~ Prom Night ~ [EXO M ~ Taoris x You]

A neved  ___________ és újra suliba jársz mivel vége a csodálatos nyári szünetnek.

A szünet minden percét kiélvezted és egyáltalán nem vártad a sulit, de nem a tanulás vagy a tanárok miatt hanem épp ellenkezőleg az osztálytársaid azok akik miatt kiráz a hideg ha az iskola szó az eszedbe jut.

A suliban magadnak való lány vagy és mivel szeretsz a tanárokra figyelni, mert néha még érdekel is amit mondanak, ezért a többiek strébernek tekintenek és kerülik a társaságod.

Próbálkoztál már azzal is, hogy ingyen segítettél másoknak a háziban vagy a suli teendőiben, de emiatt sem kedveltek meg, sőt így meg azt hitték, hogy ki akarsz tűnni közülük.

Bármit is csináltál az soha nem volt jó senkinek, ráadásul a nyári szünet előtt észrevetted, hogy mintha már a tanárok sem kedvelnének annyira mint azelőtt.

Egész életedben valamiért mindig is a fiúkkal jöttél ki jobban, így nem volt csoda hogy egyetlen igaz barátnőd sem volt.  A lányok mindig csak ki akartak használni és ez néhányszor sikerült is nekik.  Sokszor arra használtak fel, hogy bemutasd nekik a fiú barátaidat, akiket utána ellened fordítottak.

Egyetlen egy fiú volt akit soha nem tudtak ellened fordítani ő pedig nem más volt mint a szomszéd fiú, Kris.

....

....

....

Már gyerek korotok óta jóban vagytok. Amikor ideköltöztetek ő volt az első aki az ajtódban állt és üdvözölt egy tál sütivel a kezében, majd miután átadta gyorsan édesanyja  háta mögé szaladt zavarában.

Együtt fejeztétek be az ovit és kezdtétek el az első osztályt. Ahogy nőttetek egyre jobban barátokká váltatok és amikor abba a középiskolába kerültetek, ahol jelenleg is vagytok csak egymásra számíthattatok. Ő mindig melletted állt mindenben, hisz tudta hogy csak ő van neked.

Akárhányszor próbálták is ellened fordítani soha nem sikerült senkinek. Valamiért mindig megbízott benned.

Kris-nek jó néhány barátnője volt már de egyiket sem szerette igazán.

Mindegyikben talált valamit ami taszította őt attól, hogy komolyabb dolog is kialakuljon, ráadásul mindig mindent elmesélt neked. Még a lány ügyeit is.

....

....

....

Egyik nap azonban minden megváltozott.

A dolgok egyre rosszabbul mentek, amikor is egyik nap azt vetted észre, hogy nem megy oda szünetben hozzád mint máskor, sőt ha ránézel akkor még a pillantásodat is kerüli.

Azonnal feltűnt neked hogy valami nincs rendben, de bíztál benne hogy a mostani barátnőjének sem sikerül elszakítania őt tőled.

Meg akartad vele beszélni az egész dolgot, de ahogy teltek a napok egyre távolabb érezted őt magadtól. Más társaságba került, a lányok csak úgy özönlöttek körülötte,  a ti barátságotok pedig egyre halványodott.

....

....

....

Régen amikor  még kicsik voltatok sokszor átsurrantatok egymás szobájába, mivel az ő és a te erkélyeiteket összekötötte egy kisebb híd amit ti csináltatok.

Egy jó hétig azzal foglalkoztatok suli után de amikor kész lett nagyon is örültetek neki, mivel tudtátok, hogy nagyon hasznos ez mind kettőtöknek.

Sokszor csak azért mentetek át egymáshoz, hogy jókat nevetgéljetek, beszélgessetek esetleg házit írjatok együtt, de mindezek után minden este kiültetek a kis lengő hídra és együtt néztétek  a naplementét.

Ez azonban az utóbbi időben már nem volt így, hisz még nem is beszéltetek.

....

....

....

Egyik este kigondoltad, hogy a régi emlékekre tekintettel átmész hozzá, amúgy is szeretted volna tudni, hogy miért változott meg az utóbbi időben.

Éppen kopogni akartál az üveg ajtón amikor is megláttad őt egy lány társaságában aki épp Kris nyakát csókolgatta miközben Kris a lányt vetkőztette. Nem értetted az egész dolgot, hisz soha nem volt oda egyik lányért sem annyira, hogy lefeküdjön vele. Mindig is azt hangoztatta, hogy a szex neki ennél többet jelent és hogy a megfelelő lánnyal akarja az elsőt.

Teljesen belefeledkeztél a gondolataidba és egyik pillanatról a másikra könnyek árasztották el az arcodat. Nem értetted hogy miért , hisz soha nem érezted azt, hogy többet akarnál tőle mint barátság.  Azonban most mégis fájt így látnod őt.

Gyorsan vissza akartál szaladni a szobádba, hogy ne lássanak meg, azonban az erkély nyikorogni kezdett ahogy hátráltál. Kris persze azonnal felfigyelt a hangra és az erkély felé indult, mire te egy gyors futással végig szaladtál a kis hídon egyenesen vissza  a szobádba.

Tudtad, hogy észrevett de nem törődtél vele, úgy gondoltad jobb is , hogy tudja hogy ott jártál így talán van egy kis esélyed, hogy újra beszélni fog veled, még ha csak arról is lesz szó hogy mit kerestél ott.

....

....

....

Másnap vártad hátha átmegy hozzád tisztázni a dolgokat de nem tette. Hiába is vártad, hogy megkeressen ő nem tette.

A napok lassan teltek és ő teljesen eltávolodott tőled, már nem is köszönt, sőt elfordította a fejét ha meglátott. A többiek mint mindig cikiztek és gúnyolódtak és most már nem volt senki melletted aki megvédett volna tőlük, teljesen egyedül voltál.  

Egyik nap ráadásul Kris újdonsült baratnője a szünetben még egy üveg ragacsot is rád öntött amit kémián készítettetek. Azonnal sírva fakadtál, hisz az egész osztály előtt megalázott, de leginkább az fájt, hogy Kris egy szót sem szólt. Nem próbálta megállítani a barátnőjét  vagy leszidni utána. Semmit sem csinált.

Bánatodban a házatokkal szembeni kis parkban töltötted a tanulásra szánt idődet, mivel tudtad hogy úgysem fogna most a fejed, hisz csak rá tudtál gondolni.

Szinte már fuldokoltál a könnyeidtől, de nem érdekelt, legszívesebben meghaltál volna.

Ekkor már biztosan tudtad, hogy Kris nem csak egy barát volt számodra hanem a lelki társad. Az a szeretet amit régen iránta éreztél az valójában szerelem volt .

A nagy gondolataid és bömbölésed közepette hirtelen egy simogató kezet éreztél meg a hátadon.

Örömödben már fordultál is meg, hisz azt hitted hogy ő az és már épp a nevét akartad mondani, amikor megláttad, hogy egy idegen fiú áll a hátadnál teljesen ijedt arccal.

- Szia . Miért sírsz ilyen keservesen? Mond el ki bántott? – kérdezte érdeklődve.

Azt sem tudtad, hogy ki az de valahogy nem féltél tőle hisz szemeibe nézve érezted, hogy nem akar téged bántani.

- Nee..neem akarom.. nem is ismerlek. – mondtad zokogva, újra hátat fordítva neki.

Az idegen fiú azonban nem hagyta abba a próbálkozást, azonban a faggatózás helyett inkább bemutatkozott.

- Ne haragudj a nevem Huang Zi Tao, de szólíts csak egyszerűen Tao-nak. Apukám most költözött ide az egyik házba én pedig most épp itt élek nála egy ideig.  Nem akartalak zavarni csak nagyon megsajnáltalak ahogy itt ülsz egyedül. – mondta kicsit rekedtes hangján.

- Értem.. - mondtad lassan visszafordulva hozzá.

- Nem akarok tolakodó lenni.. de miért vagy ilyen szomorú? Egy ilyen szép lánynak nem szabadna sírnia. –  szólalt meg újra kicsit bátrabban, majd hirtelen mosolyra állt a szája.

- Nem.. nem szabadna... – motyogtad. De nem is vagyok szép.. szóval.. – mondtad szomorúan.

- Mi az hogy nem vagy szép? – kérdezte elképedten. Nem tudom miről beszélsz de én még nálad gyönyörűbb teremtést nem láttam. – mondta kicsit elpirulva.

- Ugyan.. – mondtad és legyintettél a  kezeddel, mire ő megfogta azt, a szemedbe nézett és annyit mondott: - komolyan mondom.

Erre szinte remegni kezdtél és egy pici mosoly is elhagyta a szádat.

- Na de gyere mert érzem, hogy fázol, ráadásul mindjárt sötétedik. -  mondta.

- Itt lakom. – magyaráztad neki.

- Hol? – kerekedtek el újra a szemei.

- Itt ebben a házban. - emelted fel a fejed és rámutattál a házatokra.

- De hisz akkor szomszédok vagyunk, mivel apum ott lakik abban a házban – mondta felhőtlen örömmel majd rámutatott a szomszéd házra.

- Ezek szerint akkor Igen.. szomszédok. –  mosolyogtál most már te is.

....

....

....

Egy hónap telt el azóta, hogy találkoztál Tao-val a házatok előtti parkban és közben ő lett a legjobb barátod. Bár nem volt olyan mint Kris és nem is hasonlított a kapcsolatotok arra ami Kris-el volt köztetek, de minden szép és jó volt. Azonban a napokban kezdted azt észre venni, hogy Tao kicsit többször bújik hozzád és szorosabban ölelget. Eleinte nem tűnt fel az egész, de később érezted ahogy vigyorog  és hevesebben dobog a szíve, amikor téged ölel.

Bár eleinte önzőségnek tartottad mégsem akartad, hogy eltávolodjon tőled, még annak ellenére sem, hogy te nem úgy érzel iránta. Nagyon szeretted de csak mint barátot, hisz a gondolataid még mindig Kris körül forogtak.

Azóta neki persze már megint új baratnője lett és szinte minden héten váltogatta őket, hisz ő lett a suli Casanova-ja. Minden csaj vele akar lenni és ezt ő borzasztóan élvezte.

....

....

....

Egyik nap  az ablakban ült és egy lapot tartott fel neked.  Régen sokszor használtátok ezt a társalgásra, amikor  a szüleitek nem engedtek át egymáshoz és átszökni sem tudtatok.

 A lapon ez állt: - Szeretnék veled beszélni, holnap várlak lent a padon.

Teljesen meglepett az egész. Hirtelen azt sem tudtad, hogy mit írjál neki vissza. Mindennél jobban szerettél volna vele újra beszélni de közben rettenetesen haragudtál rá, hogy így bánt és hogy nem foglakozott egyáltalán veled.

Nagy nehezen meg makacsoltad magad és a papír lapodra egy OK-t írtál fel amit dühösen felmutattál neki, azonban a fejedet elfordítottad, hogy ne kelljen látnod a reakcióját. Pár perccel később láttad ahogy a függönye be van húzva és te még mindig a táblát tartod a kezedben. Mivel elég cikinek érezted a helyzetet ezért azonnal nevetni kezdtél a saját balgaságodon.

Elalvás előtt még jött egy üzenet Tao-tól amiben jó éjt kívánt neked. Az utóbbi időben sűrűbben írt neked, ami nagyon jól esett hisz végre volt akivel lebeszéld a sok percedet és sms-det még akkor is ha az illető a szomszédban van.

....

....

....

Másnap délelőtt mivel nem volt suli ezért azonnal átmentél Tao-hoz és kibeszéltétek a tegnap esti eseményeket. Természetesen ő egyáltalán nem örült a Kris-sel történteknek, de mivel nem tudott ellene semmit sem tenni ezért inkább végig hallgatta a kis sztoridat.

Miután befejeztétek a pletyizést haza indultál, azonban a ház előtt észrevetted Krist ahogy a padon ülve vár. Nagy nehezen vettél egy mély lélegzetet és leültél mellé. Láttad rajta, hogy valami baja van, mert egész végig a földet nézte, azonban amikor már épp mondani akart volna valamit megjelent a barátnője és néhány haverja kocsival , és ő azonnal ott hagyott téged egy szó nélkül.

Úgy érezted  azonnal elsüllyedsz szégyenedben és hibáztattad is magad, hogy megint hittél neki és bíztál benne, hogy talán újra barátok lehettek. A barátnője mivel látta rajtad, hogy könnybe lábad a szemed már csak azért is csókba húzta Krist, csakhogy neked még nagyobb  fájdalmat okozzon.

....

....

....

Azután a nap után megint nem beszéltél vele.  Bár ő még egy párszor írt neked a kis táblájára de egyszerűen nem akartad látni, hogy mit ír, inkább behúztad a sötétítődet és olyankor áthívtad Taot, hogy ne legyél egyedül.

Imádtad, hogy Tao mindig ott van ha valami baj van még akkor is ha nem hívod, mintha valahogy érezné mikor kell átmennie hozzád. A suliban is mindig együtt voltatok ami persze sok mindenkinek szúrta  a szemét hisz Tao nagyon jó pasi.

Csodálkoztál is mindig rajta, hogy mióta odaköltözött nem talált magának barátnőt, sőt valójában nem is keresett. Minden percét veled töltötte amit csak tudott és fergeteges hangulata volt mindig a közeledben.

....

....

....

Lassan már 3 hónapja, hogy Tao ott él a szomszédodként és azóta az életed teljesen megváltozott, sokkal jobb lett. Túltetted magad azon, hogy a suliban folyton piszkálnak mivel volt akinek elmondhattad minden bánatod. Krist nem tudtad elfelejteni, hisz gyerek korod óta ragaszkodsz hozzá, de Tao az ő hiányát is csillapította.

Egyik nap azonban a tanárnő bejelentette, hogy mindenki készüljön fel mert szombaton lesz a szalag avató bál. Nem akartad elhinni, hogy máris eltelt annyi idő, hogy máris erre kerül a sor.

 Már kislány korod óta mindig azt szeretted volna ha a szerelmeddel mehetsz a szalag avatóra és hogy ő  lesz az akivel az első lépést a keringőben megteheted. Persze amióta rájöttél, hogy életed szerelme az Kris azóta minden nap arról álmodoztál, hogy talán megkér, hogy vele menj a bálba. Persze ez csak álom maradt hisz Kris azóta teljesen megváltozott, neked pedig ott volt Tao.

Tao amint meghallotta a tanárnő kijelentését azonnal írt egy kis cetlit neked, amiben megkérdezte, hogy lennél- e a párja a szalag avatón.

Örömödben szinte sírni tudtál volna hisz rajta kívűl más biztosan nem hívott volna el, ráadásul nagyon féltél attól, hogy talán ő sem fog elhívni, mivel az utóbbi időben már őt is megkörnyékezték a lányok mint annak idején Krist.

Csak hazaérve jöttel rá, hogy a szalag avató után épp szülinapod lesz. A tavalyi szülinapodat Kris-el töltötted ahogy egész mostanáig mindet és tudtad, hogy ez lesz az első alkalom amikor más valakivel leszel a szülinapodon.

....

....

....

Már csak két nap volt a bálig így a suliban már nagyon ment a szervezkedés. A tanárok persze nem hagyták, hogy az órák elmaradjanak így mindig estig bent voltatok, hogy minden elkészüljön.

 Azonban ma délután amikor épp kint ült mindenki az ebédlőben nem láttad sehol sem Krist sem  a baratnőjét. Biztos voltál benne, hogy valahol épp egymást falják, amíg be nem lépett a csaj SeungJun oldalán. Teljesen elképedtél mivel nem értetted, hogy miről van szó. Pár perc múlva azonban belépett Kris rettentő dühösen, mire mindenki nevetni kezdett rajta.

Na ekkor már végképp nem értettél semmit csak figyelted az eseményeket. Közben Tao is megérkezett és leült melléd, azonban nem tetszett neki, hogy végig csak arra figyelsz ami Kris körül történik.

- Már megint őt nézed? Mit lehet annyira szeretni benne? – kérdezte ingerülten.

- Pszt Tao.. Érdekel, hogy miért nevetnek a többiek – szóltál rá.

Majd a másik pillanatban Kiwook, azaz aki a suli legmenőbb fiúja volt  Kris előtt felállt az egyik asztalra és elkezdte ecsetelni, hogy ez az egész csak egy szívatás volt a részükről. Azaz, hogy hagyták hogy ennyi ideig Kris legyen a suli menője és hogy Jihae, azaz Kris baratnője végig megcsalta Krist és hogy csak azért volt vele mind eddig, hogy a tervük tökéletesre sikerüljön.

Elmesélték az egész suli előtt, hogy még az elején azt hitték, hogy nem fog megváltozni és végig az a kis nyomi fiú marad aki volt. Nem gondolták volna, hogy fel adja az elveit amiket azelőtt annyira hangoztatott. Azonban mivel megtette ezért az egész suli teljesen lenézte őt.

Rettentően rosszul érezted magad miatta, hisz  láttad ahogy egy világ dől benne össze. Azonnal kiszaladt az ebédlőből, azonban amikor utána akartál menni Tao megállított.

- Na nem ezt nem fogom hagyni. Mind eddig végig megalázott téged ezekkel, akik most ők alázták meg. Nagyon is megérdemelte. Nem hagyom hogy utána menj. Azt nem teheted. -  fakadt ki magából Tao.

- De Tao tudod hogy..- és megakadt a szó benned ahogy Tao gyönyörű szemeibe néztél.

- Döntened kell.. ő vagy én.... – mondta határozottan.

....

....

....

Ma van a szalag avató napja és fogalmad sincs, hogy mi lesz még a mai este folyamán. Édesanyáddal megvettétek a tegnapi nap a ruhát, amire vágytál. Azért került sor erre épp utolsó előtti nap mivel eddig nem volt olyan ruha ami igazán tetszett volna.

A két nappal ezelőtt történtek után nem beszéltél Kris-el , mivel ki sem jött a szobájából, Tao pedig nem akart magadra hagyni, mivel tudta, hogy annak az lenne az eredménye, hogy átmész  hozzá.

Azonban ma mikor készülődtél megláttad az ablakban ahogy Kris épp a szobájában fel-alá mászkál.

Tudtad nagyon jól, hogy mi baja van és hogy most szüksége lenne rád, de Tao miatt nem tehetted, nem akartad elveszíteni Taot miatta de nem tudtad elfelejteni őt.

Mivel tudtad, hogy Tao nincs honnan megtudja ezért írtál a már megszokott tábládra neki és megkérdezted, hogy megy-e a ma esti bálba, amire ő csak annyit írt vissza, hogy neki nincs ott keresnivalója.

Fájt a szíved érte és legszívesebben átordítottál volna neki, hogy már hogyne lenne ott keresnivalója, hisz eddig a suli imádta őt és csak azért mert nincs benne a menők csapatában, attól még a többi diák odavan érte.

De nem tetted. Annyit tudtál csak leírni neki, hogy reméled jól átgondolja a dolgokat és hogy a szívére hallgasson.

Láttad ahogy egy mosoly jelenik meg az arcán és fel emelve a tábláját láttad, amint egy köszönömöt írt rá egy szívecskével rajta.

Azóta mióta megváltozott nem volt az az érzelgős fajta mint azelőtt és soha nem köszönt meg senkinek semmit, szóval ez most nagyon meglepett.

 Nem volt időd sokat ezen töprengeni mivel anyukád már ordított is fel neked, hogy siess mert Tao nemsokára megérkezik. Behúztad a függönyt és gyorsan készülődni kezdtél.

A vártnál hamarabb megérkezett Tao és persze várnia kellett rád, de nem bánta mert addig is jól elbeszélgetett anyukádékkal.

Amint leléptél  a lépcsőkön mindenkinek elállt a lélegzete, majd pár perc múlva mindenki egyszerre mondta, hogy milyen gyönyörű vagy, pedig te egyáltalán nem láttad magad még szépnek sem nemhogy gyönyörűnek.

Lassan megérkeztetek ti is a szalag avató bálra ahol szebbnél szebb ruhákban pompáztak a fiatalok. Sokkal feszélyezettebben érezted magad mint bármikor máskor, főleg amikor láttad, hogy mennyien megbámulnak titeket.

Tao valóban olyan volt mint egy igazi herceg, gyönyörű fekete hajával, csodálatos barna szemeivel elvarázsolt mindenkit, még téged is.

Ekkor érezted először, hogy talán esélyt kellene adnod neki, hogy boldoggá tegyen de nem csak mint egy barátot.

....

....

....

Amikor már épp jól kezdted volna érezni magad és nem gondoltál annyit Kris-re akkor lépett be ő a terem ajtaján és amint észrevett Tao karjai között, azonnal felétek vette az irányt.

- Figyelj _________ azonnal beszélnem kell veled.... tudnod kell valamit – mondta kicsit idegesen hisz látta, hogy minden szem pár rajta van.

- Nektek nincs miről beszélnetek - mondta határozottan Tao. Majd amikor látta, hogy úgy állsz ott mint aki lefagyott hozzád fordult és megkérdezte: ugye ________? .

- Igen – csúszott ki hirtelen a szádon, mire Kris azonnal elindult kifelé.

-Amikor feleszméltél, hogy mit is mondtál azonnal utána szaladtál de előtte még megpusziltad Tao arcát és csak ennyit mondtál neki: Bocsánat de muszáj beszélnem vele.

Kiérve láttad, hogy Kris sehol sincs, amitől nagyon megijedtél, mivel tudtad hogy most mindenki hülyének néz, ezért is inkább mielőtt visszamentél volna a terembe erőt szerettél volna venni magadon, ezért leültél a suli egyik udvaron lévő padjára és nyugtatgattad magad. Soha nem sikerültek az ilyen próbálkozásaid ezért is volt neked mindig ott Kris, az utóbbi időben pedig Tao.

A következő pillanatban azonban láttad ahogy Kris jelenik meg az egyik fa mögül és leül melléd.

- Nagyon hiányoztál__________ - mondta lesütött szemekkel.

Azonnal fel emelted tekintetedet a földről és ránéztél de ő tovább folytatta:  - nagyon sajnálom az egészet... mindent amit veled tettem.. nem gondoltam bele hogy elveszíthetlek.

Nagyokat nyelve figyelted tovább ahogy épp kiadja magából az érzéseket amiket eddig mindvégig elrejtett előled.

- De nem veszítettél el hisz itt vagyok – mondtad vigasztalóan, kezeidet egyre jobban összeszorítva.

- Én nem így értem _______________. Elvesztettem mindazt amit ketten felépítettünk és ami kialakult közöttünk... bár te mindig barátként tekintettél rám én mindig is többet éreztem.. és érzek – mondta elkeseredetten.

Erre hirtelen nem tudtál megszólalni, csak szomorúan lesütötted a fejed. Bár mindvégig arra vágytál, hogy elmondja mit is érez és hogy  szeret téged, most ez mégis szíven ütött.  Abban hogy szerelmes beléd nem voltál soha teljesen biztos de valahonnan mégis úgy érezted, hogy másként néz rád. Majd hirtelen kifakadtál magadból: - Én is többet érzek, de... - mondtad  de elakadt a szavad.

- Tudom.. Tao.. – mondta még elkeseredettebben és láttad ahogy könnyek hullanak le az arcán.

- Erre értettem, hogy elvesztettelek... már más az aki veled van minden nap és aki boldoggá tesz.. és ezt nincs szívem elvenni tőled.. ahhoz túlságosan is szeretlek.  – mondta.

....

....

....

A következő pillanatban azt hallottad, hogy még van tíz perc éjfélig és a tömeg épp vissza számol mint ahogy újévkor szokás, ugyanis a szalag avató bálon éjfélre tervezik a keringőt.

Azonnal felálltál, hisz eszedbe jutott, hogy Tao bent vár, hogy elkezdjétek az éjféli táncot, azonban ahogy felálltál Kris mellől és megfordultál megakadt a szemed a gyönyörűen kiöltözött,  fekete hajú angyalon,  aki nagyon nehezen küszködött a könnyeivel.

Odaszaladtál hozzá és átölelted amire ő viszonzásképpen mélyen magához húzott.

- Tudod, hogy szeretlek ________________. - kezdte el mondanivalóját . De egyszerűen azt akarom, hogy boldog légy...és mellettem nem tudsz az lenni mert folyton ő jár az eszedben... Komolyan szeretlek  és szeretni is foglak, de most mennem kell.

A mondat végéig lesütött fejjel és könnyes szemmel nézted mellkasát, azonban amikor azt mondta, hogy mennie kell, felkaptad a fejed és nem értetted az egészet.

- Hova mész? – kérdezted ijedten.

- Ma éjszaka megy a repülőm .. visszaköltözöm anyuhoz.. ezért is hívtam ide neked őt – mondta, majd rápillantott Kris-re.

Teljesen le voltál fagyva nem jött, hogy elhidd hogy ő volt az aki odahívta Krist. Semmit sem értettél, hogy mikor vagy hogy hol és miért, egyszerűen csak álltál és bámultál rá.

- Azt akarom hogy boldog légy és csak ő tud boldoggá tenni. Soha nem foglak elfelejteni és mindvégig te leszel az első szerelmem szomszéd lány. – mondta egy piciny mosollyal az arcán.

- Ne Tao ne menj el.. nem akarom... azt akarom, hogy itt maradj velem... kérlek ne menj el.. – sírva szinte már bömbölve  kérlelted őt. De láttad rajta, hogy ő ezt az egészet már rég eltervezte.

- Mennem kell __________  - mondta és elengedett karjai közül.

- Tao nem teheted ezt velem  - mondtad sírva ütlegelve a mellkasát. Nem teheted ezt ráadásul nem mehetsz el pont a szülinapomkor.

- Édes drága _____________ - nyögte ki és megcsókolt. Csókja méz édes volt és legszívesebben sohasem hagytad volna abba, pedig tudtad hogy Kris mindent lát. Valójában tudtad, hogy nem szerelemből szereted Taot mégis jól esett a csókja és nem akartad elveszíteni.

Megtörve a csókot csak ennyit felelt: - Ez az én szülinapi ajándékom.. –mondta végig téged nézve majd hirtelen rámutatott Kris-re, aki már felállt közben a padról és titeket nézett.

Kris lassan odasétált hozzátok és megfogta a kezedet, így lassan kezdtél eltávolodni Tao-tól.  Már csak  pár perc volt éjfélig és az éjféli keringőig, mégsem akartál be menni és részt venni az egész bálon. Csak Tao-val és Kris-el szerettél volna kint lenni.

Azonban Tao azonnal behúzott a terem ajtaján, amint meghallotta a visszaszámlálást, majd Krist meglökte egy kicsit ezzel mutatva neki, hogy induljon a tánc parkettra veled.

Egyik pillanatról a másikra eltávolodtál Tao-tól és a terem közepén találtad magad Kris kezei között a többi osztálytársaddal körbevéve.

Ahogy ránéztél Kris-re a tánc kezdetekor gyönyörű aranysárga haja csak úgy csillogott, arcán a könnycseppek már felszáradtak és néha egy kis mosoly jelent meg az arcán.

A szemed hol rajta hol az ajtóban ácsorgó Taon volt. Egyszerűen nem tudtad felfogni, hogy mi történik veled.

....

....

....

A táncot nem hagyhattátok abba egész addig amíg mindenki nem csatlakozott a teremben és végig nem táncoltátok a termet. Azonban egyik pillanatról a másikra Tao eltűnt és te semmit sem tehettél. Ami a reményt még tartotta benned, az volt hogy még az utolsó pillanatban amikor láttad egy édes mosolyt volt az arcán.

Bíztál benne, hogy nem most láttad őt utoljára mivel rájöttél,hogy nem tudsz nélküle élni, mert már az életed egy fontos része lett.  Remélted, hogy talán egyszer még visszatér hozzád és az apjához vagy legalább valahol találkozhatsz vele.

A tánc lassan kezdte feledtetni a szomorúságot veled, ráadásul Kris is hirtelen kizökkentett a gondolataidból.

- Boldog Születésnapot __________  - mondta mosolyogva.

- Köszönöm.. de ez nem épp boldog.. – mondtad nagyot nyelve még mindig szomorúan.

- Kérlek... a szülinapodon jó kedved kell legyen... tudom, hogy ami az előbb  történt... de  - mondta majd hirtelen megcsókolt.

Ez volt az első csókotok és azonnal más világba repített. Egész életedben erre vágytál,  de soha nem merted elképzelni, hogy egyszer valóra is válik.

Megszakítva a csókot ennyit súgott a füledbe: - Szeretlek__________ és soha többe nem hagylak el. Megígérem.

Újra könnyek gyűltek a szemedbe és csak ennyit  motyogtál vissza neki: - Én is szeretlek.

Majd szorosan átölelt és így táncoltátok végig az egész estét.

---------------------

Mégegyszer nagyon Boldog Születésnapot Szimi és remélem, hogy azért tetszik *-*

~ A valóra vált álom ~ [U-kiss ~ Dongho]

A csengő hirtelen megszólalt jelezve, hogy kezdődik az ebéd szünet. Gyorsan becsuktad laptopodat egy nagy sóhaj kíséretében, mivel tudtad, hogy ma sem tanultál semmit az órán, hisz végig máson járt az eszed. Nem tudtad kiverni a fejedből gyönyörű szemeit, kis pufi pofiját és édes mosolyát. Próbáltad kerülni őt, hisz tudtad, hogy ő egy híresség és már nem csak a te osztálytársad, ráadásul nem szeretted volna ha azt hiszi, hogy az egyik rajongója vagy.

Ahogy kicsengettek barátnőid felfigyeltek rá, hogy feltűnően szótlan vagy, ám hiába próbáltak valamit is megtudni tőled, semmit sem árultál el nekik, mivel nem akartad, hogy tudják mit is érzel és főleg hogy ki iránt. Majd egy idő után látván, hogy nem szednek ki belőled semmit ott hagytak elmélkedni.

Pár perc után az egyik barátnőd azonban visszaszaladt, hogy megkérdezzen valamit.

-Hé ______________, mit szeretnél ma enni ebédre? Csak hogy tudjam, mit rendeljek neked – mondta kedvesen.

-Akármit csak ne érezzem magam utána éhesnek- mondtad visszamosolyogva.

Miután barátnőd elment, te is elindultál a csendes folyosón az ebédlő felé. Egész végig az járt a fejedben, hogy vajon mi lehet vele, miért nem volt ma iskolában.

-Talán beteg? - mondtad fennhangon teljes rémülettel. Ezekre gondolva egyre rosszabbul kezdted érezni magad és csak mentél előre a hosszú folyosón céltalanul, amíg valaki hirtelen beléd nem ütközött.

-Sajnálom. - mondta majd közvetlenül egymás szemébe néztetek, amitől teljesen elvesztetted az eszed és érezted, ahogy arcod kipirul.

-Semmi baj - mondtad egy aprócska mosollyal az arcodon.

A szemed sarkából láttad, hogy a barátai épp titeket figyelnek, miközben a te barátaid már rég az ebédjüket eszik. Amikor neked ütközött a jegyzeteid kiestek a kezedből, így azonnal lehajoltál, hogy felvedd őket, ám ő is ugyanezt tette, hisz szerette volna ő összeszedni neked.

Amikor átnyújtotta a jegyzeteket neked véletlenül megérintetted a kezét, amitől a szíved hevesebben kezdett verni és érezted, hogy elönt a boldogság. Azonban egy hirtelen pillanatban a kezét  arcodra tette, amitől te teljesen bepánikoltál és ellökted puha kezét magadtól.

- Sajnálom nem akartam csak - mondtad mentegetőzve.

- Ugyan – mosolyodott el.. Én voltam a hibás, csak azt hittem, hogy lázas vagy, mert olyan piros az arcod – komolyodott el.  Szóval sajnálom –  mondta zavarában miközben tarkóját simogatta, majd hirtelen fogta magát és elment.

Beérve az ebédlőbe nem is értetted tetteidnek okát, hisz egész suli időszak alatt arra vágytál, hogy valahogy a közelébe kerülj. Úgy érezted ez volt a megfelelő pillanat, azonban elszalasztottad.

Visszaérve a barátaihoz azok cikizni kezdték őt.

- Te szerencsétlen komolyan azt hitted, hogy lázas? – mondta Eli. Most újra elszalasztottad a lehetőséget, hogy elmond neki mit is érzel.

- Eli ne légy ilyen, majd lesz másik alkalom – mondta Kevin aranyosan.

Majd ők is elindultak ebédelni, azonban mivel ők híresek voltak így ők a tető téri terasz alatt ebédeltek azért, hogy elkerüljék a rajongók sikolyait és zaklatásait.

 Mivel Dongho volt a maknae így természetesen mindig vele kötekedtek a fiúk, hisz tudták, hogy a legtöbb lány ő érte van oda. Majd a teraszon folytatták a beszélgetést, azaz jobban mondva Dongho cukkolását.

- Az önbizalom újra a nullán - nevetett Xander és lepacsizott Soohyunnal.

- Ne legyetek már ilyenek – szólt közbe Kiseop.

- Hagyd csak Kiseop - mondta Dongho turkálva a kaját, amit épp elé raktak.

- De hisz most legalább megszólította - szólalt meg Kibum.

- Na jó, de ennyitől nem fog  beleszeretni - mondta Aj.

- Még megkedvelni sem – folytatta Eli.

Dongho tudta, hogy igazuk van, hisz nem ez volt az első eset, amikor azon járt az esze, hogy hogyan tudna meghódítani.

Számtalanszor be akarta már vallani neked, hogy mit érez irántad, ám ahogy közeledni kezdett hozzád, pár perc után mindig elkerült, mert nem volt elég bátorsága, ahhoz hogy megszólítson, továbbá félt attól, hogy elutasítod.

- Ezzel most nem segítesz AJ - mondta Dongho, majd folytatta egyre dühösebben.

- Nem értem őt. Miért kerüljük el egymást és miért nem tudom neki bevallani amit érzek, egyáltalán mi is ez az érzés? – ostorozta magát a kérdésekkel Dongho.

- Ez a szerelem – mondta Kevin.

Felhúzott szemöldökkel csak annyit mondott: Miért ilyen nehéz a szerelem? Majd fejét kezeibe temette.

- Találd ki. Próbálkozz keményebben – mondta Kibum.

- Ne siránkozz puppy inkább menj és keresd meg - javasolta Soohyun.

- A lépcsőházban láttam az előbb épp az egyik ablaknál nézelődött – mondta az éppen megérkező Hoon.

Mindenki egyetértően bólogatni kezdett mire a maknae erőre kapott és elindult, ám Eli még utána kiabált:

- És jobb ha egy igennel térsz vissza, mert ha nem akkor baj lesz.

Erre Dongho és a többiek is felkapták a fejüket, Kevin pedig gyengéden megütötte Eli vállát ezzel jelezve neki, hogy ne legyen ilyen és hogy fogja vissza magát. Kevin volt az egyetlen akire igazán hallgatott Eli így amint meghallotta Kevin gyönyörű hangját azonnal elmosolyodott.

Dongho szíve egyre hevesebben kezdett verni ahogy feléd közelített.

Te épp az ablaknál nézelődtél kifele, pont ahogy Hoon mondta, teljesen belefeledkezve a gondolataidba.

-Miért is löktem el a kezét?-mondtad teljesen kiakadva magadra. Olyan pabo vagyok. – mondtad majd elkezdted ütögetni a fejed. De most már úgyis mindegy hisz biztos hülyének néz – mondtad fennhangon.

- Nem bírom tovább tudnia kell hogy szeretem – mondtad s megfordultál azzal a szándékkal,  hogy most azonnal lemész hozzá és elmondod neki mit is érzel iránta. Ám amint megfordultál láttad amint Dongho épp hátat fordít neked.

- Te mit keresel itt?-kérdezted meglepetten. Azaz … - de már nem tudtad befejezni a mondanivalódat.

- Beszélni szerettem volna veled, de…de…de….- mondta dadogva.

- De mi?  Mondd csak. Szívesen meghallgatlak. – mondtad mosolyogva.

- Már nem fontos… - mondta elszomorodva.

- Miért? – kérdezted  megijedve majd egyre kíváncsibb lettél.

-Valójában..azért mert hallottam amit az előbb mondtál.. – mondta fejét a földre szegezve.

- Ezt hogy érted? Azaz mit hallottál pontosan? – nézted kikerekedett szemekkel.

- Csak annyit, hogy nem bírod tovább és hogy tudnia kell hogy szereted. - mondta szomorúan.

- Uram isten. -mondtad elképedve és érezted, hogy minden bátorságod tova száll.

- Azt viszont nem tudom hogy kiről van szó – mondta megnyugtatva ezzel téged.

- Értem. Szóval mit is szerettél volna mondani - kérdezted újra érdeklődően.

- Hááát… semmit- mondta.

- Jó.. hát akkor mindegy is.-mondtad szomorúan. Akkor én megyek is mert a többiek már várnak – mondtad csalódottan.

Majd elindultál a lépcső felé.. ám hirtelen lefagytál amikor hallottad, hogy Dongho kimondja azt amiről álmodni sem mertél.

- ____________ Szeretlek. – mondta halkan.

- Mi? – kérdezted megfordulva kikerekedett szemekkel.

- Jól hallottad! Azt mondtam, hogy szeretlek! – mondta végig lehajtott fejjel, hogy elkerülje a pillantásodat, majd hirtelen tovább folytatta:

- Már nagyon régóta… és már nem bírom tovább magamban tartan… tudnod kell még akkor is ha te mást szeretsz. – mondta szomorúan.

Amint meghallottad, hogy mit is érez irántad közelebb léptél hozzá.

- Dongho.. – szólítottad meg mire ő felkapta a fejét és végre a szemedbe nézett.

- Én is szeretlek! – mondtad felhőtlen mosollyal az arcodon.

- De.. az akiről beszéltél az... – mondta teljese meglepődve.

- Az te vagy – mondtad még mindig mosolyogva.

Erre örömében egy nagy ölelésbe húzott, majd egy váratlan pillanatban megcsókolt.

Kis idő után megszakítva a csókot feltette a kérdést amire már sokat készült.

- Akkor most... vagyis... lennél a barátnőm _________? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Azt hittem, hogy ezt már meg sem kérdezed. Hát persze. – mondtad bólogatva örömödben, majd hirtelen a nyakába ugrottál. Érezni akartad puha kezeit a derekadon és leheletét a nyakadon.

Már nagyon régóta vártál erre és most eljött a te időd.

- Ez olyan mint egy álom. Végre azzal vagyok akit mindennél jobban szeretek. – mondtad örömödben, majd amikor rájöttél, hogy hangosan is kimondtad elszégyellted magad.

- Ez nem csak a te álmod volt. De most már ez a valóság. – mondta majd újra megcsókolt.

A csók után elindultatok lefele a lépcsőn egyenesen a terasz felé, ahol a fiúk már lelkesedve várták Dongot, hogy beszámoljon a fejleményekről.

Amint kiértetek az ajtón a fiúk már messziről látták, hogy együtt vagytok hisz kézen fogva közeledtetek feléjük, ám a biztonság kedvéért még nem mertek semmit sem tenni.

Odaérve a fiúk asztalához, hosszas hajlongások és üdvözlések után Dongho hátához álltál, mivel nagyon zavarban érezted magad ennyi fiú társaságában. Dongho hamar észrevette a dolgot és azonnal kezelte a helyzetet. Gyorsan maga mellé húzott és megfogta  a kezedet ezzel is mutatva, hogy együtt vagytok, majd csak annyit mondott mosolyogva a fiúknak: - Fiúk ismerjétek meg a barátnőmet ______________. 

 Erre a 8 fiú egyszerre kezdett el tapsolni és nevetni, aminek okát te nem értetted.

Azonban Eli még a végén hozzáfűzte, hogy:

- Végre a mi kis maknaenk megkapta amire vágyott.

 Erre Dongho és te is mosolyogni kezdtetek, mert ekkor már rájöttél, hogy miért is örül ennyire mindenki.

A srácokkal való megismerkedéssel eltelt az egész nap, így Dongho elhatározta, hogy hazakísér.

Útközben megbeszéltétek, hogy ezentúl minden reggel együtt mentek suliba, majd még egy utolsó csókot adott mielőtt beléptél volna a házba.

Azóta minden reggel együtt mentek suliba és ott is végig együtt vagytok kivéve az órákat amikor is nem ültök egymás mellett, de minden percben egymás tekintetét keresitek.

~ Lost In Brooklyn Part II ~ [BigBang ~ T.O.P]

"- Na hát te meg min elmélkedsz ennyire? – mondtam de véletlenül megbotlottam így pont az ölébe estem, ahol az arca közel került az enyémhez és elkerülhetetlen volt az ......."

az hogy most először hosszasan egymás szemébe nézzünk.

-Ááá semmin – mondta hirtelen másfelé nézve, majd elterelve a szót…  - Na de ennyire helyes lennék hogy egyből a karjaimba veted magad? – kérdezte kaján vigyorral az arcán. Mire én gyorsan kiszálltam az öléből és bár azt éreztem hogy mindjárt kiugrik a szívem próbáltam újra magamhoz térni.

- Na ne légy ennyire eltelve magadtól, hisz azért nem vagy annyira jó pasi – mondtam kicsit flegmán.

TOP csak nevetett majd hirtelen abba hagyta a nevetést és megkérdezte:
- Na mit mondott  a barátnőd?

- Belement , de kicsit győzködnöm kellett, de ha kész vagy akkor már mehetünk is, feltéve ha a beképzeltséged engedi – mondtam nevetve.

- Hahaha , de vicces vagy – felelt vissza kicsit mérgesen.

- Tudom már mondtad – vágtam ki magam egy mosollyal az arcomon és közben éreztem hogy egyre jobban kezd megtetszeni.

Oda érve a házhoz megbeszéltük hogy nem nyúl semmihez mert Mia teljesen kibukik ha valamit máshogy talál mint ahogy hagyták a szülei. Hamar megvetette az ágyat és mivel látszott rajta h nagyon fáradt így elindultam volna haza, ám hirtelen megragadott a kezemnél fogva és visszarántott az ajtóból.

- Mmmm  ___________, Kösz. – nyögte ki gyorsan és látszott hogy valóban komolyan gondolja.

- Szívesen – mondtam egy mosoly kíséretében.. na de mos már hazamehetnék? – kérdeztem nevetve.

- Menj csak.. – mondta kissé szomorúan.

- Ja és ne verd szét a házat – vetettem még oda neki utolsó megjegyzésként mielőtt kiléptem volna az ajtón.

Hazaérve egész éjjel szinte semmit sem aludtam, hisz egész éjjel csak rá tudtam gondolni. Vagyis jobban mondva Seunghyun-ra mert rá elékeztetett.... így nem is volt csoda hogy egész éjjel BigBang dalok mentek az mp3 lejátszómon.

- Lehet hogy csak azért vonz ennyire mert hasonlít TOP-ra vagy talán.... – mondtam fennhangon majd elaludtam.

Reggel arra keltem hogy az mp3 lejátszóm még mindig megy. A napom máris jobban kezdődött főleg amiatt hogy a „Turn it up” című dalára keltem fel. Majd gyorsan rendbe hoztam magam és leültem a kanapéra enni.

Épp a kedvenc ételemet faltam a TV előtt amikor egy érdekes hírt adtak be az egyik Koreai csatornán.

~Hír~

~ Hölgyeim és Uraim a tegnap esti órákban derült fény arra hogy a Dél-Koreai híres BigBang nevezetű csapat rapperjének már lassan négy napja nyoma veszett. A hatóságok nagy erőkkel keresik ám eddig hasztalan. Az ügynökség és a csapat a tegnap esti órákban tette meg a bejelentést, mivel eddig várták a rapper haza érkezését. Kérjük önöket ha bárki tud valamit a rapper hol létéről az hívja a képernyőn látható telefon számot.~

Miután végighallgattam a hírt azt hittem ott helyben megfulladok a torkomon akadt reggeli miatt. Nem jött hogy elhiggyem hogy ez tényleg igaz. Mikor végre pár perccel később felfogtam a történteket azonnal rohantam öltözni.

Nem foglalkoztam azzal, hogy megfelelően nézek ki csak arra tudtam gondolni hogy miharabb oda kell érnem Miáék házához és beszélnem kell Seunghyunnal.

A nagy rohanás közepette sikerült felhívnom a híradóban közzétett telefon számot, ahol pár perccel később kapcsolták is az ügynökséget ahol sikerült GD-vel beszélnem. Elmeséltem neki hogy tudom hogy hol van TOP és hogy most is épp hozzá tartok. Először nem hitt nekem de miután elmeséltem hogy mi volt rajta azonnal rájött hogy igazat mondtam. Azonban mire a házhoz értem TOP-nak már hűlt helye volt. Azt sem tudtam mihez kezdjek, így rögtön keresni kezdtem ám sajnos nem sikerült sehol sem megtalálnom. A nap további része gyorsan eltelt hisz mindent átkutattam utána. Délután jött egy hívás GD-től aki elmondta hogy most értek ide és hogy találkozni szeretne velem, hogy megtudja hogy hol találhatja meg TOP-t, azonban amikor elmondtam hogy már nincs ott, azt hitte hogy hazudok.

A találkozás azért megtörtént ahol elmeséltem a történteket és ahol én is megtudtam hogy TOP azért nem emlékszik arra, hogy ki is ő mert ideiglenes amnéziát szenvedett az egyik partydrog miatt amit az egyik ellenséges csapat által felbérelt táncos adott be neki.

Az újabb információk hallatára teljesen megrémültem és aggódni kezdtem érte de tudtam hogy nem tehetek semmit.

Pár nap múlva vezető hír volt mindenhol, hogy megtalálták TOP-t Brooklyn egyik híres parkjának közelében. Megtudva ezt teljesen kiakadtam magamra, hogy ott miért nem kerestem, holott tudtam hogy több mint százszor átnéztem a parkot utána. Viszont annak nagyon örültem, hogy megkerült és hogy most már jól van hisz amint kiderült visszatértek az emlékei is.

Az öröm mellett a csalódottság is szerepet kapott, mert tudtam, hogy bár megismertem életem szerelmét ő soha nem fog rám emlékezni.

Három nap múlva

A mai napom is úgy kezdődött mint a többi mióta tudtam, hogy az a személy akiért annyira oda vagyok néhány napig velem volt, azaz egy fél órát mindig a gépem előtt ültem és a legújabb híreket olvastam róla.

A mai reggel azonban későn szólalt meg a vekker így már eleve késésben voltam a kávézóból, a hírekre pedig nem maradt időm, viszont elhatároztam hogy ha hazaérek első dolgom az less, hogy elolvasom a legújabb híreket. Egész nap azon törtem a fejem hogy vajon mit csinálhat.

A mai nap alig volt kereslet a kávézóban ráadásul egész nap kedvetlen is voltam, így hamarabb bezártam és hazamentem. A lakásom ajtajához érve azt hittem szétfeszít az idegesség amikor megláttam, hogy egy kapucnis ember ül összehúzódva az ajtómban. Mivel már amúgy is ideges voltam, hisz hazafelé lelocsolt egy autó így nem volt csoda hogy egyből ráordítottam:

- Héé te.. Megtennéd hogy elmész az ajtómból, mert szeretnék bemenni- mondtam ingerülten majd látva, hogy nem reagál tovább kérdezgettem. Hééé talán süket vagy? Mégis mi a  fenét csinálsz épp az én ajtómban? Nem érted hogy szeretnék bemenni.

Erre az idegen fiú  felállt, felemelte fejét és levette róla a kapucnit majd gyönyörű barna szemeivel rám nézett. A látványtól teljesen elámultam és megszólalni sem tudtam.

Mivel látta rajtam, hogy teljesen önkívületben vagyok így megszólalt:

- Helló.. Látom semmit sem változtál! Jó újra látni hiszti királynő – mondta kaján vigyorral az arcán.

- Hát te? M....mmmm....mit keresel itt? – kérdeztem megszeppenve, ám a hiszti királynőre felkaptam a fejem. Nem vagyok hiszti királynő! – mondtam duzzogva.

- Szerinted mit? Hát hozzád jöttem! Viszont csakhogy tudd elég nehéz volt megtudni, hogy hol laksz - mondta színlelve, hogy elfáradt a keresésemben.

Elkezdtem nevetni és csak annyit mondtam: - Legalább tudod hogy milyen volt amikor én kerestelek téged.

Már a látványától teljesen elöntött a boldogság de megtudva, hogy sokáig csak engem keresett még boldogabb lettem és szerettem volna azonnal a nyakába ugrani.

- Amúgy... hogy vagy? És hogyhogy emlékszel rám, hisz úgy tudtam hogy amnéziád volt – kérdeztem újra elbátortalanodva.

- Most már jól vagyok. Igen az volt de az nem azt jelenti, hogy ami utána történik vagy közben arra nem emlékszem, amúgy is hogy tudnálak elfelejteni – mondta mosolyogva.

- Tééényleg? – kérdeztem meglepetten. Majd nevetve csak ennyit nyögtem ki: - Hát igen a megismerkedésünk nem volt épp hétköznapi.

- Hát nem – nevetett ő is. Majd abba hagyva a nevetést hirtelen komoly lett: Viszont szeretném ha jobban megismerhetnélek, mert nagyon tetszel.

- Komolyan? – néztem rá kérdően.

- Igen - válaszolta. Már akkor reggel éreztem hogy csak úgy forr köztünk a levegő.  Bár eleinte sok voltál nekem, mégis tetszett, hogy kimertél állni ellenem és kitartottál amellett amiben hiszel. Szeretem az ilyen vehemens, aranyos, csinos és szép lányokat, bár veled hasonlóval még soha nem találkoztam.

Meg sem tudtam szólalni csak hallgattam ahogy áradozik arról hogy mit is érez irántam.

- Na mit szólsz hiszti ________ királynő lennél a barátnőm – kérdezte kissé cinikusan.

- Hááááááááát...... ha abba hagyod végre ezt a hiszti királynőzést, akkor nagyon szívesen - mondtam teljesen ellágyult hangon, mire ő odalépett hozzám és átölelt.

Erre meg sem tudtam szólalni hisz elöltött a boldogság, hogy végre életem szerelmével lehetek, így csak mosolyogtam és visszaöleltem.

Majd a gondolataimba belefeledkezve azt éreztem hogy valami forró ugyanakkor édes valami tapad az ajkaimra, mivel TOP egy váratlan pillanatban megcsókolt.

Majd ajkai eltávolodtak ezzel is kínozva engem és csak annyit nyögött ki:

- Azt hiszem szeretlek az első naptól fogva hogy megismertelek.

Erre elmosolyodtam és csak annyit válaszoltam, hogy én is téged.

~THE END ~

Remélem tetszeni fog :) Véleményeket pedig szívesen fogadok :D

~ Lost In Brooklyn Part I ~ [BigBang ~ T.O.P]

A mai nap is épp olyan unalmasan kezdődött mint a többi.  Épp a kávézóhoz siettem ahol mindennapjaimat felszolgálóként töltöttem, amikor találkoztam a barátnőimmel.  Amikor időnk engedte a csajokkal összegyűltünk az egyik közeli  parkban és megbeszéltük a legújabb pasikkal kapcsolatos dolgainkat. Így tettük ezt ma reggel is, ám amikor odaértünk a kedvenc padunkhoz egy idegen fiúra lettem figyelmes aki épp a padunk és a tó közötti részen kéregetett.

Mindig is utáltam az ilyen embereket , akik azért ülnek az utcán és kéregetnek mert lusták elmenni dolgozni. De a legnagyobb indokom még is az volt, hogy tudtam hogy a nagy részük nem  ennivalóért áll kint az utcákon hanem azért hogy némi pénzt kapjon, amit később elverhet italra.

Mivel láttam hogy épp a kedvenc helyünknél ül, ráadásul nem is keltem fényesen így már eleve ingerülten oda mentem hozzá és leüvöltöttem a fejét, hogy mégis hogy képzeli azt hogy ott ül és elkéri más pénzét ahelyett hogy suliba járna vagy dolgozna.

A fiú lenézően csak annyit mondott:

- Nem lehet mindenki anyuci kicsi kislánya akinek mindene megvan.

Fel sem tudtam fogni hogy van képe hozzá hogy így beszéljen velem.

- Mégis hogy képzeled hogy így beszélsz velem? Bár semmi közöd hozzá de én most is dolgozni megyek, nem lazsálok itt mint te és várom hogy valaki megsajnáljon – mondtam teljesen kikelve magamból.

- Én sem ülnék itt ha lenne hova mennem nem gondolod? – mondta a fiú kissé rekedtes hangon.

- Mindegy... A te dolgod csak ha lehet akkor azért ne használd ki az emberek jószívűségét azért hogy ma este legyen miből berúgnod – mondtam teljesen nyugodt hangon.

- Hogy képzeled hogy csak úgy idejössz és sértegetsz? Nem is ismerlek és te sem engem szóval te csak ne ítélkezz – mondta dühösen.

-  Nem érdekelsz – nyögtem ki halkan majd vissza sétáltam a lányokhoz akik közben elképedve ültek az egyik közeli padon.

- Te _______ ki volt az a srác? És mit csinál az ott? – kérdezte érdeklődően Minah.

- Valami idióta... és amint látod kedves Minah épp kéreget – mondtam kicsit csúfosan.

-  Jól van na azért ne harapd le a fejét – szólt BinBin.

-  Igazad van BinBin..... Ne haragudj Minah de nagyon felhúzott ez a kis...... aiiish nem is tudom minek idegesítem magam – mondtam lehangoltan.

- Szegény azért tuti nem jó kedvéből ül ott. Nézzétek csak meg hisz nem épp csórónak néz ki – szólt közbe Soyu.

- Ez igaz. Na de nekem mennem kell mert elkések. Majd pótoljuk a mait – mondtam kissé zavartan majd elindultam a kávézó felé.

Egész nap azon gondolkodtam hogy Soyu-nak igaza volt és hogy tényleg nem olyannak nézett ki a srác mint aki már régóta az utcákat járja.  A nap végére teljesen el voltam szörnyedve magamtól, amiért olyan érzéketlen voltam vele. Egyszerűen nem ismertem magamra.

Elterveztem hogy haza fele viszek neki egy kis harapnivalót és egy jó meleg teát, így könnyítve lelki ismeret furdalásomon.

Amint befejeztem a munkát elkészítettem a kis csomagot neki és már indultam is a park felé.

Bíztam benne hogy nem zavar majd el, bár azt is megértettem volna hisz rettenetesen bántam vele.

Megérkezve a parkba láttam hogy épp a kedvenc helyünkön ül. Közeledni kezdtem hozzá, ám amint észrevett fogta a táskáját, felállt a padról és elindult. Odaszaladtam hogy megállítsam de nem akart megállni, így végül ordítottam egy nagyot utána, erre megállt de nem fordult felém.

-  Mit akarsz? Már eljöttem a padotoktól  ha nem vennéd észre – mondta dühösen háttal nekem.

- Igen látom.... De... azt szeretném mondani hogy ne haragudj a mai miatt.... rettenetesem érzem magam mivel én nem szoktam ilyen lenni.. – mondtam elhadarva, hisz egész nap azon járt a fejem hogy miként kérhetnék bocsánatot tőle.

Mivel nem reagált ezért folytattam a mondanivalómat.

- Na de a lényeg hogy ezt neked hoztam – mondtam és nyújtottam át a kis csomagot.

Erre megfordult és csak annyit mondott : - Nekem nem kell tőled semmi, főleg nem alamizsna. – mondta lekezelően.

- Kérlek ne haragudj – mondtam újra. Megérdemlem hogy ilyen légy. De ez nem alamizsna csak szeretném hogy a mai estéd neked is jobb legyen – mondtam teljesen komoly arccal.

- Vagyis csak lelki ismeret furdalásod van.. ugye?? – mondta gúnyos mosollyal az arcán.

Ez volt az első alkalom amikor végre megláttam az arcát, hisz eddig végig kapucni volt rajta. Amikor megláttam a szívem dobbant egyet, hisz a fiú rettentően aranyos volt. Teljesen lefagytam és csak álltam ott mint valami szerencsétlen.

     - Hát neked meg mi bajod?  - kérdezte értetlenkedve. Tudom hogy nem vagyok valami jóképű de azért ennyire csúnya sem vagyok hogy ilyen képet vágj.

-  Jajj ne haragudj... Valójában nagyon is jóképű vagy... azaz nem vagy csúnya – mondtam teljesen zavartan és gyorsan kijavítva saját magam.

- Na jó hagyjuk – fejezte be végül ő ezt a kínos beszélgetést.

- Akkor elfogadod tőlem ezt a kis kiengesztelő ajándékot? – kérdeztem ezúttal sokkal felszabadultabban.

- Hát ha így békén hagysz végre akkor igen – mondta mosolyogva.

      Ahogy megláttam kaján vigyorgását még jobban kezdett megtetszeni. Visszasétáltunk a kedvenc padomhoz, ahova leültünk és ő nekifogott elfogyasztani a csomag tartalmát. Ahogy egyre többet néztem egyre ismerősebbnek tűnt, majd egyszer csak újra lefagytam. Pár perccel később hozzászóltam:

       - Choi Se...Seung.... Seunghyun? – mondtam nyöszörögve.

      Ám erre ő semmit sem reagált csak tovább evett. Így újra próbáltam:

       - T..T...T..TOP...??

       - Hát neked meg mi a bajod? Mit beszélsz itt? Nem értem mert úgy dadogsz – mondta csúfosan de azért vigyorogva.

      - Nem így hívnak? Nem te vagy TOP? – néztem rá tágra nyílt szemekkel.

      - TOP? Az meg kicsoda? Az én nevem nem TOP, hanem Seung – mondta.

      - Áááh.... értem..- mondtam csalódottan. Bocsi csak nagyon hasonlítasz valakire, de mindegy nem érdekes. - Amúgy az én nevem __________.

      - Nem lehet mindegy, ha ennyire izgatott lettél – mondta kíváncsian.

      - Nem is – mondtam nevetve.

      - Nem hittem volna hogy ennyire látszik rajtam, hisz TOP a kedvenc rapperem . Teljesen oda voltam érte egész életemben mióta ismerem, de tudtam hogy soha nem lehet az enyém hisz ő mégiscsak egy sztár, méghozzá Korea egyik leghíresebb bandájának, a BigBang-nek a rossz fiúja.

      - Hát pedig nagyon úgy tűnt – mondta majd folytatta az evést.

      - Te csak egyél. Ne beszélj annyit – mondtam nevetve.

       Miután befejezte az evést csak ült és nem tudta hogy most mit is tegyen, pont ahogy én sem. Ám az egyik váratlan pillanatban megszólalt.

      - Kösz – mondta halkan.

     -  Tessék? – néztem rá kimeredt szemekkel.

      - Mondom kösz – mondta hangosabban és ingerültebben. Te süket! – mondta nevetve.

     - Nem vagyok süket te dinka!

      - Na jó én meg nem vagyok dinka – mondta újra komolyan.

     - Jó ..... ha nem kötekedsz akkor én sem! – mondtam beleegyezően.

     - Hát nehéz lesz. De oké. – mondta ő is higgadtan.

      - Amúgy mi történt veled? Hisz látszik hogy nem régóta vagy az utcán – tereltem komolyabbra a szót.

     - Kösz. Most már még csórónak sem vagyok jó? Egyre jobb.. – mondta újra gúnyosan.

     - Hát... őszintén aki Calvin Klein ruhákban van azt nehéz csórónak nézni, nem gondolod? – mondtam szinte megfulladva a nevetéstől.

      - Értem.. Lehet hogy igazad van... – kezdett el nevetni ő is. Bár semmi közöd hozzá, de mivel nincs itt más így leszek olyan kedves és elmondom hogy mit történt.. – mondta abbahagyva a nevetést és újra komolyra terelve a szót.

       - Óóó milyen megtisztelő – mondtam.

       - Hát képzeld az is..... – mondta ő is épp olyan hangnemben mint én. Na szóval  a lényeg hogy nem igazán emlékszem a két nappal ezelőtti eseményekre, de annyit tudok hogy nem vagyok idevalósi. Két nappal ezelőtt egy elhagyott utcában találtam magam majd elindultam hátha találkozok valakivel aki ismerős lesz nekem, de rájöttem hogy még azt sem tudom hogy hol vagyok így csak sétáltam az utcákon amíg ehhez a parkhoz nem értem. Azóta pedig itt vagyok ebben a gyönyörű parkban. Hát ennyi... – mondta szomorúan.

       - Hát ez érdek feszítő volt... Na de komolyra fordítva a szót akkor most azt sem tudod hogy hol laksz és hogy kik a barátaid? – kérdeztem meglepetten.

       - Igen pontosan. De épp ezt mondtam az előbb.

       - Annyiban segíthetek hogy ez itt Brooklyn, ez a Cooper Park és 2012-őt írunk – mondtam mosolyogva.

       - De vicces vagy! – mondta flegmán.

       - Jól van na de ezt nem hagyhattam ki! – mondtam nevetve. És még azt is tudom hogy ebben a parkban nem töltheted az éjszakát mert itt minden este járőröznek és ha itt találnak valakit azt beviszik a rendőrségre, gondolom ezt pedig nem szeretnéd.

        - Oké kösz a tippet. De ugye a kis utcákban nem járőröznek? – kérdezte érdeklődően.

       - Miért? Csak nem ott akarsz aludni? – mondtam meglepett hangon.

       - Neem… csak szeretnék szétnézni… - mondta nevetve majd hirtelen elkomolyodott és folytatta: de igen ott akarok.

       - Na nem! Azt már nem! Tudok egy jobb helyet – mondtam felháborodva.

       - Tényleg? – mondta meglepetten.

       - Igen. Jelenleg az egyik barátnőm szülei épp építkeznek és bár a házban még nincs csak egy szoba és egy félig kész fürdő azért szerintem alkalmas lenne arra hogy ma ott töltsd az estét – mondtam teljesen izgatottan.

       - És a szülei mit szólnának hozzá? – kérdezte értetlenkedve.

       - Nem laknak ott amíg nincs rendben a ház teljesen.

       - Áhh értem – mondta majd egy sóhaj hagyta el az ajkait…. Hát akkor elfogadom a lehetőséget… - mondta nyugodt hangján.

       - Oké akkor azonnal felhívom és beszélek vele. – de miközben mondtam már tárcsáztam is a számot.

~ TOP POV ~

Míg elment telefonálni megállás nélkül arra tudtam csak gondolni hogy milyen szép. Egyáltalán nem értettem hogy miért akar nekem segíteni, de nagyon jól esett hogy ilyen segítőkész lett a végére, ahhoz képest hogy még a reggel mennyire utáltam.

 - Na hát te meg min elmélkedsz ennyire? – mondtam de véletlenül megbotlottam így pont az ölébe estem, ahol az arca közel került az enyémhez és elkerülhetetlen volt az .......




És még egy videó a végére csak hogy élvezetesebb legyen xD Várom a véleményeket :)