~ Lost In Brooklyn Part II ~ [BigBang ~ T.O.P]

"- Na hát te meg min elmélkedsz ennyire? – mondtam de véletlenül megbotlottam így pont az ölébe estem, ahol az arca közel került az enyémhez és elkerülhetetlen volt az ......."

az hogy most először hosszasan egymás szemébe nézzünk.

-Ááá semmin – mondta hirtelen másfelé nézve, majd elterelve a szót…  - Na de ennyire helyes lennék hogy egyből a karjaimba veted magad? – kérdezte kaján vigyorral az arcán. Mire én gyorsan kiszálltam az öléből és bár azt éreztem hogy mindjárt kiugrik a szívem próbáltam újra magamhoz térni.

- Na ne légy ennyire eltelve magadtól, hisz azért nem vagy annyira jó pasi – mondtam kicsit flegmán.

TOP csak nevetett majd hirtelen abba hagyta a nevetést és megkérdezte:
- Na mit mondott  a barátnőd?

- Belement , de kicsit győzködnöm kellett, de ha kész vagy akkor már mehetünk is, feltéve ha a beképzeltséged engedi – mondtam nevetve.

- Hahaha , de vicces vagy – felelt vissza kicsit mérgesen.

- Tudom már mondtad – vágtam ki magam egy mosollyal az arcomon és közben éreztem hogy egyre jobban kezd megtetszeni.

Oda érve a házhoz megbeszéltük hogy nem nyúl semmihez mert Mia teljesen kibukik ha valamit máshogy talál mint ahogy hagyták a szülei. Hamar megvetette az ágyat és mivel látszott rajta h nagyon fáradt így elindultam volna haza, ám hirtelen megragadott a kezemnél fogva és visszarántott az ajtóból.

- Mmmm  ___________, Kösz. – nyögte ki gyorsan és látszott hogy valóban komolyan gondolja.

- Szívesen – mondtam egy mosoly kíséretében.. na de mos már hazamehetnék? – kérdeztem nevetve.

- Menj csak.. – mondta kissé szomorúan.

- Ja és ne verd szét a házat – vetettem még oda neki utolsó megjegyzésként mielőtt kiléptem volna az ajtón.

Hazaérve egész éjjel szinte semmit sem aludtam, hisz egész éjjel csak rá tudtam gondolni. Vagyis jobban mondva Seunghyun-ra mert rá elékeztetett.... így nem is volt csoda hogy egész éjjel BigBang dalok mentek az mp3 lejátszómon.

- Lehet hogy csak azért vonz ennyire mert hasonlít TOP-ra vagy talán.... – mondtam fennhangon majd elaludtam.

Reggel arra keltem hogy az mp3 lejátszóm még mindig megy. A napom máris jobban kezdődött főleg amiatt hogy a „Turn it up” című dalára keltem fel. Majd gyorsan rendbe hoztam magam és leültem a kanapéra enni.

Épp a kedvenc ételemet faltam a TV előtt amikor egy érdekes hírt adtak be az egyik Koreai csatornán.

~Hír~

~ Hölgyeim és Uraim a tegnap esti órákban derült fény arra hogy a Dél-Koreai híres BigBang nevezetű csapat rapperjének már lassan négy napja nyoma veszett. A hatóságok nagy erőkkel keresik ám eddig hasztalan. Az ügynökség és a csapat a tegnap esti órákban tette meg a bejelentést, mivel eddig várták a rapper haza érkezését. Kérjük önöket ha bárki tud valamit a rapper hol létéről az hívja a képernyőn látható telefon számot.~

Miután végighallgattam a hírt azt hittem ott helyben megfulladok a torkomon akadt reggeli miatt. Nem jött hogy elhiggyem hogy ez tényleg igaz. Mikor végre pár perccel később felfogtam a történteket azonnal rohantam öltözni.

Nem foglalkoztam azzal, hogy megfelelően nézek ki csak arra tudtam gondolni hogy miharabb oda kell érnem Miáék házához és beszélnem kell Seunghyunnal.

A nagy rohanás közepette sikerült felhívnom a híradóban közzétett telefon számot, ahol pár perccel később kapcsolták is az ügynökséget ahol sikerült GD-vel beszélnem. Elmeséltem neki hogy tudom hogy hol van TOP és hogy most is épp hozzá tartok. Először nem hitt nekem de miután elmeséltem hogy mi volt rajta azonnal rájött hogy igazat mondtam. Azonban mire a házhoz értem TOP-nak már hűlt helye volt. Azt sem tudtam mihez kezdjek, így rögtön keresni kezdtem ám sajnos nem sikerült sehol sem megtalálnom. A nap további része gyorsan eltelt hisz mindent átkutattam utána. Délután jött egy hívás GD-től aki elmondta hogy most értek ide és hogy találkozni szeretne velem, hogy megtudja hogy hol találhatja meg TOP-t, azonban amikor elmondtam hogy már nincs ott, azt hitte hogy hazudok.

A találkozás azért megtörtént ahol elmeséltem a történteket és ahol én is megtudtam hogy TOP azért nem emlékszik arra, hogy ki is ő mert ideiglenes amnéziát szenvedett az egyik partydrog miatt amit az egyik ellenséges csapat által felbérelt táncos adott be neki.

Az újabb információk hallatára teljesen megrémültem és aggódni kezdtem érte de tudtam hogy nem tehetek semmit.

Pár nap múlva vezető hír volt mindenhol, hogy megtalálták TOP-t Brooklyn egyik híres parkjának közelében. Megtudva ezt teljesen kiakadtam magamra, hogy ott miért nem kerestem, holott tudtam hogy több mint százszor átnéztem a parkot utána. Viszont annak nagyon örültem, hogy megkerült és hogy most már jól van hisz amint kiderült visszatértek az emlékei is.

Az öröm mellett a csalódottság is szerepet kapott, mert tudtam, hogy bár megismertem életem szerelmét ő soha nem fog rám emlékezni.

Három nap múlva

A mai napom is úgy kezdődött mint a többi mióta tudtam, hogy az a személy akiért annyira oda vagyok néhány napig velem volt, azaz egy fél órát mindig a gépem előtt ültem és a legújabb híreket olvastam róla.

A mai reggel azonban későn szólalt meg a vekker így már eleve késésben voltam a kávézóból, a hírekre pedig nem maradt időm, viszont elhatároztam hogy ha hazaérek első dolgom az less, hogy elolvasom a legújabb híreket. Egész nap azon törtem a fejem hogy vajon mit csinálhat.

A mai nap alig volt kereslet a kávézóban ráadásul egész nap kedvetlen is voltam, így hamarabb bezártam és hazamentem. A lakásom ajtajához érve azt hittem szétfeszít az idegesség amikor megláttam, hogy egy kapucnis ember ül összehúzódva az ajtómban. Mivel már amúgy is ideges voltam, hisz hazafelé lelocsolt egy autó így nem volt csoda hogy egyből ráordítottam:

- Héé te.. Megtennéd hogy elmész az ajtómból, mert szeretnék bemenni- mondtam ingerülten majd látva, hogy nem reagál tovább kérdezgettem. Hééé talán süket vagy? Mégis mi a  fenét csinálsz épp az én ajtómban? Nem érted hogy szeretnék bemenni.

Erre az idegen fiú  felállt, felemelte fejét és levette róla a kapucnit majd gyönyörű barna szemeivel rám nézett. A látványtól teljesen elámultam és megszólalni sem tudtam.

Mivel látta rajtam, hogy teljesen önkívületben vagyok így megszólalt:

- Helló.. Látom semmit sem változtál! Jó újra látni hiszti királynő – mondta kaján vigyorral az arcán.

- Hát te? M....mmmm....mit keresel itt? – kérdeztem megszeppenve, ám a hiszti királynőre felkaptam a fejem. Nem vagyok hiszti királynő! – mondtam duzzogva.

- Szerinted mit? Hát hozzád jöttem! Viszont csakhogy tudd elég nehéz volt megtudni, hogy hol laksz - mondta színlelve, hogy elfáradt a keresésemben.

Elkezdtem nevetni és csak annyit mondtam: - Legalább tudod hogy milyen volt amikor én kerestelek téged.

Már a látványától teljesen elöntött a boldogság de megtudva, hogy sokáig csak engem keresett még boldogabb lettem és szerettem volna azonnal a nyakába ugrani.

- Amúgy... hogy vagy? És hogyhogy emlékszel rám, hisz úgy tudtam hogy amnéziád volt – kérdeztem újra elbátortalanodva.

- Most már jól vagyok. Igen az volt de az nem azt jelenti, hogy ami utána történik vagy közben arra nem emlékszem, amúgy is hogy tudnálak elfelejteni – mondta mosolyogva.

- Tééényleg? – kérdeztem meglepetten. Majd nevetve csak ennyit nyögtem ki: - Hát igen a megismerkedésünk nem volt épp hétköznapi.

- Hát nem – nevetett ő is. Majd abba hagyva a nevetést hirtelen komoly lett: Viszont szeretném ha jobban megismerhetnélek, mert nagyon tetszel.

- Komolyan? – néztem rá kérdően.

- Igen - válaszolta. Már akkor reggel éreztem hogy csak úgy forr köztünk a levegő.  Bár eleinte sok voltál nekem, mégis tetszett, hogy kimertél állni ellenem és kitartottál amellett amiben hiszel. Szeretem az ilyen vehemens, aranyos, csinos és szép lányokat, bár veled hasonlóval még soha nem találkoztam.

Meg sem tudtam szólalni csak hallgattam ahogy áradozik arról hogy mit is érez irántam.

- Na mit szólsz hiszti ________ királynő lennél a barátnőm – kérdezte kissé cinikusan.

- Hááááááááát...... ha abba hagyod végre ezt a hiszti királynőzést, akkor nagyon szívesen - mondtam teljesen ellágyult hangon, mire ő odalépett hozzám és átölelt.

Erre meg sem tudtam szólalni hisz elöltött a boldogság, hogy végre életem szerelmével lehetek, így csak mosolyogtam és visszaöleltem.

Majd a gondolataimba belefeledkezve azt éreztem hogy valami forró ugyanakkor édes valami tapad az ajkaimra, mivel TOP egy váratlan pillanatban megcsókolt.

Majd ajkai eltávolodtak ezzel is kínozva engem és csak annyit nyögött ki:

- Azt hiszem szeretlek az első naptól fogva hogy megismertelek.

Erre elmosolyodtam és csak annyit válaszoltam, hogy én is téged.

~THE END ~

Remélem tetszeni fog :) Véleményeket pedig szívesen fogadok :D

~ Lost In Brooklyn Part I ~ [BigBang ~ T.O.P]

A mai nap is épp olyan unalmasan kezdődött mint a többi.  Épp a kávézóhoz siettem ahol mindennapjaimat felszolgálóként töltöttem, amikor találkoztam a barátnőimmel.  Amikor időnk engedte a csajokkal összegyűltünk az egyik közeli  parkban és megbeszéltük a legújabb pasikkal kapcsolatos dolgainkat. Így tettük ezt ma reggel is, ám amikor odaértünk a kedvenc padunkhoz egy idegen fiúra lettem figyelmes aki épp a padunk és a tó közötti részen kéregetett.

Mindig is utáltam az ilyen embereket , akik azért ülnek az utcán és kéregetnek mert lusták elmenni dolgozni. De a legnagyobb indokom még is az volt, hogy tudtam hogy a nagy részük nem  ennivalóért áll kint az utcákon hanem azért hogy némi pénzt kapjon, amit később elverhet italra.

Mivel láttam hogy épp a kedvenc helyünknél ül, ráadásul nem is keltem fényesen így már eleve ingerülten oda mentem hozzá és leüvöltöttem a fejét, hogy mégis hogy képzeli azt hogy ott ül és elkéri más pénzét ahelyett hogy suliba járna vagy dolgozna.

A fiú lenézően csak annyit mondott:

- Nem lehet mindenki anyuci kicsi kislánya akinek mindene megvan.

Fel sem tudtam fogni hogy van képe hozzá hogy így beszéljen velem.

- Mégis hogy képzeled hogy így beszélsz velem? Bár semmi közöd hozzá de én most is dolgozni megyek, nem lazsálok itt mint te és várom hogy valaki megsajnáljon – mondtam teljesen kikelve magamból.

- Én sem ülnék itt ha lenne hova mennem nem gondolod? – mondta a fiú kissé rekedtes hangon.

- Mindegy... A te dolgod csak ha lehet akkor azért ne használd ki az emberek jószívűségét azért hogy ma este legyen miből berúgnod – mondtam teljesen nyugodt hangon.

- Hogy képzeled hogy csak úgy idejössz és sértegetsz? Nem is ismerlek és te sem engem szóval te csak ne ítélkezz – mondta dühösen.

-  Nem érdekelsz – nyögtem ki halkan majd vissza sétáltam a lányokhoz akik közben elképedve ültek az egyik közeli padon.

- Te _______ ki volt az a srác? És mit csinál az ott? – kérdezte érdeklődően Minah.

- Valami idióta... és amint látod kedves Minah épp kéreget – mondtam kicsit csúfosan.

-  Jól van na azért ne harapd le a fejét – szólt BinBin.

-  Igazad van BinBin..... Ne haragudj Minah de nagyon felhúzott ez a kis...... aiiish nem is tudom minek idegesítem magam – mondtam lehangoltan.

- Szegény azért tuti nem jó kedvéből ül ott. Nézzétek csak meg hisz nem épp csórónak néz ki – szólt közbe Soyu.

- Ez igaz. Na de nekem mennem kell mert elkések. Majd pótoljuk a mait – mondtam kissé zavartan majd elindultam a kávézó felé.

Egész nap azon gondolkodtam hogy Soyu-nak igaza volt és hogy tényleg nem olyannak nézett ki a srác mint aki már régóta az utcákat járja.  A nap végére teljesen el voltam szörnyedve magamtól, amiért olyan érzéketlen voltam vele. Egyszerűen nem ismertem magamra.

Elterveztem hogy haza fele viszek neki egy kis harapnivalót és egy jó meleg teát, így könnyítve lelki ismeret furdalásomon.

Amint befejeztem a munkát elkészítettem a kis csomagot neki és már indultam is a park felé.

Bíztam benne hogy nem zavar majd el, bár azt is megértettem volna hisz rettenetesen bántam vele.

Megérkezve a parkba láttam hogy épp a kedvenc helyünkön ül. Közeledni kezdtem hozzá, ám amint észrevett fogta a táskáját, felállt a padról és elindult. Odaszaladtam hogy megállítsam de nem akart megállni, így végül ordítottam egy nagyot utána, erre megállt de nem fordult felém.

-  Mit akarsz? Már eljöttem a padotoktól  ha nem vennéd észre – mondta dühösen háttal nekem.

- Igen látom.... De... azt szeretném mondani hogy ne haragudj a mai miatt.... rettenetesem érzem magam mivel én nem szoktam ilyen lenni.. – mondtam elhadarva, hisz egész nap azon járt a fejem hogy miként kérhetnék bocsánatot tőle.

Mivel nem reagált ezért folytattam a mondanivalómat.

- Na de a lényeg hogy ezt neked hoztam – mondtam és nyújtottam át a kis csomagot.

Erre megfordult és csak annyit mondott : - Nekem nem kell tőled semmi, főleg nem alamizsna. – mondta lekezelően.

- Kérlek ne haragudj – mondtam újra. Megérdemlem hogy ilyen légy. De ez nem alamizsna csak szeretném hogy a mai estéd neked is jobb legyen – mondtam teljesen komoly arccal.

- Vagyis csak lelki ismeret furdalásod van.. ugye?? – mondta gúnyos mosollyal az arcán.

Ez volt az első alkalom amikor végre megláttam az arcát, hisz eddig végig kapucni volt rajta. Amikor megláttam a szívem dobbant egyet, hisz a fiú rettentően aranyos volt. Teljesen lefagytam és csak álltam ott mint valami szerencsétlen.

     - Hát neked meg mi bajod?  - kérdezte értetlenkedve. Tudom hogy nem vagyok valami jóképű de azért ennyire csúnya sem vagyok hogy ilyen képet vágj.

-  Jajj ne haragudj... Valójában nagyon is jóképű vagy... azaz nem vagy csúnya – mondtam teljesen zavartan és gyorsan kijavítva saját magam.

- Na jó hagyjuk – fejezte be végül ő ezt a kínos beszélgetést.

- Akkor elfogadod tőlem ezt a kis kiengesztelő ajándékot? – kérdeztem ezúttal sokkal felszabadultabban.

- Hát ha így békén hagysz végre akkor igen – mondta mosolyogva.

      Ahogy megláttam kaján vigyorgását még jobban kezdett megtetszeni. Visszasétáltunk a kedvenc padomhoz, ahova leültünk és ő nekifogott elfogyasztani a csomag tartalmát. Ahogy egyre többet néztem egyre ismerősebbnek tűnt, majd egyszer csak újra lefagytam. Pár perccel később hozzászóltam:

       - Choi Se...Seung.... Seunghyun? – mondtam nyöszörögve.

      Ám erre ő semmit sem reagált csak tovább evett. Így újra próbáltam:

       - T..T...T..TOP...??

       - Hát neked meg mi a bajod? Mit beszélsz itt? Nem értem mert úgy dadogsz – mondta csúfosan de azért vigyorogva.

      - Nem így hívnak? Nem te vagy TOP? – néztem rá tágra nyílt szemekkel.

      - TOP? Az meg kicsoda? Az én nevem nem TOP, hanem Seung – mondta.

      - Áááh.... értem..- mondtam csalódottan. Bocsi csak nagyon hasonlítasz valakire, de mindegy nem érdekes. - Amúgy az én nevem __________.

      - Nem lehet mindegy, ha ennyire izgatott lettél – mondta kíváncsian.

      - Nem is – mondtam nevetve.

      - Nem hittem volna hogy ennyire látszik rajtam, hisz TOP a kedvenc rapperem . Teljesen oda voltam érte egész életemben mióta ismerem, de tudtam hogy soha nem lehet az enyém hisz ő mégiscsak egy sztár, méghozzá Korea egyik leghíresebb bandájának, a BigBang-nek a rossz fiúja.

      - Hát pedig nagyon úgy tűnt – mondta majd folytatta az evést.

      - Te csak egyél. Ne beszélj annyit – mondtam nevetve.

       Miután befejezte az evést csak ült és nem tudta hogy most mit is tegyen, pont ahogy én sem. Ám az egyik váratlan pillanatban megszólalt.

      - Kösz – mondta halkan.

     -  Tessék? – néztem rá kimeredt szemekkel.

      - Mondom kösz – mondta hangosabban és ingerültebben. Te süket! – mondta nevetve.

     - Nem vagyok süket te dinka!

      - Na jó én meg nem vagyok dinka – mondta újra komolyan.

     - Jó ..... ha nem kötekedsz akkor én sem! – mondtam beleegyezően.

     - Hát nehéz lesz. De oké. – mondta ő is higgadtan.

      - Amúgy mi történt veled? Hisz látszik hogy nem régóta vagy az utcán – tereltem komolyabbra a szót.

     - Kösz. Most már még csórónak sem vagyok jó? Egyre jobb.. – mondta újra gúnyosan.

     - Hát... őszintén aki Calvin Klein ruhákban van azt nehéz csórónak nézni, nem gondolod? – mondtam szinte megfulladva a nevetéstől.

      - Értem.. Lehet hogy igazad van... – kezdett el nevetni ő is. Bár semmi közöd hozzá, de mivel nincs itt más így leszek olyan kedves és elmondom hogy mit történt.. – mondta abbahagyva a nevetést és újra komolyra terelve a szót.

       - Óóó milyen megtisztelő – mondtam.

       - Hát képzeld az is..... – mondta ő is épp olyan hangnemben mint én. Na szóval  a lényeg hogy nem igazán emlékszem a két nappal ezelőtti eseményekre, de annyit tudok hogy nem vagyok idevalósi. Két nappal ezelőtt egy elhagyott utcában találtam magam majd elindultam hátha találkozok valakivel aki ismerős lesz nekem, de rájöttem hogy még azt sem tudom hogy hol vagyok így csak sétáltam az utcákon amíg ehhez a parkhoz nem értem. Azóta pedig itt vagyok ebben a gyönyörű parkban. Hát ennyi... – mondta szomorúan.

       - Hát ez érdek feszítő volt... Na de komolyra fordítva a szót akkor most azt sem tudod hogy hol laksz és hogy kik a barátaid? – kérdeztem meglepetten.

       - Igen pontosan. De épp ezt mondtam az előbb.

       - Annyiban segíthetek hogy ez itt Brooklyn, ez a Cooper Park és 2012-őt írunk – mondtam mosolyogva.

       - De vicces vagy! – mondta flegmán.

       - Jól van na de ezt nem hagyhattam ki! – mondtam nevetve. És még azt is tudom hogy ebben a parkban nem töltheted az éjszakát mert itt minden este járőröznek és ha itt találnak valakit azt beviszik a rendőrségre, gondolom ezt pedig nem szeretnéd.

        - Oké kösz a tippet. De ugye a kis utcákban nem járőröznek? – kérdezte érdeklődően.

       - Miért? Csak nem ott akarsz aludni? – mondtam meglepett hangon.

       - Neem… csak szeretnék szétnézni… - mondta nevetve majd hirtelen elkomolyodott és folytatta: de igen ott akarok.

       - Na nem! Azt már nem! Tudok egy jobb helyet – mondtam felháborodva.

       - Tényleg? – mondta meglepetten.

       - Igen. Jelenleg az egyik barátnőm szülei épp építkeznek és bár a házban még nincs csak egy szoba és egy félig kész fürdő azért szerintem alkalmas lenne arra hogy ma ott töltsd az estét – mondtam teljesen izgatottan.

       - És a szülei mit szólnának hozzá? – kérdezte értetlenkedve.

       - Nem laknak ott amíg nincs rendben a ház teljesen.

       - Áhh értem – mondta majd egy sóhaj hagyta el az ajkait…. Hát akkor elfogadom a lehetőséget… - mondta nyugodt hangján.

       - Oké akkor azonnal felhívom és beszélek vele. – de miközben mondtam már tárcsáztam is a számot.

~ TOP POV ~

Míg elment telefonálni megállás nélkül arra tudtam csak gondolni hogy milyen szép. Egyáltalán nem értettem hogy miért akar nekem segíteni, de nagyon jól esett hogy ilyen segítőkész lett a végére, ahhoz képest hogy még a reggel mennyire utáltam.

 - Na hát te meg min elmélkedsz ennyire? – mondtam de véletlenül megbotlottam így pont az ölébe estem, ahol az arca közel került az enyémhez és elkerülhetetlen volt az .......




És még egy videó a végére csak hogy élvezetesebb legyen xD Várom a véleményeket :)

~ Welcome ~

~ Üdvözlök minden kedves idelátogatót ~

Nagy nehezen létrehoztam én is egy blogot mivel már unom lapokra írogatni a ficiket xD
Ráadásul lehet hogy  még talán olvasóim is lesznek ^^
Na szóval elég annyit tudni rólam h GiTae vagyok és hogy imádom Ázsiát *-*
Egyik nagy álmom kiutazni Szöulba *-*

Remélem hogy lesz olyan akinek esetleg tetszeni fog valamelyik irományom, úgyhogy jó szórakozást és jó olvasást *-*

by GiTae