A neved ___________ és újra suliba jársz mivel vége a
csodálatos nyári szünetnek.
A szünet minden
percét kiélvezted és egyáltalán nem vártad a sulit, de nem a tanulás vagy a
tanárok miatt hanem épp ellenkezőleg az osztálytársaid azok akik miatt kiráz a
hideg ha az iskola szó az eszedbe jut.
A suliban
magadnak való lány vagy és mivel szeretsz a tanárokra figyelni, mert néha még
érdekel is amit mondanak, ezért a többiek strébernek tekintenek és kerülik a
társaságod.
Próbálkoztál már
azzal is, hogy ingyen segítettél másoknak a háziban vagy a suli teendőiben, de
emiatt sem kedveltek meg, sőt így meg azt hitték, hogy ki akarsz tűnni közülük.
Bármit is
csináltál az soha nem volt jó senkinek, ráadásul a nyári szünet előtt
észrevetted, hogy mintha már a tanárok sem kedvelnének annyira mint azelőtt.
Egész életedben valamiért
mindig is a fiúkkal jöttél ki jobban, így nem volt csoda hogy egyetlen igaz
barátnőd sem volt. A lányok mindig csak
ki akartak használni és ez néhányszor sikerült is nekik. Sokszor arra használtak fel, hogy bemutasd
nekik a fiú barátaidat, akiket utána ellened fordítottak.
Egyetlen egy fiú
volt akit soha nem tudtak ellened fordítani ő pedig nem más volt mint a szomszéd
fiú, Kris.
....
....
....
Már gyerek korotok
óta jóban vagytok. Amikor ideköltöztetek ő volt az első aki az ajtódban állt és
üdvözölt egy tál sütivel a kezében, majd miután átadta gyorsan édesanyja háta mögé szaladt zavarában.
Együtt fejeztétek
be az ovit és kezdtétek el az első osztályt. Ahogy nőttetek egyre jobban barátokká
váltatok és amikor abba a középiskolába kerültetek, ahol jelenleg is vagytok
csak egymásra számíthattatok. Ő mindig melletted állt mindenben, hisz tudta
hogy csak ő van neked.
Akárhányszor
próbálták is ellened fordítani soha nem sikerült senkinek. Valamiért mindig
megbízott benned.
Kris-nek jó
néhány barátnője volt már de egyiket sem szerette igazán.
Mindegyikben
talált valamit ami taszította őt attól, hogy komolyabb dolog is kialakuljon,
ráadásul mindig mindent elmesélt neked. Még a lány ügyeit is.
....
....
....
Egyik nap azonban
minden megváltozott.
A dolgok egyre
rosszabbul mentek, amikor is egyik nap azt vetted észre, hogy nem megy oda
szünetben hozzád mint máskor, sőt ha ránézel akkor még a pillantásodat is
kerüli.
Azonnal feltűnt
neked hogy valami nincs rendben, de bíztál benne hogy a mostani barátnőjének
sem sikerül elszakítania őt tőled.
Meg akartad vele
beszélni az egész dolgot, de ahogy teltek a napok egyre távolabb érezted őt
magadtól. Más társaságba került, a lányok csak úgy özönlöttek körülötte, a ti barátságotok pedig egyre halványodott.
....
....
....
Régen amikor még kicsik voltatok sokszor átsurrantatok
egymás szobájába, mivel az ő és a te erkélyeiteket összekötötte egy kisebb híd
amit ti csináltatok.
Egy jó hétig
azzal foglalkoztatok suli után de amikor kész lett nagyon is örültetek neki,
mivel tudtátok, hogy nagyon hasznos ez mind kettőtöknek.
Sokszor csak
azért mentetek át egymáshoz, hogy jókat nevetgéljetek, beszélgessetek esetleg
házit írjatok együtt, de mindezek után minden este kiültetek a kis lengő hídra
és együtt néztétek a naplementét.
Ez azonban az
utóbbi időben már nem volt így, hisz még nem is beszéltetek.
....
....
....
Egyik este
kigondoltad, hogy a régi emlékekre tekintettel átmész hozzá, amúgy is szeretted
volna tudni, hogy miért változott meg az utóbbi időben.
Éppen kopogni
akartál az üveg ajtón amikor is megláttad őt egy lány társaságában aki épp Kris
nyakát csókolgatta miközben Kris a lányt vetkőztette. Nem értetted az egész
dolgot, hisz soha nem volt oda egyik lányért sem annyira, hogy lefeküdjön vele.
Mindig is azt hangoztatta, hogy a szex neki ennél többet jelent és hogy a
megfelelő lánnyal akarja az elsőt.
Teljesen
belefeledkeztél a gondolataidba és egyik pillanatról a másikra könnyek
árasztották el az arcodat. Nem értetted hogy miért , hisz soha nem érezted azt,
hogy többet akarnál tőle mint barátság. Azonban most mégis fájt így látnod őt.
Gyorsan vissza
akartál szaladni a szobádba, hogy ne lássanak meg, azonban az erkély nyikorogni
kezdett ahogy hátráltál. Kris persze azonnal felfigyelt a hangra és az erkély
felé indult, mire te egy gyors futással végig szaladtál a kis hídon egyenesen
vissza a szobádba.
Tudtad, hogy
észrevett de nem törődtél vele, úgy gondoltad jobb is , hogy tudja hogy ott
jártál így talán van egy kis esélyed, hogy újra beszélni fog veled, még ha csak
arról is lesz szó hogy mit kerestél ott.
....
....
....
Másnap vártad
hátha átmegy hozzád tisztázni a dolgokat de nem tette. Hiába is vártad, hogy megkeressen
ő nem tette.
A napok lassan
teltek és ő teljesen eltávolodott tőled, már nem is köszönt, sőt elfordította a
fejét ha meglátott. A többiek mint mindig cikiztek és gúnyolódtak és most már
nem volt senki melletted aki megvédett volna tőlük, teljesen egyedül voltál.
Egyik nap ráadásul
Kris újdonsült baratnője a szünetben még egy üveg ragacsot is rád öntött amit
kémián készítettetek. Azonnal sírva fakadtál, hisz az egész osztály előtt
megalázott, de leginkább az fájt, hogy Kris egy szót sem szólt. Nem próbálta
megállítani a barátnőjét vagy leszidni
utána. Semmit sem csinált.
Bánatodban a házatokkal
szembeni kis parkban töltötted a tanulásra szánt idődet, mivel tudtad hogy úgysem
fogna most a fejed, hisz csak rá tudtál gondolni.
Szinte már fuldokoltál
a könnyeidtől, de nem érdekelt, legszívesebben meghaltál volna.
Ekkor már
biztosan tudtad, hogy Kris nem csak egy barát volt számodra hanem a lelki társad.
Az a szeretet amit régen iránta éreztél az valójában szerelem volt .
A nagy gondolataid
és bömbölésed közepette hirtelen egy simogató kezet éreztél meg a hátadon.
Örömödben már
fordultál is meg, hisz azt hitted hogy ő az és már épp a nevét akartad mondani,
amikor megláttad, hogy egy idegen fiú áll a hátadnál teljesen ijedt arccal.
Azt sem tudtad,
hogy ki az de valahogy nem féltél tőle hisz szemeibe nézve érezted, hogy nem
akar téged bántani.
- Nee..neem
akarom.. nem is ismerlek. –
mondtad zokogva, újra hátat fordítva neki.
Az idegen fiú
azonban nem hagyta abba a próbálkozást, azonban a faggatózás helyett inkább
bemutatkozott.
- Ne
haragudj a nevem Huang Zi Tao, de szólíts csak egyszerűen Tao-nak. Apukám most
költözött ide az egyik házba én pedig most épp itt élek nála egy ideig. Nem akartalak zavarni csak nagyon megsajnáltalak
ahogy itt ülsz egyedül. –
mondta kicsit rekedtes hangján.
- Értem.. - mondtad lassan visszafordulva hozzá.
- Nem
akarok tolakodó lenni.. de miért vagy ilyen szomorú? Egy ilyen szép lánynak nem
szabadna sírnia. – szólalt meg újra kicsit bátrabban, majd
hirtelen mosolyra állt a szája.
- Nem..
nem szabadna... – motyogtad. De nem is vagyok szép.. szóval.. – mondtad szomorúan.
- Mi
az hogy nem vagy szép? –
kérdezte elképedten. Nem tudom miről beszélsz de én
még nálad gyönyörűbb teremtést nem láttam. – mondta kicsit elpirulva.
- Ugyan.. – mondtad és legyintettél a kezeddel, mire ő megfogta azt, a szemedbe
nézett és annyit mondott: - komolyan mondom.
Erre szinte
remegni kezdtél és egy pici mosoly is elhagyta a szádat.
- Na
de gyere mert érzem, hogy fázol, ráadásul mindjárt sötétedik. - mondta.
- Itt
lakom. – magyaráztad neki.
- Hol? – kerekedtek el újra a szemei.
- Itt
ebben a házban. - emelted fel
a fejed és rámutattál a házatokra.
- De
hisz akkor szomszédok vagyunk, mivel apum ott lakik abban a házban – mondta felhőtlen örömmel majd
rámutatott a szomszéd házra.
- Ezek
szerint akkor Igen.. szomszédok. – mosolyogtál most már te is.
....
....
....
Egy hónap telt el
azóta, hogy találkoztál Tao-val a házatok előtti parkban és közben ő lett a
legjobb barátod. Bár nem volt olyan mint Kris és nem is hasonlított a
kapcsolatotok arra ami Kris-el volt köztetek, de minden szép és jó volt.
Azonban a napokban kezdted azt észre venni, hogy Tao kicsit többször bújik
hozzád és szorosabban ölelget. Eleinte nem tűnt fel az egész, de később érezted
ahogy vigyorog és hevesebben dobog a
szíve, amikor téged ölel.
Bár eleinte
önzőségnek tartottad mégsem akartad, hogy eltávolodjon tőled, még annak ellenére
sem, hogy te nem úgy érzel iránta. Nagyon szeretted de csak mint barátot, hisz
a gondolataid még mindig Kris körül forogtak.
Azóta neki persze
már megint új baratnője lett és szinte minden héten váltogatta őket, hisz ő
lett a suli Casanova-ja. Minden csaj vele akar lenni és ezt ő borzasztóan élvezte.
....
....
....
Egyik nap az ablakban ült és egy lapot tartott fel
neked. Régen sokszor használtátok ezt a
társalgásra, amikor a szüleitek nem engedtek
át egymáshoz és átszökni sem tudtatok.
A lapon ez állt: - Szeretnék
veled beszélni, holnap várlak lent a padon.
Teljesen
meglepett az egész. Hirtelen azt sem tudtad, hogy mit írjál neki vissza. Mindennél
jobban szerettél volna vele újra beszélni de közben rettenetesen haragudtál rá,
hogy így bánt és hogy nem foglakozott egyáltalán veled.
Nagy nehezen meg
makacsoltad magad és a papír lapodra egy OK-t írtál fel amit dühösen
felmutattál neki, azonban a fejedet elfordítottad, hogy ne kelljen látnod a
reakcióját. Pár perccel később láttad ahogy a függönye be van húzva és te még
mindig a táblát tartod a kezedben. Mivel elég cikinek érezted a helyzetet ezért
azonnal nevetni kezdtél a saját balgaságodon.
Elalvás előtt még
jött egy üzenet Tao-tól amiben jó éjt kívánt neked. Az utóbbi időben sűrűbben
írt neked, ami nagyon jól esett hisz végre volt akivel lebeszéld a sok percedet
és sms-det még akkor is ha az illető a szomszédban van.
....
....
....
Másnap délelőtt
mivel nem volt suli ezért azonnal átmentél Tao-hoz és kibeszéltétek a tegnap
esti eseményeket. Természetesen ő egyáltalán nem örült a Kris-sel történteknek,
de mivel nem tudott ellene semmit sem tenni ezért inkább végig hallgatta a kis
sztoridat.
Miután
befejeztétek a pletyizést haza indultál, azonban a ház előtt észrevetted Krist
ahogy a padon ülve vár. Nagy nehezen vettél egy mély lélegzetet és leültél
mellé. Láttad rajta, hogy valami baja van, mert egész végig a földet nézte, azonban
amikor már épp mondani akart volna valamit megjelent a barátnője és néhány
haverja kocsival , és ő azonnal ott hagyott téged egy szó nélkül.
Úgy érezted azonnal elsüllyedsz szégyenedben és hibáztattad
is magad, hogy megint hittél neki és bíztál benne, hogy talán újra barátok lehettek.
A barátnője mivel látta rajtad, hogy könnybe lábad a szemed már csak azért is
csókba húzta Krist, csakhogy neked még nagyobb
fájdalmat okozzon.
....
....
....
Azután a nap után
megint nem beszéltél vele. Bár ő még egy
párszor írt neked a kis táblájára de egyszerűen nem akartad látni, hogy mit ír,
inkább behúztad a sötétítődet és olyankor áthívtad Taot, hogy ne legyél egyedül.
Imádtad, hogy Tao
mindig ott van ha valami baj van még akkor is ha nem hívod, mintha valahogy
érezné mikor kell átmennie hozzád. A suliban is mindig együtt voltatok ami
persze sok mindenkinek szúrta a szemét
hisz Tao nagyon jó pasi.
Csodálkoztál is
mindig rajta, hogy mióta odaköltözött nem talált magának barátnőt, sőt valójában
nem is keresett. Minden percét veled töltötte amit csak tudott és fergeteges
hangulata volt mindig a közeledben.
....
....
....
Lassan már 3
hónapja, hogy Tao ott él a szomszédodként és azóta az életed teljesen megváltozott,
sokkal jobb lett. Túltetted magad azon, hogy a suliban folyton piszkálnak mivel
volt akinek elmondhattad minden bánatod. Krist nem tudtad elfelejteni, hisz
gyerek korod óta ragaszkodsz hozzá, de Tao az ő hiányát is csillapította.
Egyik nap azonban
a tanárnő bejelentette, hogy mindenki készüljön fel mert szombaton lesz a
szalag avató bál. Nem akartad elhinni, hogy máris eltelt annyi idő, hogy máris
erre kerül a sor.
Már kislány korod óta mindig azt szeretted
volna ha a szerelmeddel mehetsz a szalag avatóra és hogy ő lesz az akivel az első lépést a keringőben
megteheted. Persze amióta rájöttél, hogy életed szerelme az Kris azóta minden
nap arról álmodoztál, hogy talán megkér, hogy vele menj a bálba. Persze ez csak
álom maradt hisz Kris azóta teljesen megváltozott, neked pedig ott volt Tao.
Tao amint
meghallotta a tanárnő kijelentését azonnal írt egy kis cetlit neked, amiben
megkérdezte, hogy lennél- e a párja a szalag avatón.
Örömödben szinte
sírni tudtál volna hisz rajta kívűl más biztosan nem hívott volna el, ráadásul
nagyon féltél attól, hogy talán ő sem fog elhívni, mivel az utóbbi időben már őt
is megkörnyékezték a lányok mint annak idején Krist.
Csak hazaérve
jöttel rá, hogy a szalag avató után épp szülinapod lesz. A tavalyi szülinapodat
Kris-el töltötted ahogy egész mostanáig mindet és tudtad, hogy ez lesz az első
alkalom amikor más valakivel leszel a szülinapodon.
....
....
....
Már csak két nap
volt a bálig így a suliban már nagyon ment a szervezkedés. A tanárok persze nem
hagyták, hogy az órák elmaradjanak így mindig estig bent voltatok, hogy minden
elkészüljön.
Azonban ma délután amikor épp kint ült
mindenki az ebédlőben nem láttad sehol sem Krist sem a baratnőjét. Biztos voltál benne, hogy
valahol épp egymást falják, amíg be nem lépett a csaj SeungJun oldalán.
Teljesen elképedtél mivel nem értetted, hogy miről van szó. Pár perc múlva azonban
belépett Kris rettentő dühösen, mire mindenki nevetni kezdett rajta.
Na ekkor már
végképp nem értettél semmit csak figyelted az eseményeket. Közben Tao is megérkezett
és leült melléd, azonban nem tetszett neki, hogy végig csak arra figyelsz ami
Kris körül történik.
- Már
megint őt nézed? Mit lehet annyira szeretni benne? – kérdezte ingerülten.
- Pszt
Tao.. Érdekel, hogy miért nevetnek a többiek – szóltál rá.
Majd a másik
pillanatban Kiwook, azaz aki a suli legmenőbb fiúja volt Kris előtt felállt az egyik asztalra és elkezdte
ecsetelni, hogy ez az egész csak egy szívatás volt a részükről. Azaz, hogy
hagyták hogy ennyi ideig Kris legyen a suli menője és hogy Jihae, azaz Kris
baratnője végig megcsalta Krist és hogy csak azért volt vele mind eddig, hogy a
tervük tökéletesre sikerüljön.
Elmesélték az
egész suli előtt, hogy még az elején azt hitték, hogy nem fog megváltozni és
végig az a kis nyomi fiú marad aki volt. Nem gondolták volna, hogy fel adja az
elveit amiket azelőtt annyira hangoztatott. Azonban mivel megtette ezért az
egész suli teljesen lenézte őt.
Rettentően
rosszul érezted magad miatta, hisz láttad
ahogy egy világ dől benne össze. Azonnal kiszaladt az ebédlőből, azonban amikor
utána akartál menni Tao megállított.
- Na
nem ezt nem fogom hagyni. Mind eddig végig megalázott téged ezekkel, akik most
ők alázták meg. Nagyon is megérdemelte. Nem hagyom hogy utána menj. Azt nem
teheted. - fakadt ki magából Tao.
- De
Tao tudod hogy..- és megakadt
a szó benned ahogy Tao gyönyörű szemeibe néztél.
- Döntened
kell.. ő vagy én.... – mondta
határozottan.
....
....
....
Ma van a
szalag avató napja és fogalmad sincs, hogy mi lesz még a mai este folyamán. Édesanyáddal
megvettétek a tegnapi nap a ruhát, amire vágytál. Azért került sor erre épp
utolsó előtti nap mivel eddig nem volt olyan ruha ami igazán tetszett volna.
A két nappal ezelőtt
történtek után nem beszéltél Kris-el , mivel ki sem jött a szobájából, Tao
pedig nem akart magadra hagyni, mivel tudta, hogy annak az lenne az eredménye,
hogy átmész hozzá.
Azonban ma mikor
készülődtél megláttad az ablakban ahogy Kris épp a szobájában fel-alá mászkál.
Tudtad nagyon jól,
hogy mi baja van és hogy most szüksége lenne rád, de Tao miatt nem tehetted, nem
akartad elveszíteni Taot miatta de nem tudtad elfelejteni őt.
Mivel tudtad, hogy
Tao nincs honnan megtudja ezért írtál a már megszokott tábládra neki és
megkérdezted, hogy megy-e a ma esti bálba, amire ő csak annyit írt vissza, hogy
neki nincs ott keresnivalója.
Fájt a szíved érte
és legszívesebben átordítottál volna neki, hogy már hogyne lenne ott
keresnivalója, hisz eddig a suli imádta őt és csak azért mert nincs benne a
menők csapatában, attól még a többi diák odavan érte.
De nem tetted.
Annyit tudtál csak leírni neki, hogy reméled jól átgondolja a dolgokat és hogy
a szívére hallgasson.
Láttad ahogy egy
mosoly jelenik meg az arcán és fel emelve a tábláját láttad, amint egy
köszönömöt írt rá egy szívecskével rajta.
Azóta mióta
megváltozott nem volt az az érzelgős fajta mint azelőtt és soha nem köszönt meg
senkinek semmit, szóval ez most nagyon meglepett.
Nem volt időd sokat ezen töprengeni mivel anyukád
már ordított is fel neked, hogy siess mert Tao nemsokára megérkezik. Behúztad a
függönyt és gyorsan készülődni kezdtél.
A vártnál
hamarabb megérkezett Tao és persze várnia kellett rád, de nem bánta mert addig
is jól elbeszélgetett anyukádékkal.

Lassan megérkeztetek
ti is a szalag avató bálra ahol szebbnél szebb ruhákban pompáztak a fiatalok. Sokkal
feszélyezettebben érezted magad mint bármikor máskor, főleg amikor láttad, hogy
mennyien megbámulnak titeket.
Tao valóban olyan
volt mint egy igazi herceg, gyönyörű fekete hajával, csodálatos barna szemeivel
elvarázsolt mindenkit, még téged is.
Ekkor érezted először,
hogy talán esélyt kellene adnod neki, hogy boldoggá tegyen de nem csak mint egy
barátot.
....
....
....
Amikor már épp jól
kezdted volna érezni magad és nem gondoltál annyit Kris-re akkor lépett be ő a
terem ajtaján és amint észrevett Tao karjai között, azonnal felétek vette az
irányt.
- Figyelj
_________ azonnal beszélnem kell veled.... tudnod kell valamit – mondta kicsit idegesen hisz látta, hogy
minden szem pár rajta van.
- Nektek
nincs miről beszélnetek -
mondta határozottan Tao. Majd amikor látta, hogy úgy állsz ott mint aki lefagyott
hozzád fordult és megkérdezte: ugye ________? .
- Igen – csúszott ki hirtelen a szádon, mire
Kris azonnal elindult kifelé.
-Amikor
feleszméltél, hogy mit is mondtál azonnal utána szaladtál de előtte még
megpusziltad Tao arcát és csak ennyit mondtál neki: Bocsánat
de muszáj beszélnem vele.
Kiérve láttad, hogy
Kris sehol sincs, amitől nagyon megijedtél, mivel tudtad hogy most mindenki
hülyének néz, ezért is inkább mielőtt visszamentél volna a terembe erőt szerettél
volna venni magadon, ezért leültél a suli egyik udvaron lévő padjára és
nyugtatgattad magad. Soha nem sikerültek az ilyen próbálkozásaid ezért is volt
neked mindig ott Kris, az utóbbi időben pedig Tao.
A következő pillanatban
azonban láttad ahogy Kris jelenik meg az egyik fa mögül és leül melléd.
- Nagyon
hiányoztál__________ - mondta
lesütött szemekkel.
Azonnal fel emelted
tekintetedet a földről és ránéztél de ő tovább folytatta: - nagyon sajnálom
az egészet... mindent amit veled tettem.. nem gondoltam bele hogy
elveszíthetlek.
Nagyokat nyelve
figyelted tovább ahogy épp kiadja magából az érzéseket amiket eddig mindvégig
elrejtett előled.
- De nem veszítettél el hisz itt vagyok – mondtad vigasztalóan, kezeidet egyre jobban összeszorítva.
- Én
nem így értem _______________. Elvesztettem mindazt amit ketten felépítettünk
és ami kialakult közöttünk... bár te mindig barátként tekintettél rám én mindig
is többet éreztem.. és érzek
– mondta elkeseredetten.

- Tudom..
Tao.. – mondta még
elkeseredettebben és láttad ahogy könnyek hullanak le az arcán.
-
Erre értettem, hogy elvesztettelek... már más az aki veled van minden nap és
aki boldoggá tesz.. és ezt nincs szívem elvenni tőled.. ahhoz túlságosan is
szeretlek. – mondta.
....
....
....

Azonnal
felálltál, hisz eszedbe jutott, hogy Tao bent vár, hogy elkezdjétek az éjféli
táncot, azonban ahogy felálltál Kris mellől és megfordultál megakadt a szemed a
gyönyörűen kiöltözött, fekete hajú
angyalon, aki nagyon nehezen küszködött
a könnyeivel.
Odaszaladtál
hozzá és átölelted amire ő viszonzásképpen mélyen magához húzott.
- Tudod,
hogy szeretlek ________________. - kezdte el mondanivalóját . De egyszerűen azt
akarom, hogy boldog légy...és mellettem nem tudsz az lenni mert folyton ő jár
az eszedben... Komolyan szeretlek és
szeretni is foglak, de most mennem kell.
A mondat végéig
lesütött fejjel és könnyes szemmel nézted mellkasát, azonban amikor azt mondta,
hogy mennie kell, felkaptad a fejed és nem értetted az egészet.
- Hova
mész? – kérdezted ijedten.
- Ma
éjszaka megy a repülőm .. visszaköltözöm anyuhoz.. ezért is hívtam ide neked őt – mondta, majd rápillantott Kris-re.
Teljesen le voltál
fagyva nem jött, hogy elhidd hogy ő volt az aki odahívta Krist. Semmit sem
értettél, hogy mikor vagy hogy hol és miért, egyszerűen csak álltál és bámultál
rá.
- Azt
akarom hogy boldog légy és csak ő tud boldoggá tenni. Soha nem foglak
elfelejteni és mindvégig te leszel az első szerelmem szomszéd lány. – mondta egy piciny mosollyal az arcán.
- Ne
Tao ne menj el.. nem akarom... azt akarom, hogy itt maradj velem... kérlek ne
menj el.. – sírva szinte már
bömbölve kérlelted őt. De láttad rajta,
hogy ő ezt az egészet már rég eltervezte.
- Mennem
kell __________ - mondta és elengedett karjai közül.
- Tao
nem teheted ezt velem - mondtad sírva ütlegelve a mellkasát. Nem teheted ezt ráadásul nem mehetsz el pont a szülinapomkor.
- Édes
drága _____________ - nyögte
ki és megcsókolt. Csókja méz édes volt és legszívesebben sohasem hagytad volna
abba, pedig tudtad hogy Kris mindent lát. Valójában tudtad, hogy nem
szerelemből szereted Taot mégis jól esett a csókja és nem akartad elveszíteni.
Megtörve a csókot
csak ennyit felelt: - Ez az én szülinapi ajándékom..
–mondta végig téged nézve majd hirtelen rámutatott Kris-re, aki már
felállt közben a padról és titeket nézett.
Kris lassan
odasétált hozzátok és megfogta a kezedet, így lassan kezdtél eltávolodni Tao-tól.
Már csak
pár perc volt éjfélig és az éjféli keringőig, mégsem akartál be menni
és részt venni az egész bálon. Csak Tao-val és Kris-el szerettél volna kint
lenni.
Azonban Tao
azonnal behúzott a terem ajtaján, amint meghallotta a visszaszámlálást, majd Krist
meglökte egy kicsit ezzel mutatva neki, hogy induljon a tánc parkettra veled.
Egyik pillanatról
a másikra eltávolodtál Tao-tól és a terem közepén találtad magad Kris kezei
között a többi osztálytársaddal körbevéve.

A szemed hol
rajta hol az ajtóban ácsorgó Taon volt. Egyszerűen nem tudtad felfogni, hogy mi
történik veled.
....
....
....

Bíztál benne,
hogy nem most láttad őt utoljára mivel rájöttél,hogy nem tudsz nélküle élni, mert
már az életed egy fontos része lett.
Remélted, hogy talán egyszer még visszatér hozzád és az apjához vagy
legalább valahol találkozhatsz vele.
A tánc lassan
kezdte feledtetni a szomorúságot veled, ráadásul Kris is hirtelen kizökkentett
a gondolataidból.
-
Boldog Születésnapot __________ - mondta mosolyogva.
- Köszönöm..
de ez nem épp boldog.. –
mondtad nagyot nyelve még mindig szomorúan.
- Kérlek...
a szülinapodon jó kedved kell legyen... tudom, hogy ami az előbb történt... de - mondta
majd hirtelen megcsókolt.
Ez volt az első
csókotok és azonnal más világba repített. Egész életedben erre vágytál, de soha nem merted elképzelni, hogy egyszer
valóra is válik.
Megszakítva a
csókot ennyit súgott a füledbe: -
Szeretlek__________ és soha többe nem hagylak el. Megígérem.
Újra könnyek
gyűltek a szemedbe és csak ennyit motyogtál vissza neki: - Én is szeretlek.
Majd szorosan
átölelt és így táncoltátok végig az egész estét.
---------------------
Mégegyszer nagyon Boldog Születésnapot Szimi és remélem, hogy azért tetszik *-*
Szia :) Nos akkor 1. is nagyon tetszett, még úgy is, hogy az elmúlt 1-2 évben 99,99%-ban csak yaoi-t olvastam és elszoktam a hetero ficiktől xD De ez isteni lett :)) A végén el is sírtam magam. Alulról a 3. giftől végigbőgtem. És ez nálam már jelent valamit. Csak annál a ficnél sírom el magam, amibe teljesen bele tudom élni magam. És itt ez meg volt. Nagyon megható történet lett :))Köszike, hogy olvashattam :))
VálaszTörlésUI.: Remélem, azért olvashatunk majd tőled egy Taoris-t is :)) Én szívesen olvasnék egy olyan Taoris ficit, amiben fokozatosan alakulnak ki köztük az érzelmek, de nem akarok követelődzni :))
Köszönöm hogy véleményezed :D és nagyon örülök hogy tetszett és bele tudtad élni magad *w* ♥ Tervezek még persze Taorist ami teljes mértékben yaoi lesz ♥ Csak még nincs hozzá ihlet :D De amint lesz megírom *-*
Törlés