Szerelem a sötétben ♥ [SHINee ~ Taemin]

Ajánlatos ezt a dalt hallgatni közben:

A Nap lassan vörös sárga ruhába öltözött. A szerelmes pár olyan régóta ült kint, hogy már alkonyodni kezdett. A tó vizét egy enyhe hűvös szél fodrozta.

A lány magasba emelte az arcát, hogy érezze a szél által terjedő friss, hűs levegőt a bőrén, hogy megszagolja a tó illatát és hallja a tücskök zenéjét.

Óvatosan közelebb húzódott a fiúhoz, aki megérezvén ezt erős karjaival átfonta a lány derekát.
- Fázol? – kérdezte szelíd hangján Taemin. Szerintem lassan be kellene mennünk.
- Ne még! Most majdnem olyan, mint rég! – szólalt meg hirtelen Minky.

Taemin azonnal elkomolyodott, majd egy apró puszit lehelt a lány homlokára és még jobban magához húzta.
- Jól van kincsem, ahogy szeretnéd. – mondta könnyes szemekkel.

Mély csend ült le közéjük. Talán mindketten ugyanarra gondoltak. Ugyanarra a szombat éjszakára.
Lassan leköszönt a Nap az égről és sötétségbe borult a táj. Mindketten felemelkedtek a fűről, azonban Taemin egy pillanatra sem engedte el szerelmét. Oltalmazóan vigyázott rá.
- Gyere, vigyázz, óvatosan lépj! – mondta mosolyogva.

Minky belebújt Taemin karjaiba és engedelmesen lépkedett. Figyelt minden szavára amit kiejtett a száján és közben végig beszívta szerelme bódító illatát.
A tóparti kis ház az ő igazi birodalmuk volt, mindig ide húzódtak el a világ elől.

A házba beérve Taemin meggyújtotta a kopott kis petróleum lámpát, aztán lehúzta az ágyról a kockás plédet és Minky köré tekerte.

- Jó így? – kérdezte érdeklődve.
- Igen. Na, ne félts már annyira, nem fagyok meg! - húzta mosolyra a száját Minky.
Amint meglátta barátnője mosolyát Taeminnek egyből egyetlen egy gondolat hasított a fejébe: "Istenem, milyen gyönyörű!".

Majd mindketten leültek a heverőre és egymásba fonódva pihentek.
- Odakinn...odakinn azt mondtad...hogy majdnem olyan, mint rég...mint azelőtt? – kérdezte barátnőjét a fiatal fiú.
- Igen. – csuklott el a lány hangja.

- Az jutott eszembe, mikor még minden hétvégén kijártunk ide. Ültünk a tóparton, nagyokat hülyéskedtünk. Emlékszel.. mindig felvettél a hátadra, mint egy zsákot és úgy hoztál be ide, aztán pedig végigdobtál az ágyon. – nevetett fel hangosan Minky.

- Hát hogyne emlékeznék. Aztán az egérke kirágta a zsákot. – mosolyodott el Taemin.
- Igen... az egérke…- kacagott fel újra Minky

- A száddal vetted le rólam a ruháimat! Nagyon ügyes voltál, ezt be kell vallanom! Milyen szép is volt! Olyan jó azokra az időkre visszagondolni! – mesélte a lány miköben egy könnycsepp csordult végig az arcán. Gyorsan beletemette arcát a takaróba, nehogy a fiú észrevegye azt.
-Huh, na vegyük ezt le most már, mert kezd melegem lenni. - bújt ki a vastag takaró alól Minky.

Ahogy a háta mögé tolta a takarót melleinek körvonala szépen kirajzolódott a blúzán. Taemin nem tudta nem észrevenni, hisz mégis csak fiúból van. Pillantása sóváran rátapadt majd újabb gondolata támadt: "Olyan jó lenne… de nem szabad..nem, még nem lehet!" 
Még mindig egymás karjaiban feküdtek, amikor Minky odadörgölte orrát a fiú mellkasához. Jó mélyen beszívta testének finom illatát, majd keze hirtelen felfedező útra indult. Megtalálva az arcát végighúzta ujjait a halántékán, majd az álla vonalán.
- Nem borotválkoztál - nevetett.
- Csak két napos - védekezett a fiú.
- Két napos drótkefe. – komolyodott el Minky.
Majd elhagyva a szúrós területet simogató keze tovább vándorolt és elérve Taemin haját azonnal beletúrt dús fürtjeibe. Majd a tarkóját kezdte cirógatni s végül visszatért mellkasára ahol bársonyos keze megpihent.
Taemin eközben vágyakozva sóhajtott fel. Minden porcikája kívánta a lányt, de félt, hogy nincs még itt az ideje, hogy talán nem is illik és hogy talán vissza is utasítja.
Rossz emlékek kavarogtak a fejében amelyektől nem tudott szabadulni.

Megint arra gondolt. Újra és újra! Egyszerűen mindig az járt a fejében.

----

Három hónapja történt az egész. Itt voltak a kis kunyhójukban és boldogan, önfeledten, mint mindig elszórakozták az időt. Sokat nevettek, hosszasan szerelmeskedtek, majd pedig a jövőjüket tervezgették. Későre járt már, amikor indulniuk kellett. Az út forgalmas volt. Szombat éjszaka lévén a bulikból ész nélkül cikáztak hazafelé a részeg sofőrök által vezetett autók.
A kocsiban hallgatták az egyik kedvenc dalukat amikor egy kocsi tűnt fel a semmiből és frontálisan beléjük ment. Hatalmas fék csikorgások, csattanások közepette a két kocsi összeütközött.

Bár mindketten túlélték szörnyű emlék maradt ami egész életüket végig kíséri.

Taemin megúszta egy töréssel, de Minky nem volt ilyen szerencsés.

A szembejövő autó fényszórója és sofőrjének riadt tekintete volt a legutolsó kép, amit a fiatal lány látott. Örökre megvakult.

"Erős ütés érte a látó központot" - hallja még most is az orvos szavait Taemin minden egyes percben.

"De rosszabbul is végződhetett volna. Örüljenek, hogy életben maradtak!" "Rosszabbul? Talán nem elég rossz ez is?! Ez a csodálatos, életvidám, fiatal lány aki egy részeg sofőr miatt soha többé nem láthatja a lemenő napot, amiben annyira szeretett gyönyörködni. Nem láthatja a virágokat, az embereket, a tárgyakat, a gyermekei mosolyát.... Milyen élet ez?!"  - rohamozták meg újra Taemint a gondolatok.
Azóta nem is jártak itt. Nyomasztóak voltak az emlékek és nem mertek visszatérni. Ez az első este amikor újra együtt töltik az éjszakát a kunyhóban.

Azóta a nap óta nem is érintették meg egymást szerelmesen, ami bár mindkettőjüknek nehéz volt, de még korainak tartották.
Taemin hirtelen felkönyökölt a heverőn és tekintete újra elidőzött Minkyn. Kedves, mosolygós arc, szépen ívelt szemöldök, fitos orr, vékony, pajkos ajkak. Ez volt ő. A "Kincse" ahogy mindig is szólította.

Minky olyan volt mintha szerelmét nézné, de tekintete üres volt, a pillantása pedig semmibe veszett.
Taeminnek látva barátnője üres tekintetét újra gombóc szorult a torkába.
Ujjaival kisimított egy kósza tincset a lány homlokából, majd gyengéden megérintette ajkait, arcát cirógatta.
- Olyan szép vagy! – szólalt meg szomorú hangján.
A következő pillanatban  erőt vett magán és végigsimította Minky vállát, lehúzva róla a vékony kis blúzt, mire szétpattant a két felső gomb.
"Talán nem szabadna."- gondolta magában.

A fedetlen gömbölyű váll látványa hihetetlen érzéseket váltott ki belőle. Legszívesebben felkiáltott volna sírva, őrjöngve ordította volna világgá fájdalmát, ami már három hónapja marta a szívét, testét, mindenét.

"Miért kellett ennek így történnie? Miért nem velem történt az egész? Mi lesz ezután? Lehet így élni?" - vívódott magában.

Tépte, kínozta a bűntudat, a kilátástalanság, a vágy és ez mind egyszerre! Ölelni akarta szerelmét, érezni, szorítani, soha el nem engedni úgy, mint azelőtt.

"De lehet-e bármit is úgy, mint azelőtt?" – szólalt meg benne újra a belső hang.
- Miért vagy csendben? – szólalt meg hirtelen Minky.
- Csak nézlek. És kívánlak - mondta ki váratlanul Taemin.
Minky finom, meleg kis keze újra Minnie arcát kezdte keresni. Mikor megtalálta, ujjait a tarkójára kulcsolta, beletúrt a hajába és közelebb húzta magához. Hosszú, lassú csókban forrt össze az ajkuk. Mindketten beleborzongtak az érzésbe.
- Taemin, kérlek, oltsd el a lámpát! - súgta a fiú fülébe alig hallhatóan.
- Miért? – ijedt meg a fiú.
- Azt szeretném, ha sötét lenne a szobában. – mormolta orra alatt a lány.

Taemin azonnal kibújt az ölelésből és engedelmesen a petróleum lámpához sietett. Amint eloltotta a fény kialudt és vastag sötétség ereszkedett a szobára.
"Sötét van. Minden rendben, csak sötét van" - ringatta magát illúzióba Minky. Ajkait beharapva próbálta visszatartani könnyeit és közben szorosabban magához húzta szerelmét.
Hosszasan simogatták egymást, majd szép lassan lekerültek a ruhadarabok. Taemin lágy csókokat lehelt szerelme mezítelen, puha bőrére.
Minky szorosan odabújt kedveséhez, hisz minden porcikájával érezni akarta őt. Mellei szorosan odasimultak a fiú erős mellkasához, miközben lábát összekulcsolta a fiú lábai fölött, tenyerével pedig a hátát és karját simogatta.

Csodálatos érzés volt bőrén érezni szerelme testének melegét, szagolni az illatát és érezni csókjainak az ízét.

Minden apró részletre erősen koncentrált, minden pillanatot, minden érzést ki akart élvezni.
A két test lassan összeforrt. Lassan és óvatosan, mintha csak először lennének együtt. A fiú tenyerére támaszkodva kicsit megemelkedett, majd gyengéd, ringatózó mozgásba kezdett. Ahogy haladtak a gyönyör útján, úgy erősödtek a mozdulatok. Testükön verejték gyöngyözött, fokozódott a szívverésük, gyorsult a ritmusuk, a sóhajok és nyögések pedig egyre hangosabbá váltak.

A vágy, a mámor, a kín és a fájdalom egyszerre lüktetett minden mozdulatukban.
Ahogy szétáradt bennük a kéj és a gyönyör úgy oszlott semmivé a valóság. Csak lebegtek a gyönyörben úszva, felszabadulva, bódultan hosszú-hosszú percekig.

Az együttlét után Taemin szorosan magához húzta kedvesét majd annyit mondott:
- Szeretlek kincsem.. mindennél jobban.
- Így is? – kérdezte megszeppenve a lány és félve a választól.
- Te buta! Mindenhogy! Tudod, te vagy életem értelme.. és belehalnék ha elveszítenélek..Soha nem eresztlek el! - fejtette ki mély érzelmeit a fiatal fiú majd egy csókot hintett kedvese ajkára.
Könnycseppek csordultak végig a lány arcán. Azonban maga sem tudta eldönteni, hogy ezek a szomorúság vagy a boldogság könnyei.

- Én is nagyon szeretlek és köszönöm hogy így is szeretsz – tört ki a sírás Minkyből.

- Ugyan szerelmem ne sírj hisz minden rendben és nekem a megtiszteltetés, hogy egy ilyen gyönyörű lányt tudhatok a barátnőmnek. – vigasztalta szerelmét a fiú.

- Na de most már jobb lesz ha alszunk mert mindjárt reggel van és holnap még sok dolgunk lesz ha meg akarjuk szervezni az esküvőnket. – mondta kicsit elcsuklott hangon.

- Hogy mit? – nyíltak tágra a lány szemei és teljesen elképedt.

- Vagyis.. ez rajtad múlik… hogy hozzám jössz-e. – mondta egy csintalan mosollyal az arcán.

- Úr isten Taemin… igen… igen..igen… hát persze… én lennék a legboldogabb nő a világon ha a feleséged lehetnék. – mondta felhőtlen örömmel könnyei között Minky.

- Én pedig a legboldogabb férfi… - nevetett fel Taemin és azonnal kimászott az ágyból és megkereste a gyűrűt, amit utána lassan felhúzott szerelme ujjára.

- Na de tényleg aludjunk most már kincsem mert nagyon fáradtak leszünk – mondta és magához húzta a törékeny lányt.

Pár percig még mozgolódtak, majd hamarosan álomba merültek.

---------------------------------------------------------------------------------------------

Csak mert nagyon szeretem ezt a gyönyörűséget ♥