Már egy hónapja, hogy
kapcsolatban vagyok Luhannal, azonban ez az egész csak egy kamu, azaz egy álkapcsolat,
amit ő talált ki azért, hogy a régi barátnője visszakönyörögje magát hozzá.
Soha nem csókolt még
meg, sőt közelebbi kapcsolatba sem kerültünk soha. Tudtam, hogy ez az egész csak
azért van mert a büszkeségét védeni akarja miután barátnője aki gyönyörű és
szexi volt megcsalta őt egy másik sráccal.
---
---
---
Luhan amikor barátnője megcsalta őt nagyon maga alatt volt
és mivel régóta jó barátok voltunk, így nekem sírta ki bánatát. Annyira szomorú
volt, hogy senkivel sem akart beszélni rajtam kívül, velem is csak azért mert
megbízott bennem.
Valahogy az utóbbi időben gyengébb érzelmeket kezdtem
táplálni iránta és mikor szakítottak a barátnőjével kicsit örültem is neki, de
soha nem mondtam volna el neki, hogy mit is érzek.
- Luhan..ah.. Gyerünk kapd be
– nyújtottam oda neki egy kis házi sütésű friss kenyeret, miközben épp egyetemre
indultunk.
A nagy unszolásra kinyitotta a száját és bekapta a kis
kenyér darabot majd felcsillant szemeivel azonnal áradozni kezdett:
- Woaah… nem mondod komolyan hogy
ez olyan mint amilyet régen anyukád…. – kezdte el mondanivalóját majd
mosolyogni kezdett.
- De igen - válaszoltam
gyorsan. De ezt most nem anyu hanem én sütöttem.
- mondtam büszkén.
- Nagyon finom lett.. köszönöm édes..
– mondta huncut mosollyal, majd megsimította hajamat. Mindig úgy nézett rám
mint a kishúgára, ami néha rettenetesen zavart, de minden szavának és
érintésének örültem.
Persze amint megéreztem puha
kezét ahogy hajamat babrálja a szívem azonnal kalapálni kezdett, majd
egy nagy vigyor jelent meg az arcomon.
- Neee.. ezt neeem.. azonnal
fejezd be a vigyorgást.. te pedig azonnal lassulj vissza a rendes tempódra
– parancsoltam magamra csendben amint
Luhan picit elfordult. Hisz ő a legjobb barátod..
csak egy barát… nem érezhetsz többet iránta… - győzködtem továbbra is magam, miközben Luhan a
kék eget fürkészte.
Ritka
pillanatok egyike volt amikor kettesben tudtunk lenni, mivel folyamatosan körül
vette őt az egyetemista lányokból álló társaság. Amikor barátnője volt akkor pedig
mindig vele volt, így mi soha nem tudtunk beszélni. Ezért is örültem annyira
amikor szakítottak, viszont annyira szerettem Luhant, hogy inkább azt kívántam, hogy béküljenek ki csak hogy újra boldognak lássam.
---
---
---
Egyik nap a szakításuk
után Luhannak furcsa ötlete támadt.
- Minkyung-ah.. – szólalt meg
haját kicsit megborzolva.
- Igen? Mi az? – kérdeztem
kíváncsian.
- Hmmm… segítenél nekem? –
kérdezte bizakodóan.
- Miben Oppa? – kérdeztem
vissza izgatottan.
- Arra gondoltam, hogy csináljunk
egy kamu kapcsolatot. – nyögte ki hirtelen.
- Hogy mit?? Nem… én nem… soha..
– mentegetőztem miután rájöttem, hogy mire is céloz.
- Kérlek.. nagyon szépen kérlek…
- kérlelt kiskutya szemeivel engem nézve.
- Aiiish Oppa…. Ne csináld már ezt...
Aigoo.. – kezdtem el
vakargatni a fejem tehetetlenségemben.
-
Naaa... Minky... légyszíves. –
folytatta tovább.
Már ekkor tudtam,
hogy nagyon rossz ötlet az egész, de nem tudtam ellent mondani neki, hiába is próbáltam.
Rajtam kívül pedig nem akarta senki mással eljátszani ezt az egészet, szóval
kénytelen voltam belemenni.
- Na
jó.. benne vagyok de csak mert fontos vagy nekem.. – mondtam kicsit elpirulva mire ő azonnal a
nyakamba ugrott mint egy öt éves gyerek.
- Köszönöm
Minky – mondta ölelésében
tartva engem.
---
---
---
Az egyetemen mindig körülvették őt a lányok és nem csak a kis
első éves fruskák, hanem egy idő után már a dögösebb harmad évesek is szemet
vetettek rá. Luhan persze egész jól el volt a társaságukban, én viszont soha
nem tudtam velük megbarátkozni. Mindig lenéztek amiatt, hogy nem kivágott
felsőkben járok vagy mert szemüveges vagyok. A csajok, akik Luhan körül
legyeskedtek rettenetesek voltak, még az sem érdekelte őket amikor Luhannak
barátnője volt. Most pedig hogy már nincsenek együtt mindent megpróbáltak annak
érdekében, hogy megszerezzék őt.
Nagyon féltékeny voltam ilyenkor azokra a lányokra, hogy olyan
szép arcuk és hogy annyira rámenősek, hogy minden fiút megkapnak, míg én szemüveges
és félénk vagyok.
Bár az alakom nekem sem volt rossz mégis mindig láttam magamon
valami kivetni valót.
- Miért nem tudok olyan szép
lenni mint ők? Talán ha lecserélném a szemüvegemet, vagy esetleg kontaktlencsét
tennék be… aiiish de akkor sem lennék olyan szép mint ők. – sóhajtoztam a
folyosón.
---
---
---
Pár nap múlva azonban mégis rávettem magam és eldobtam a
szemüvegem, helyette pedig kontaktlencsét kezdtem hordani.
Majd ahogy teltek a napok fokozatosan kezdtem kissé nőiesebbé
válni. A hajamat is sokkal jobban megcsináltam mint azelőtt, néha pedig még egy
lazább sminket is összedobtam.
A nadrág helyét is felcserélte néha a szoknya vagy ruha,
amire már a többi fiú is felfigyelt, nem csak Luhan.
Hazafelé sétálva azonban Luhan egyszer csak megjelent a
hátamnál és megszólított.
- Minky? Tényleg te vagy az? Most
először látlak ennyire… hmm..
aranyosnak. Oppa nagyon büszke rád.- mondta mosolyogva majd megölelt.
Amint meghallottam nagyon megörültem neki hisz ez volt az
első alkalom hogy aranyosnak nevezett, bár eleinte azt hittem hogy mást akar
mondani.
- Kjaaa.. Mit mondtál? Szóval
ezelőtt soha nem voltam aranyos? – kérdeztem duzzogva.
- De.. persze hogy az voltál..
tudod hogy az én szememben mindig aranyos vagy… - mondta majd elkezdte
csipkedi az arcom mint ahogy a kislányoknak szokták.
- Ne már Oppa.. nem vagyok már
kislány. – mondtam még jobban duzzogva.
- Hát hogyne lennél az Minky.. az
én kis édes Minkym vagy. – mondta az egy évvel öregebb fiú.
Azonnal hevesebben kezdett verni a szívem, bár tudtam hogy ő
nem úgy érti mint ahogy azt én gondolom.
- Oppa… nem vinnél egy kicsit a
hátadon? – kérdeztem mosolyogva, majd azonnal kipróbáltam rajta a nemrég
betanult aegyo-mat.
- Minkyyyy – ordított fel
majd láttam rajta hogy csillogni kezd a szeme és elmosolyodik. - Hogy te már mire nem vagy képes csakhogy megkapd amit akarsz.. -
kerekedtek ki a szemei.
- Hát igen..sok mindenre vagyok képes
amit Oppa nem is gondolna.- mondtam nevetve.
- Hmm.. ez kezd érdekessé válni
Minky… na de nem lehet.. túl nehéz vagy és nem bírlak el. – mondta
kicsit elkomolyodva, majd hirtelen újra mosolyogni kezdett.
- Na de Oppaaaaaa –
kezdtem újra bele az aegyo-ba.
- Nem lehet Minky – mondta
szelíd hangján.
Erre fogtam magam megráztam a fejem és duzzogva indultam el
a hazavezető úton.
- Csak vicceltem … ne durcizz..
gyere inkább és pattanj fel a szexi hátamra. - mondta aranyosan a hátára
mutava.
- Öööööhm.. szexiii? –
néztem rá furcsán és csak ennyit jött ki a számon.
- Na most akkor jössz vagy nem?
- kérdezte azon a menő hangján amivel a csajokat is mindig elszédíti.
- Hát persze.. – mondtam
és már ugrottam is fel a hátára.
Lassan gyalogoltunk hazafelé, amikor az egyik pillanatban
nem bírtam tovább és rászóltam:
- Hannie Oppa… Gyorsabban… Olyan
vagy mint egy csiga.. sőt még a csiga is gyorsabb nálad..- mondtam majd
nevetni kezdtem, miközben épp rámutattam egy csigára az út szélén.
- Nem akarok sietni… szeretnék
több időt tölteni veled... –
mondta majd láttam ahogy egy pici mosoly jelenik meg az arcán. Amint
meghallottam szavait amiket kiejtett gyönyörű ajkain azonnal elpirultam.
- Jól megkapaszkodtál Minky?..
nem szeretném hogy leess.. úgyhogy fogj szorosabban. – kérlelte vigyorogva.
- Igenis Oppa – mondtam
majd fejemet a feje tetejére helyeztem miközben nyakában még jobban
megkapaszkodtam.
Ahogy csodáltam a felhőket észrevettem, hogy az egyik nagyon
hasonlít egy kiskutya fejre, amit azonnal el is újságoltam oppa-nak, aki persze
azonnal felnézett az égre és így nem látta a lába előtt megjelenő nagy követ.
A kőben azonnal megbotlott és leesett a földre, én pedig
pont mellé estem és kicsit be is vertem a fejem. Én hamar felpattantam és eljátszottam,
hogy semmi bajom pedig eléggé fájt az esés.
Oppa viszont nem kelt fel azonnal így gyorsan odahajoltam
felé és megszólítottam: - Hannie… kelj fel… ez nem
vicces. Amikor láttam, hogy nem reagál azonnal pánikba estem.
Behúztam az úttestről az esésnél elrepült táskámat és
azonnal kiszedtem belőle a palack vizemet amit aznap nem ittam meg. Le akartam vele önteni Luhant, de voltam olyan
szerencsétlen, hogy nem tudtam kinyitni az üveget. Gyorsan Luhan táskájához
szaladtam, hogy majd az ő vizét fogom használni, de mivel neki nem volt így még
bajlódtam a palackom kinyitásával.
Amíg elszaladtam Luhan kinyitotta a szemét és csak kuncogott
az orra alatt a balgaságomon. De mire visszaértem mellé újra lehunyta szemeit és tetette hogy még
mindig nincs eszméleténél.
Annyira pánikba voltam esve hogy már szinte sírva próbáltam
kinyitni a vizes palackomat, ami nagy nehezen egy kis idő elteltével sikerült
is, majd a tartalmat Luhanra öntöttem.
- Köhm..köhm..köhm.. Yaaah..
Megakarsz ölni? Most teljesen nedves…- de még mielőtt befejezhette
volna a mondatát az ölébe hullottam és
megöleltem.
- Nagyon megijedtem Hannie…
annyira féltem, hogy bajod esett… miért nem mondtad hogy nehéz vagyok? -
néztem rá szomorúan könnyekkel teli szemeimmel.
- De hát mondtam hogy nehéz vagy
Minky…de…. ha megcsókolsz akkor megbocsájtok neked. – mondta az ajkait
mutatva egy kaján mosollyal az arcán.
Azonnal elpirultam majd mivel tudtam, hogy
most már teljesen jól van és nincs semmi baja azonnal meglöktem picit a fejét.
- Oppa ne hülyéskedj már velem..
– mondtam a földre nézve, elkerülve ezzel azt hogy tekintetünk találkozzon.
Majd kikászálódva az öleléséből oda mentem a táskámhoz és felkaptam a hátamra.
Mielőtt elindultam volna haza kinyújtottam rá a nyelvem és ennyit szóltam oda
neki: - Sohaaa… - majd elkezdtem szaladni.
Luhan erre mosolyogni kezdett, majd felkapva ő is a táskáját
utánam eredt.
Már majdnem a házuknál voltunk amikor lassan utol ért és hirtelen megragadta a kezem
majd magához húzott így véletlenül pont megcsókoltam. Luhan azonnal belemosolygott
a csókba önelégülten.
- Ashdasjkgskfhéldkféhgj Luhaaaaaaaan….
– ordítottam utána.
Az ordítást akkor kezdtem el, amikor a csók utáni pillanatban
azonnal elszaladt, majd pár perc után
már el is tűnt. Tudtam, hogy hazament hisz már csak pár lépés volt a házukig.
Pár percig még ott maradtam egyedül és ordibáltam mint egy
őrült, mivel egyszerűen nem tudtam felfogni a történteket. Hamarosan meguntam és
elindultam én is haza, viszont egész végig csak ő járt a fejemben.
- Aiiish Hannie.. teljesen
elkábítasz.. úgy érzem lassan teljesen beléd szeretek…vagy talán már beléd is
szerettem… ahh.. Oppa halott vagy… holnap úgyis kapni fogsz még ezért... -
fejtettem ki gondolataimat fennhangon amikor is láttam hogy egy nénike furcsán
néz rám amiért magamban beszélek. Először megijedtem hogy engem figyelt aztán
pedig hangosan nevetni kezdtem.
---
---
---
- Na most kapni fogsz a tegnapi
miatt – motyogtam magamban hatalmas mosollyal az arcomon miközben épp
Luhan egyik kedvenc helyére tartottam.
Tudtam, hogy szünetben mindig ott van az egyetem egyik rejtett helyén. Azért is volt rejtett a hely, mivel szinte
senki nem járt oda rajta kívül, túl lusták voltak a többiek ahhoz, hogy néhány
dombon keresztül menjenek.
Amint közeledni kezdtem a helyhez észrevettem, hogy Luhan
ott áll az egyik fa alatt, azonban nincs egyedül. Lassan odalopóztam az egyik
fűzfa mögé, mert nagyon érdekelt, hogy kivel beszélget és főleg hogy miről.
Amint odaértem láttam hogy a lány akivel beszélget nem más mint az ex barátnője,
aki megcsalta őt.
- Mit keresel itt? –
kérdezte Luhan Jihae-t.
- Oppa nem felejthetnénk el a
dolgot és folytathatnánk ott ahol abba hagytuk? – kérdezte a lány.
- Micsoda? Miért? Hisz
megcsaltál.. most meg elvárod tőlem, hogy onnan folytassuk ahol abba hagytuk?
– kérdezte meglepődve Luhan.
- Láttam tegnap ahogy megcsókolod
azt a csúnya lányt tegnap. Nagyon féltékeny lettem és rájöttem, hogy még mindig
szeretlek. – mesélte a lány.
-Először is ő nem csúnya..
másodszor pedig köztünk mindennek vége méghozzá miattad. – mondta dühösen.
- Oppa valójában én nem is
csaltalak meg téged… csak szerettem volna tudni, hogy mennyire szeretsz engem..
az a fiú csak egy barát.. Ez az igazság.
– hazudta a lány közvetlenül Luhan szemeibe, mivel tudta hogy másképp
nem bocsátana meg neki.
- Mi?? Miért nem mondtad el ezt
előbb? – kérdezte meglepetten Luhan, majd folytatta:
- Valójában.. én ..csak…arra használtam őt, hogy féltékennyé tegyelek téged
és felfigyelj rám. – magyarázta Luhan.
- Komolyan??? – csillant
fel a lány szeme majd azonnal Luhan nyakába ugrott és ajkaira tapadt.
- Szeretlek Oppa – mondta
önfeledt örömmel az arcán a lány.
- Én is ….de.. – de nem tudta Luhan befejezni, mivel zajt halott
az egyik fa mögül.
Amint ezt meghallottam könnyeim patakokban kezdtek el folyni
arcomon, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy képes volt erre, hogy csak
felhasznált és semmit sem gondolt komolyan. Borzasztóan fájt és semmi nem érdekelt
attól a perctől fogva csak hogy azonnal eltűnjek onnan.
- Csak felhasznált.. mint egy
ócska játékot.. ez kegyetlen…. – fakadtam ki magamból újra bömbölve,
majd azonnal futni kezdtem. Egyszerűen csak elakartam tűnni onnan és soha többé
nem látni őt. Minél hamarabb el akartam őt és ezt az egészet felejteni.
---
---
---
Azóta a nap óta folyton elkerültem őt, bármikor is akart
velem beszélni mindig kitaláltam valami indokot és otthagytam vagy épp
elrejtőztem előle. Nem akartam vele beszélni még a pillantását is kerültem.
---
---
---
Egyik este ott hintáztam ahol még régebben együtt töltöttünk
sok időt.
Tudtam, hogy nem a
legjobb ötlet odamenni mert előtörnek az emlékek, de életem egyik legfontosabb
helyszíne volt. A sok emlék odakötött és szerettem a szabadidőmet ott tölteni.
- Ahh Luhan… annyira nem akarlak
elkerülni .. annyira nehéz…. – motyogtam halkan, majd újra könnyek
lepték el az arcomat már csak ha rá gondoltam.
- Akkor miért próbálsz meg
elfutni előlem? – szólalt meg
hirtelen Luhan a hátam mögött. Azonnal felálltam a hintából, arcomat eltakartam
a hajammal és elindultam hazafelé egy szó nélkül.
Luhan azonban most nem akart ilyen könnyeden elengedni, így
amint elindultam volna azonnal megragadta a kezemet. Nem akartam vele beszélni ezért
kirántottam kezemet keze közül majd elindultam.
- Mond el miért csinálod ezt… fáj
ahogy viselkedsz – mondta szomorú hangon Luhan.
- Mert minden hazugság… ugye? Minden!! – ordítottam. - A szavaid.. a kedvességed.. a csókod. Ez mind hazugság!
Túl naiv vagyok hogy hittem neked és belementem a tervedbe. –
mondtam szomorú nevetéssel az arcomon.
- Neeem… nem hazugság – győzködött
Luhan erőteljes hangján.
- De igen…. Azt hiszed nem
hallottam amikor Jihae-vel beszélgettél pár napja? Te csak felhasználtál, hogy
féltékennyé tedd őt. Én semmit sem számítok….Hasznos barát ugye? –
nevettem újra az elkeseredettségtől hulló könnyeim között.
- Először igen… így volt… de
miután egyre több időt töltöttem veled… Én.. – mondta de megakadt a
szava.
- Elég!! Hagyd abba.. Semmit sem
akarok hallani. Én… – de nem tudtam befejezni mert azonnal egy csókba
húzott. Megpróbáltam ellökni magamtól de sokkal erősebb volt mint én és nem
akart elengedni.
Hirtelen azonban elengedett és csak nézett csillogó szemeivel
rám, aztán pedig megszólalt:
- Szeretlek Minkyung –
mondta Luhan és végig tartotta a szem kontaktust.
Nem akartam elhinni amit mond és csak ráztam a fejem, hogy
nem ez nem lehet igaz, majd azonnal reagáltam.
- Ne hazudj nekem …. Már hányok a
sok hazugságtól... - mondtam könnyeimtől fuldokolva.
- Komolyan mondom... teljes szívemből szeretlek.. és nem akarlak elveszíteni Minkyung... kérlek Minky - folytatta tovább Luhan akinek apró könnycseppek jelentek meg az arcán. Gyengesége azonnal úrrá lett rajta és térdre
esve potyogtak a könnyei.
- Pabo… pabo… miért is kellett
beléd szeretnem? – szólaltam meg miközben fejem kezdtem el ütögetni.
- Szóval… te is szeretsz?
– kérdezte Luhan reményteli arccal fejét felemelve a földről.
Mivel megszólalni nem tudtam, így csak bólintottam a
fejemmel, mire Luhan annyira boldog lett, hogy azonnal felpattant a földről és átölelt.
- Soha többé nem hagyom hogy miattam sírj... Megígérem – mondta
majd megpuszilta a homlokomat és letörölte a könnyeimet.
- Szóval akkor mi most randizni
fogunk? - kérdeztem ártatlan arccal, mire ő nevetni kezdett.
- Miért nevetsz? – kérdeztem kicsit idegesen.
- Pabo Minky.. hát persze, hisz
hivatalosan is együtt vagyunk.. – mondta mosolyogva.
- De.. de.. Jihae? –
kérdeztem érdeklődve.
- Mi soha nem békültünk ki..
mivel miután elmondtam neki, hogy mit is érzek irántad már nem érdekelt hogy mi
van vele. – mesélte.
---
---
---
“Én is..de..”
Miután elhagytam a rejtek helyemet ahol kihallgattam Luhant
és Jihae-t elfutottam, ők azonban folytatták a beszélgetést. Ekkor mesélte el
Luhan a valódi érzéseit.
- Jihae mi nem lehetünk újra
együtt úgy mint régen mivel én beleszerettem
Minkyung-ba. Már rég nem arról szól, hogy
színészkedünk, ezek már valódi érzések. Miután mi szakítottunk pár hete ő volt
az aki végig mellettem volt és beterítette azt az űrt amit miattad éreztem.
Minden nap egyre jobban megismertem a valódi énjét és egyre jobban kezdtem
megkedvelni, mára pedig fülig szerelmes vagyok. Szóval sajnálom.. de nem lehetünk
újra együtt. Menj és keresd meg az új barátodat azaz játékszeredet és felejts
el engem. - mondta Luhan egy gúnyos
mosoly kíséretében, majd otthagyta a mérges Jihae-t.
- Yaaaah Luhan… gyere vissza….
Ezt nem hiszem el… ezt nem teheted… - ordibálta utána Jihae.
---
---
---
- Aigoo Oppa.. és ezt miért nem
mondtad eddig el? – néztem csodálkozva rá.
- Hát mert nem álltál velem szóba
Minky… bárhol kerestelek nem találtalak.. amikor meg beszélni akartam veled
elmenekültél előlem. – mondta.
- Hát igen ez igaz… - mondtam
majd nevetni kezdtem.
Látva, hogy végre nevetek ő is nevetni kezdett majd szorosan
átölelt és újra megszólalt.
- Annyira hiányoztál Minky… édes
Minkym… - mondta majd egyre szorosabban ölelt.
- Aigooo oppa.. ez már fáj..
– mondtam felsikítva, mire ő azonnal elengedett.
- Ne haragudj.. kiengesztellek…
- mondta majd egy huncut mosoly jelent meg az arcán.
- Csukd be a szemed egy kicsit
– mondta.
Azonnal engedelmeskedtem Luhannak és megtettem amire kért.
Lassan hozzám hajolt és megpuszilta a homlokomat, majd az orromat, amire azonnal
kinyitottam a szemem. Ahogy a gyönyörű barna szemeibe néztem azonnal elpirultam
de nem volt időm gondolkodni vagy megszólalni mert azonnal megcsókolt. Azonban
ez a csók az előzőeknél is forróbb és szenvedélyesebb volt. Éreztem hogy
valóban többet érez irántam és ettől én is újra fantasztikusan éreztem magam.
A csókot megszakítva Luhan újabb ötlettel állt elő.
- Van egy ötletem.. –
szólalt meg izgatottan.
- Na nem Oppa.. elég volt az
ötleteidből.. azt inkább bízd ezentúl rám – mondtam elkomolyodva.
- Na de ez most tényleg jó ötlet…figyelj
Minky… nem lenne kedved most megtartani az első randinkat? – kérdezte érdeklődően.
- Hát…Oppa.. nem is tudom
– mondtam kicsit becsapva őt a hanglejtésemmel.
- Mi a baj? Máris meggondoltad
magad? – kérdezte ijedten.
- Valójában csak azt akartam kérdezni,
hogy…. – azonban megint nem hagyta hogy befejezzem, mivel valahonnan
rájött, hogy mit is akarok.
- Várj… hadd találjam ki. -
mondta majd mosolyogni kezdett..
- Öhmm..Hát oké Hannie.. –
mondtam beleegyezően kíváncsian várva hogy valóban kitalálja-e a vágyamat.
Luhan hirtelen hátat fordított nekem lehajolt és csak annyit
mondott: - Na pattanj fel Minky.
Azonnal hozzábújtam és hátulról átöleltem majd nevetni
kezdtem.
- Honnan tudtad hogy ezt akarom? – kérdeztem teljes boldogsággal.
- Onnan hogy én is ezt akartam..
csak hát melletted nehéz megszólalni kis locsi-fecsi. – mondta nevetve.
- Na megállj Oppa.. mert most
meglovagollak. – csúszott ki hirtelen a számon, mire Luhan szemei
elkerekedtek. - Jajj Hannie.. te perverz Oppa… tudod
hogy nem úgy gondoltam. – mondtam
nevetve, majd felugrottam Luhan hátára és végre valahára elindultunk, de mint
eddig most is borzasztóan lassú tempóban mentünk.
- Oppa.. még mindig túl lassú
vagy. Semmit sem fejlődtél. – mondtam.
- Hát mert nem volt kivel
gyakorolnom… Na de ne aggódj Minky mert azonnal turbóra kapcsolok - mondta nevetve.
- Váááá Oppaaa… - mondtam majd egy puszit nyomtam a
nyakára és odasúgtam neki: - Azért óvatosan mert
nem akarom, hogy bajod essen, főleg hogy nehéz vagyok.
- Rendben édes. Vigyázok..amúgy meg nem is vagy nehéz..
csak füllentettem.. na de kapaszkodj mert azonnal megmutatom, hogy milyen az
amikor Luhan turbó fokozatra vált. – mondta teljesen elkomolyodva. A
következő pillanatban azonnal erőre kapott és turbó fokozatra kapcsolva ott
hagytuk a kis parkot.
Hamar kifáradtunk hisz turbó Luhannak csak a szája volt
nagy, bár azért elég jól bírta az egyik kis dombig. Felmentünk a domb tetejére
és lefeküdtünk a puha fűbe ami csak úgy ropogott alattunk, majd az egyik
pillanatban megszólalt:
- Minky?
- Igen Hannie?
- Nagyon szeretlek és örülök,
hogy végre a barátnőm vagy. – mondta.
- Hannie… de hisz nem is vagyok a
barátnőd – mondtam nevetve. Erre odafordult hozzám és egy forró csókot lehelt ajkaimra. Majd újra megszólalt.
- Igazad van drágám mert nem a
barátnőm vagy a mai naptól hanem a szerelmem. - mondta gyönyörű mosollyal az arcán miközben
szemei épp annyira csillogtak mint az égen a csillagok. A gyönyörű látványra rátett még egy lapáttal amikor beharapta az alsó ajkát, kifejezve ezzel a vágyat amit érez irántam.
Ahogy meghallottam mit
is mond újra elpirultam majd egy forró csókba húztam.
A csók után visszafeküdt mellém és együtt kémleltük az égen
megjelent csillagképeket.
Az este további részét ott töltöttük és végig beszélgettünk.
Ez volt az első randink és egyben életem legjobb és legszebb estéje mivel azzal
tölthettem akit a legjobban szeretek, ráadásul egy párt alkotva vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése