7 Minutes in Heaven [EXO K ~ Sehun]

Ajánlatos ezt hallgatni ^_^

Ma van a szülinapod és ahogy azt sejtetted a bátyád szülinapi bulit rendezett neked.

Bár soha nem volt a legjobb a szervezkedésben, most mégis nagyon kitett magáért és még sikerült is meglepnie.

Igaz hogy a barátaid közül nem sok embert hívott meg, mégis a legfontosabbak ott voltak.

A buli közepén az egyik barátnőd hirtelen kitalálta, hogy nagyon jó ötlet lenne ha játszanátok egy “7 perc a Mennyben”-t, hisz akkor biztosan közelebb kerülhetne a bátyádhoz.

Azok akik ismerték a játékot hamar ismertették a szabályokat és mindent amit tudni kell és lehet csinálni abban a 7 percben, amíg össze vagy zárva egy másik emberrel.

Mivel te még sohasem játszottál ilyet ezért ahogy elkezdődött a játék azonnal pánikba estél.

Féltél attól hogy olyannal kerülnél egy légtérbe akivel még véletlenül sem szeretnél.

A bátyádat egyenesen kizártad a listáról, hisz ő szóba sem jöhetett még akkor sem ha a sors úgy akarja. De akitől a legjobban féltél, hogy párba kerülsz az a bátyád egyik barátja, Sehun volt.

Mindenki sorban betett egy személyes tárgyat a kiválasztott sapkába, majd mindannyian leültetek a kanapé elé és elővettetek egy üveget.

Az üveg a szokásostól eltérően most nem az iváshoz kellett, hanem a játék első feléhez.

Az egyik helyes srác azonnal meg is ragadta és épphogy mindenki leült máris lendült az üveg a szoba közepén, majd egyre lassabban pörgött, s végül megállt feléd mutatva.

Érezted hogy ez nem jelent jót és hogy még csak most fog jönni a neheze.

Felálltál majd a sapka felé vetted az irányt, miközben bátyád végig cukkolt, hisz látta rajtad hogy mennyire meg vagy szeppenve.

Amikor megláttad, hogy bátyád nagyon mosolyog próbáltad magad még erősebbnek és erélyesebbnek mutatni ezért egy határozott mozdulattal az első tárgyat ami a kezedbe került kirántottad a sapkából.

Egy karkötő volt a kezedben amire az volt írva: “We are one”.

- Kié ez a karkötő? – kérdezted picit elcsuklott hangon.

Hirtelen páran sugdolózni kezdtek körülötted, míg mások mosolyogtak, te pedig bambán egy helyben állva kezdted egyre furcsábban érezni magad.

- Na szóval kié ez a karkötő? – tetted fel újra a kérdést, mire az az ember akire végképp nem számítottál és akit szerettél volna elkerülni előrelépett a tömegből és megszólalt: - Az enyém.

- Ohh a fenébe.. – csúszott ki a szádon, mire mindenki meglepetten nézett, a barátnőid pedig a háttérben kuncogtak az egészen.

- Ha ennyire zavar hogy azt húztad ki ami hozzám tartozik, akkor akár vissza is teheted. – szólalt meg kicsit ingerülten Sehun.

- Nem nincs ilyen lehetőség!! Kihúztad úgyhogy  most már ő lesz a párod és kész. –  ordított fel bátyád barátnője.

- Ne álldogáljatok már itt, hisz csak 7 percetek van – szólalt meg a barátnőd és már tolt is téged az ajtóhoz.

- Na még mielőtt belépnétek, meg se forduljon a fejetekben hogy olyat csináljatok ami hosszú órákig tartana, mert nincs kedvünk várni rátok, ez csak 7 perc szóval jól osszátok be. – osztotta ki nektek az utolsó utasításokat is bátyád barátnője.

- Igen értem.. 7 perc… de én amúgy sem… mi nem.. – de már nem tudtad befejezni mert be is löktek az ajtón a szekrénybe ahol Sehun már türelmetlenül álldogált.

Az ajtón azonnal kattant a zár, a kulcsot pedig sikeresen kikapta a bátyád barátnője kezéből.

Ahogy beestél az ajtón sikeresen Sehun karjaiban landoltál, hisz a szekrény amiben voltatok még egy személynek is kicsi lett volna.  Amint észbe kaptál egyből levetted kezeidet a mellkasáról és mentegetőzni kezdtél:

- Ne haragudj, nem akartam rád esni.. csak elég kicsi itt a hely.

- Oké elnézem de csak mert szülinapod van.

- Amúgy..miért vagy ilyen félénk a közelemben?... talán utálsz? Azért vagy ilyen távolságtartó ..hmmm? Tettem valamit amire nem emlékszem és megbántottalak vele? – záporoztak a kérdései feléd, miközben fejét kezdte el vakarni zavarában.

- Aniyo… Csak te vagy a bátyám legjobb ba…. – azonban nem tudtad befejezni a mondandódat mivel egy apró csókot lehelt ajkaidra, majd próbálta elrejteni  hatalmas vigyorát.

- Mianhae..  és más egyéb nincs? – kérdezte komoly tekintetével meredve rád.

- El kell ismerjem hogy nincs… de.. hogy őszinte legyek…

- Sőt .. én kérem hogy őszinte légy – szólalt meg mondanivalód közepette majd két kezét a tested mellé szegezte.

- Hát szóval.. néhány hónapja vagy hete .. már nemtudom..oda voltam érted.. tudod amikor együtt voltunk a… VÁRJUNK CSAK!! Te az előbb megcsókoltál? – kérdezted teljesen zavartan egy kisebb fázis késés után.

- Most komolyan szórakozol velem? - kérdezte sértődötten. Hisz ez egy perce történt! ! Vagy tényleg ennyire lényegtelen volt?

- Aniyo… azaz.. az nem csók volt.. vagyis nem olyan mint amilyet gondoltam hogy adsz egy lánynak.

Teljesen ledermedt a válaszod hallatán, majd egy pillanat alatt a sértődött durcás arcát egy hatalmas kéjes vigyor váltotta fel. Hosszasan a szemeidbe nézett majd hirtelen neki nyomott a szekrény oldalának, lábaidat dereka köré fonta és egy hatalmas csókba húzott.

Ez az csók már pont olyan volt amilyenre számítottál és remélted hogy egyszer a részese lehetsz.

A kéjtől egy apró nyögés hagyta el a szádat, amitől ő csak még jobban beindult.

Egy pillanat alatt bebújtatta kezét a pólód alá és hátadat kezdte el cirógatni, miközben te épp a nyakát szorítottad egyre jobban.

Mindig is oda voltál érte és magadnak akartad, de tudtad hogy ez soha nem lehet így, hisz a bátyád megölne téged is és őt is ha kiderülne hogy köztetek van, volt vagy lesz valami.

Kezével már a melltartód kapcsánál játszadozott, miközben te az ingét gomboltad ki, majd lágy érintéseddel végig szaladtál jól kidolgozott has izmán.

- Akarod hogy elmondjak egy titkot? – kérdezte mosolyogva majd beharapta az alsó ajkát.

Szólni sem mertél nehogy elrontsd ezt az egészet, ezért csak a fejeddel biccentettél, ezzel a tudtára adva a választ a kérdésére, mire ő folytatni kezdte.

A nyakadhoz bújt és megpuszilta finom illatú bőrödet, majd a füledbe súgta:  - Tetszel.. túlságosan is.. de ha bátyád megtudná akkor biztosan eltiltana tőled… azt pedig nem akarom.

- És ki mondta hogy meg kell tudnia? – kérdeztél vissza meglepetten, hatalmas örömmel az arcodon .

Hirtelen elengedte a derekad és egy mély sóhaj kíséretében visszahúzta magára az ingét.

Nem tudtad mire vélni a dolgot, de érezted, hogy egy világ dől össze benned és hogy ez a pár perc menny hirtelen a pokollá változik.

- Rendben, akkor ezt folytatjuk később – mondta majd egy utolsó nagy szenvedélyes csókot hagyott az ajkaidon. - Ahh és mielőtt még… Boldog Születésnapot!

A szűkös térnek köszönhetően és annak hogy az idő lejárt az ajtó hirtelen kinyílt, te pedig a földön találtad magad, Sehun pedig rajtad.

A szobában mindenki nevetve állt egyedül a bátyád volt az aki azonnal lekapta rólad barátját és megkérdezte:

- Mit csináltatok ti odabent?

- Semmit – mondtátok szinte ugyanabban a pillanatban.

- Tudjátok csak 7 perc a mennyben – mondtad mosolyogva.

- Igen a Mennyben – sóhajtott egyet Sehun, majd amikor már bátyád nem nézett oda rád kacsintott.