~ Lost In Brooklyn Part I ~ [BigBang ~ T.O.P]

A mai nap is épp olyan unalmasan kezdődött mint a többi.  Épp a kávézóhoz siettem ahol mindennapjaimat felszolgálóként töltöttem, amikor találkoztam a barátnőimmel.  Amikor időnk engedte a csajokkal összegyűltünk az egyik közeli  parkban és megbeszéltük a legújabb pasikkal kapcsolatos dolgainkat. Így tettük ezt ma reggel is, ám amikor odaértünk a kedvenc padunkhoz egy idegen fiúra lettem figyelmes aki épp a padunk és a tó közötti részen kéregetett.

Mindig is utáltam az ilyen embereket , akik azért ülnek az utcán és kéregetnek mert lusták elmenni dolgozni. De a legnagyobb indokom még is az volt, hogy tudtam hogy a nagy részük nem  ennivalóért áll kint az utcákon hanem azért hogy némi pénzt kapjon, amit később elverhet italra.

Mivel láttam hogy épp a kedvenc helyünknél ül, ráadásul nem is keltem fényesen így már eleve ingerülten oda mentem hozzá és leüvöltöttem a fejét, hogy mégis hogy képzeli azt hogy ott ül és elkéri más pénzét ahelyett hogy suliba járna vagy dolgozna.

A fiú lenézően csak annyit mondott:

- Nem lehet mindenki anyuci kicsi kislánya akinek mindene megvan.

Fel sem tudtam fogni hogy van képe hozzá hogy így beszéljen velem.

- Mégis hogy képzeled hogy így beszélsz velem? Bár semmi közöd hozzá de én most is dolgozni megyek, nem lazsálok itt mint te és várom hogy valaki megsajnáljon – mondtam teljesen kikelve magamból.

- Én sem ülnék itt ha lenne hova mennem nem gondolod? – mondta a fiú kissé rekedtes hangon.

- Mindegy... A te dolgod csak ha lehet akkor azért ne használd ki az emberek jószívűségét azért hogy ma este legyen miből berúgnod – mondtam teljesen nyugodt hangon.

- Hogy képzeled hogy csak úgy idejössz és sértegetsz? Nem is ismerlek és te sem engem szóval te csak ne ítélkezz – mondta dühösen.

-  Nem érdekelsz – nyögtem ki halkan majd vissza sétáltam a lányokhoz akik közben elképedve ültek az egyik közeli padon.

- Te _______ ki volt az a srác? És mit csinál az ott? – kérdezte érdeklődően Minah.

- Valami idióta... és amint látod kedves Minah épp kéreget – mondtam kicsit csúfosan.

-  Jól van na azért ne harapd le a fejét – szólt BinBin.

-  Igazad van BinBin..... Ne haragudj Minah de nagyon felhúzott ez a kis...... aiiish nem is tudom minek idegesítem magam – mondtam lehangoltan.

- Szegény azért tuti nem jó kedvéből ül ott. Nézzétek csak meg hisz nem épp csórónak néz ki – szólt közbe Soyu.

- Ez igaz. Na de nekem mennem kell mert elkések. Majd pótoljuk a mait – mondtam kissé zavartan majd elindultam a kávézó felé.

Egész nap azon gondolkodtam hogy Soyu-nak igaza volt és hogy tényleg nem olyannak nézett ki a srác mint aki már régóta az utcákat járja.  A nap végére teljesen el voltam szörnyedve magamtól, amiért olyan érzéketlen voltam vele. Egyszerűen nem ismertem magamra.

Elterveztem hogy haza fele viszek neki egy kis harapnivalót és egy jó meleg teát, így könnyítve lelki ismeret furdalásomon.

Amint befejeztem a munkát elkészítettem a kis csomagot neki és már indultam is a park felé.

Bíztam benne hogy nem zavar majd el, bár azt is megértettem volna hisz rettenetesen bántam vele.

Megérkezve a parkba láttam hogy épp a kedvenc helyünkön ül. Közeledni kezdtem hozzá, ám amint észrevett fogta a táskáját, felállt a padról és elindult. Odaszaladtam hogy megállítsam de nem akart megállni, így végül ordítottam egy nagyot utána, erre megállt de nem fordult felém.

-  Mit akarsz? Már eljöttem a padotoktól  ha nem vennéd észre – mondta dühösen háttal nekem.

- Igen látom.... De... azt szeretném mondani hogy ne haragudj a mai miatt.... rettenetesem érzem magam mivel én nem szoktam ilyen lenni.. – mondtam elhadarva, hisz egész nap azon járt a fejem hogy miként kérhetnék bocsánatot tőle.

Mivel nem reagált ezért folytattam a mondanivalómat.

- Na de a lényeg hogy ezt neked hoztam – mondtam és nyújtottam át a kis csomagot.

Erre megfordult és csak annyit mondott : - Nekem nem kell tőled semmi, főleg nem alamizsna. – mondta lekezelően.

- Kérlek ne haragudj – mondtam újra. Megérdemlem hogy ilyen légy. De ez nem alamizsna csak szeretném hogy a mai estéd neked is jobb legyen – mondtam teljesen komoly arccal.

- Vagyis csak lelki ismeret furdalásod van.. ugye?? – mondta gúnyos mosollyal az arcán.

Ez volt az első alkalom amikor végre megláttam az arcát, hisz eddig végig kapucni volt rajta. Amikor megláttam a szívem dobbant egyet, hisz a fiú rettentően aranyos volt. Teljesen lefagytam és csak álltam ott mint valami szerencsétlen.

     - Hát neked meg mi bajod?  - kérdezte értetlenkedve. Tudom hogy nem vagyok valami jóképű de azért ennyire csúnya sem vagyok hogy ilyen képet vágj.

-  Jajj ne haragudj... Valójában nagyon is jóképű vagy... azaz nem vagy csúnya – mondtam teljesen zavartan és gyorsan kijavítva saját magam.

- Na jó hagyjuk – fejezte be végül ő ezt a kínos beszélgetést.

- Akkor elfogadod tőlem ezt a kis kiengesztelő ajándékot? – kérdeztem ezúttal sokkal felszabadultabban.

- Hát ha így békén hagysz végre akkor igen – mondta mosolyogva.

      Ahogy megláttam kaján vigyorgását még jobban kezdett megtetszeni. Visszasétáltunk a kedvenc padomhoz, ahova leültünk és ő nekifogott elfogyasztani a csomag tartalmát. Ahogy egyre többet néztem egyre ismerősebbnek tűnt, majd egyszer csak újra lefagytam. Pár perccel később hozzászóltam:

       - Choi Se...Seung.... Seunghyun? – mondtam nyöszörögve.

      Ám erre ő semmit sem reagált csak tovább evett. Így újra próbáltam:

       - T..T...T..TOP...??

       - Hát neked meg mi a bajod? Mit beszélsz itt? Nem értem mert úgy dadogsz – mondta csúfosan de azért vigyorogva.

      - Nem így hívnak? Nem te vagy TOP? – néztem rá tágra nyílt szemekkel.

      - TOP? Az meg kicsoda? Az én nevem nem TOP, hanem Seung – mondta.

      - Áááh.... értem..- mondtam csalódottan. Bocsi csak nagyon hasonlítasz valakire, de mindegy nem érdekes. - Amúgy az én nevem __________.

      - Nem lehet mindegy, ha ennyire izgatott lettél – mondta kíváncsian.

      - Nem is – mondtam nevetve.

      - Nem hittem volna hogy ennyire látszik rajtam, hisz TOP a kedvenc rapperem . Teljesen oda voltam érte egész életemben mióta ismerem, de tudtam hogy soha nem lehet az enyém hisz ő mégiscsak egy sztár, méghozzá Korea egyik leghíresebb bandájának, a BigBang-nek a rossz fiúja.

      - Hát pedig nagyon úgy tűnt – mondta majd folytatta az evést.

      - Te csak egyél. Ne beszélj annyit – mondtam nevetve.

       Miután befejezte az evést csak ült és nem tudta hogy most mit is tegyen, pont ahogy én sem. Ám az egyik váratlan pillanatban megszólalt.

      - Kösz – mondta halkan.

     -  Tessék? – néztem rá kimeredt szemekkel.

      - Mondom kösz – mondta hangosabban és ingerültebben. Te süket! – mondta nevetve.

     - Nem vagyok süket te dinka!

      - Na jó én meg nem vagyok dinka – mondta újra komolyan.

     - Jó ..... ha nem kötekedsz akkor én sem! – mondtam beleegyezően.

     - Hát nehéz lesz. De oké. – mondta ő is higgadtan.

      - Amúgy mi történt veled? Hisz látszik hogy nem régóta vagy az utcán – tereltem komolyabbra a szót.

     - Kösz. Most már még csórónak sem vagyok jó? Egyre jobb.. – mondta újra gúnyosan.

     - Hát... őszintén aki Calvin Klein ruhákban van azt nehéz csórónak nézni, nem gondolod? – mondtam szinte megfulladva a nevetéstől.

      - Értem.. Lehet hogy igazad van... – kezdett el nevetni ő is. Bár semmi közöd hozzá, de mivel nincs itt más így leszek olyan kedves és elmondom hogy mit történt.. – mondta abbahagyva a nevetést és újra komolyra terelve a szót.

       - Óóó milyen megtisztelő – mondtam.

       - Hát képzeld az is..... – mondta ő is épp olyan hangnemben mint én. Na szóval  a lényeg hogy nem igazán emlékszem a két nappal ezelőtti eseményekre, de annyit tudok hogy nem vagyok idevalósi. Két nappal ezelőtt egy elhagyott utcában találtam magam majd elindultam hátha találkozok valakivel aki ismerős lesz nekem, de rájöttem hogy még azt sem tudom hogy hol vagyok így csak sétáltam az utcákon amíg ehhez a parkhoz nem értem. Azóta pedig itt vagyok ebben a gyönyörű parkban. Hát ennyi... – mondta szomorúan.

       - Hát ez érdek feszítő volt... Na de komolyra fordítva a szót akkor most azt sem tudod hogy hol laksz és hogy kik a barátaid? – kérdeztem meglepetten.

       - Igen pontosan. De épp ezt mondtam az előbb.

       - Annyiban segíthetek hogy ez itt Brooklyn, ez a Cooper Park és 2012-őt írunk – mondtam mosolyogva.

       - De vicces vagy! – mondta flegmán.

       - Jól van na de ezt nem hagyhattam ki! – mondtam nevetve. És még azt is tudom hogy ebben a parkban nem töltheted az éjszakát mert itt minden este járőröznek és ha itt találnak valakit azt beviszik a rendőrségre, gondolom ezt pedig nem szeretnéd.

        - Oké kösz a tippet. De ugye a kis utcákban nem járőröznek? – kérdezte érdeklődően.

       - Miért? Csak nem ott akarsz aludni? – mondtam meglepett hangon.

       - Neem… csak szeretnék szétnézni… - mondta nevetve majd hirtelen elkomolyodott és folytatta: de igen ott akarok.

       - Na nem! Azt már nem! Tudok egy jobb helyet – mondtam felháborodva.

       - Tényleg? – mondta meglepetten.

       - Igen. Jelenleg az egyik barátnőm szülei épp építkeznek és bár a házban még nincs csak egy szoba és egy félig kész fürdő azért szerintem alkalmas lenne arra hogy ma ott töltsd az estét – mondtam teljesen izgatottan.

       - És a szülei mit szólnának hozzá? – kérdezte értetlenkedve.

       - Nem laknak ott amíg nincs rendben a ház teljesen.

       - Áhh értem – mondta majd egy sóhaj hagyta el az ajkait…. Hát akkor elfogadom a lehetőséget… - mondta nyugodt hangján.

       - Oké akkor azonnal felhívom és beszélek vele. – de miközben mondtam már tárcsáztam is a számot.

~ TOP POV ~

Míg elment telefonálni megállás nélkül arra tudtam csak gondolni hogy milyen szép. Egyáltalán nem értettem hogy miért akar nekem segíteni, de nagyon jól esett hogy ilyen segítőkész lett a végére, ahhoz képest hogy még a reggel mennyire utáltam.

 - Na hát te meg min elmélkedsz ennyire? – mondtam de véletlenül megbotlottam így pont az ölébe estem, ahol az arca közel került az enyémhez és elkerülhetetlen volt az .......




És még egy videó a végére csak hogy élvezetesebb legyen xD Várom a véleményeket :)