mondtad  de elakadt a szavad.

- Tudom.. Tao.. – mondta még elkeseredettebben és láttad ahogy könnyek hullanak le az arcán.

- Erre értettem, hogy elvesztettelek... már más az aki veled van minden nap és aki boldoggá tesz.. és ezt nincs szívem elvenni tőled.. ahhoz túlságosan is szeretlek.  – mondta.

....

....

....

A következő pillanatban azt hallottad, hogy még van tíz perc éjfélig és a tömeg épp vissza számol mint ahogy újévkor szokás, ugyanis a szalag avató bálon éjfélre tervezik a keringőt.

Azonnal felálltál, hisz eszedbe jutott, hogy Tao bent vár, hogy elkezdjétek az éjféli táncot, azonban ahogy felálltál Kris mellől és megfordultál megakadt a szemed a gyönyörűen kiöltözött,  fekete hajú angyalon,  aki nagyon nehezen küszködött a könnyeivel.

Odaszaladtál hozzá és átölelted amire ő viszonzásképpen mélyen magához húzott.

- Tudod, hogy szeretlek ________________. - kezdte el mondanivalóját . De egyszerűen azt akarom, hogy boldog légy...és mellettem nem tudsz az lenni mert folyton ő jár az eszedben... Komolyan szeretlek  és szeretni is foglak, de most mennem kell.

A mondat végéig lesütött fejjel és könnyes szemmel nézted mellkasát, azonban amikor azt mondta, hogy mennie kell, felkaptad a fejed és nem értetted az egészet.

- Hova mész? – kérdezted ijedten.

- Ma éjszaka megy a repülőm .. visszaköltözöm anyuhoz.. ezért is hívtam ide neked őt – mondta, majd rápillantott Kris-re.

Teljesen le voltál fagyva nem jött, hogy elhidd hogy ő volt az aki odahívta Krist. Semmit sem értettél, hogy mikor vagy hogy hol és miért, egyszerűen csak álltál és bámultál rá.

- Azt akarom hogy boldog légy és csak ő tud boldoggá tenni. Soha nem foglak elfelejteni és mindvégig te leszel az első szerelmem szomszéd lány. – mondta egy piciny mosollyal az arcán.

- Ne Tao ne menj el.. nem akarom... azt akarom, hogy itt maradj velem... kérlek ne menj el.. – sírva szinte már bömbölve  kérlelted őt. De láttad rajta, hogy ő ezt az egészet már rég eltervezte.

- Mennem kell __________  - mondta és elengedett karjai közül.

- Tao nem teheted ezt velem  - mondtad sírva ütlegelve a mellkasát. Nem teheted ezt ráadásul nem mehetsz el pont a szülinapomkor.

- Édes drága _____________ - nyögte ki és megcsókolt. Csókja méz édes volt és legszívesebben sohasem hagytad volna abba, pedig tudtad hogy Kris mindent lát. Valójában tudtad, hogy nem szerelemből szereted Taot mégis jól esett a csókja és nem akartad elveszíteni.

Megtörve a csókot csak ennyit felelt: - Ez az én szülinapi ajándékom.. –mondta végig téged nézve majd hirtelen rámutatott Kris-re, aki már felállt közben a padról és titeket nézett.

Kris lassan odasétált hozzátok és megfogta a kezedet, így lassan kezdtél eltávolodni Tao-tól.  Már csak  pár perc volt éjfélig és az éjféli keringőig, mégsem akartál be menni és részt venni az egész bálon. Csak Tao-val és Kris-el szerettél volna kint lenni.

Azonban Tao azonnal behúzott a terem ajtaján, amint meghallotta a visszaszámlálást, majd Krist meglökte egy kicsit ezzel mutatva neki, hogy induljon a tánc parkettra veled.

Egyik pillanatról a másikra eltávolodtál Tao-tól és a terem közepén találtad magad Kris kezei között a többi osztálytársaddal körbevéve.

Ahogy ránéztél Kris-re a tánc kezdetekor gyönyörű aranysárga haja csak úgy csillogott, arcán a könnycseppek már felszáradtak és néha egy kis mosoly jelent meg az arcán.

A szemed hol rajta hol az ajtóban ácsorgó Taon volt. Egyszerűen nem tudtad felfogni, hogy mi történik veled.

....

....

....

A táncot nem hagyhattátok abba egész addig amíg mindenki nem csatlakozott a teremben és végig nem táncoltátok a termet. Azonban egyik pillanatról a másikra Tao eltűnt és te semmit sem tehettél. Ami a reményt még tartotta benned, az volt hogy még az utolsó pillanatban amikor láttad egy édes mosolyt volt az arcán.

Bíztál benne, hogy nem most láttad őt utoljára mivel rájöttél,hogy nem tudsz nélküle élni, mert már az életed egy fontos része lett.  Remélted, hogy talán egyszer még visszatér hozzád és az apjához vagy legalább valahol találkozhatsz vele.

A tánc lassan kezdte feledtetni a szomorúságot veled, ráadásul Kris is hirtelen kizökkentett a gondolataidból.

- Boldog Születésnapot __________  - mondta mosolyogva.

- Köszönöm.. de ez nem épp boldog.. – mondtad nagyot nyelve még mindig szomorúan.

- Kérlek... a szülinapodon jó kedved kell legyen... tudom, hogy ami az előbb  történt... de  - mondta majd hirtelen megcsókolt.

Ez volt az első csókotok és azonnal más világba repített. Egész életedben erre vágytál,  de soha nem merted elképzelni, hogy egyszer valóra is válik.

Megszakítva a csókot ennyit súgott a füledbe: - Szeretlek__________ és soha többe nem hagylak el. Megígérem.

Újra könnyek gyűltek a szemedbe és csak ennyit  motyogtál vissza neki: - Én is szeretlek.

Majd szorosan átölelt és így táncoltátok végig az egész estét.

---------------------

Mégegyszer nagyon Boldog Születésnapot Szimi és remélem, hogy azért tetszik *-*