~ A valóra vált álom ~ [U-kiss ~ Dongho]

A csengő hirtelen megszólalt jelezve, hogy kezdődik az ebéd szünet. Gyorsan becsuktad laptopodat egy nagy sóhaj kíséretében, mivel tudtad, hogy ma sem tanultál semmit az órán, hisz végig máson járt az eszed. Nem tudtad kiverni a fejedből gyönyörű szemeit, kis pufi pofiját és édes mosolyát. Próbáltad kerülni őt, hisz tudtad, hogy ő egy híresség és már nem csak a te osztálytársad, ráadásul nem szeretted volna ha azt hiszi, hogy az egyik rajongója vagy.

Ahogy kicsengettek barátnőid felfigyeltek rá, hogy feltűnően szótlan vagy, ám hiába próbáltak valamit is megtudni tőled, semmit sem árultál el nekik, mivel nem akartad, hogy tudják mit is érzel és főleg hogy ki iránt. Majd egy idő után látván, hogy nem szednek ki belőled semmit ott hagytak elmélkedni.

Pár perc után az egyik barátnőd azonban visszaszaladt, hogy megkérdezzen valamit.

-Hé ______________, mit szeretnél ma enni ebédre? Csak hogy tudjam, mit rendeljek neked – mondta kedvesen.

-Akármit csak ne érezzem magam utána éhesnek- mondtad visszamosolyogva.

Miután barátnőd elment, te is elindultál a csendes folyosón az ebédlő felé. Egész végig az járt a fejedben, hogy vajon mi lehet vele, miért nem volt ma iskolában.

-Talán beteg? - mondtad fennhangon teljes rémülettel. Ezekre gondolva egyre rosszabbul kezdted érezni magad és csak mentél előre a hosszú folyosón céltalanul, amíg valaki hirtelen beléd nem ütközött.

-Sajnálom. - mondta majd közvetlenül egymás szemébe néztetek, amitől teljesen elvesztetted az eszed és érezted, ahogy arcod kipirul.

-Semmi baj - mondtad egy aprócska mosollyal az arcodon.

A szemed sarkából láttad, hogy a barátai épp titeket figyelnek, miközben a te barátaid már rég az ebédjüket eszik. Amikor neked ütközött a jegyzeteid kiestek a kezedből, így azonnal lehajoltál, hogy felvedd őket, ám ő is ugyanezt tette, hisz szerette volna ő összeszedni neked.

Amikor átnyújtotta a jegyzeteket neked véletlenül megérintetted a kezét, amitől a szíved hevesebben kezdett verni és érezted, hogy elönt a boldogság. Azonban egy hirtelen pillanatban a kezét  arcodra tette, amitől te teljesen bepánikoltál és ellökted puha kezét magadtól.

- Sajnálom nem akartam csak - mondtad mentegetőzve.

- Ugyan – mosolyodott el.. Én voltam a hibás, csak azt hittem, hogy lázas vagy, mert olyan piros az arcod – komolyodott el.  Szóval sajnálom –  mondta zavarában miközben tarkóját simogatta, majd hirtelen fogta magát és elment.

Beérve az ebédlőbe nem is értetted tetteidnek okát, hisz egész suli időszak alatt arra vágytál, hogy valahogy a közelébe kerülj. Úgy érezted ez volt a megfelelő pillanat, azonban elszalasztottad.

Visszaérve a barátaihoz azok cikizni kezdték őt.

- Te szerencsétlen komolyan azt hitted, hogy lázas? – mondta Eli. Most újra elszalasztottad a lehetőséget, hogy elmond neki mit is érzel.

- Eli ne légy ilyen, majd lesz másik alkalom – mondta Kevin aranyosan.

Majd ők is elindultak ebédelni, azonban mivel ők híresek voltak így ők a tető téri terasz alatt ebédeltek azért, hogy elkerüljék a rajongók sikolyait és zaklatásait.

 Mivel Dongho volt a maknae így természetesen mindig vele kötekedtek a fiúk, hisz tudták, hogy a legtöbb lány ő érte van oda. Majd a teraszon folytatták a beszélgetést, azaz jobban mondva Dongho cukkolását.

- Az önbizalom újra a nullán - nevetett Xander és lepacsizott Soohyunnal.

- Ne legyetek már ilyenek – szólt közbe Kiseop.

- Hagyd csak Kiseop - mondta Dongho turkálva a kaját, amit épp elé raktak.

- De hisz most legalább megszólította - szólalt meg Kibum.

- Na jó, de ennyitől nem fog  beleszeretni - mondta Aj.

- Még megkedvelni sem – folytatta Eli.

Dongho tudta, hogy igazuk van, hisz nem ez volt az első eset, amikor azon járt az esze, hogy hogyan tudna meghódítani.

Számtalanszor be akarta már vallani neked, hogy mit érez irántad, ám ahogy közeledni kezdett hozzád, pár perc után mindig elkerült, mert nem volt elég bátorsága, ahhoz hogy megszólítson, továbbá félt attól, hogy elutasítod.

- Ezzel most nem segítesz AJ - mondta Dongho, majd folytatta egyre dühösebben.

- Nem értem őt. Miért kerüljük el egymást és miért nem tudom neki bevallani amit érzek, egyáltalán mi is ez az érzés? – ostorozta magát a kérdésekkel Dongho.

- Ez a szerelem – mondta Kevin.

Felhúzott szemöldökkel csak annyit mondott: Miért ilyen nehéz a szerelem? Majd fejét kezeibe temette.

- Találd ki. Próbálkozz keményebben – mondta Kibum.

- Ne siránkozz puppy inkább menj és keresd meg - javasolta Soohyun.

- A lépcsőházban láttam az előbb épp az egyik ablaknál nézelődött – mondta az éppen megérkező Hoon.

Mindenki egyetértően bólogatni kezdett mire a maknae erőre kapott és elindult, ám Eli még utána kiabált:

- És jobb ha egy igennel térsz vissza, mert ha nem akkor baj lesz.

Erre Dongho és a többiek is felkapták a fejüket, Kevin pedig gyengéden megütötte Eli vállát ezzel jelezve neki, hogy ne legyen ilyen és hogy fogja vissza magát. Kevin volt az egyetlen akire igazán hallgatott Eli így amint meghallotta Kevin gyönyörű hangját azonnal elmosolyodott.

Dongho szíve egyre hevesebben kezdett verni ahogy feléd közelített.

Te épp az ablaknál nézelődtél kifele, pont ahogy Hoon mondta, teljesen belefeledkezve a gondolataidba.

-Miért is löktem el a kezét?-mondtad teljesen kiakadva magadra. Olyan pabo vagyok. – mondtad majd elkezdted ütögetni a fejed. De most már úgyis mindegy hisz biztos hülyének néz – mondtad fennhangon.

- Nem bírom tovább tudnia kell hogy szeretem – mondtad s megfordultál azzal a szándékkal,  hogy most azonnal lemész hozzá és elmondod neki mit is érzel iránta. Ám amint megfordultál láttad amint Dongho épp hátat fordít neked.

- Te mit keresel itt?-kérdezted meglepetten. Azaz … - de már nem tudtad befejezni a mondanivalódat.

- Beszélni szerettem volna veled, de…de…de….- mondta dadogva.

- De mi?  Mondd csak. Szívesen meghallgatlak. – mondtad mosolyogva.

- Már nem fontos… - mondta elszomorodva.

- Miért? – kérdezted  megijedve majd egyre kíváncsibb lettél.

-Valójában..azért mert hallottam amit az előbb mondtál.. – mondta fejét a földre szegezve.

- Ezt hogy érted? Azaz mit hallottál pontosan? – nézted kikerekedett szemekkel.

- Csak annyit, hogy nem bírod tovább és hogy tudnia kell hogy szereted. - mondta szomorúan.

- Uram isten. -mondtad elképedve és érezted, hogy minden bátorságod tova száll.

- Azt viszont nem tudom hogy kiről van szó – mondta megnyugtatva ezzel téged.

- Értem. Szóval mit is szerettél volna mondani - kérdezted újra érdeklődően.

- Hááát… semmit- mondta.

- Jó.. hát akkor mindegy is.-mondtad szomorúan. Akkor én megyek is mert a többiek már várnak – mondtad csalódottan.

Majd elindultál a lépcső felé.. ám hirtelen lefagytál amikor hallottad, hogy Dongho kimondja azt amiről álmodni sem mertél.

- ____________ Szeretlek. – mondta halkan.

- Mi? – kérdezted megfordulva kikerekedett szemekkel.

- Jól hallottad! Azt mondtam, hogy szeretlek! – mondta végig lehajtott fejjel, hogy elkerülje a pillantásodat, majd hirtelen tovább folytatta:

- Már nagyon régóta… és már nem bírom tovább magamban tartan… tudnod kell még akkor is ha te mást szeretsz. – mondta szomorúan.

Amint meghallottad, hogy mit is érez irántad közelebb léptél hozzá.

- Dongho.. – szólítottad meg mire ő felkapta a fejét és végre a szemedbe nézett.

- Én is szeretlek! – mondtad felhőtlen mosollyal az arcodon.

- De.. az akiről beszéltél az... – mondta teljese meglepődve.

- Az te vagy – mondtad még mindig mosolyogva.

Erre örömében egy nagy ölelésbe húzott, majd egy váratlan pillanatban megcsókolt.

Kis idő után megszakítva a csókot feltette a kérdést amire már sokat készült.

- Akkor most... vagyis... lennél a barátnőm _________? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Azt hittem, hogy ezt már meg sem kérdezed. Hát persze. – mondtad bólogatva örömödben, majd hirtelen a nyakába ugrottál. Érezni akartad puha kezeit a derekadon és leheletét a nyakadon.

Már nagyon régóta vártál erre és most eljött a te időd.

- Ez olyan mint egy álom. Végre azzal vagyok akit mindennél jobban szeretek. – mondtad örömödben, majd amikor rájöttél, hogy hangosan is kimondtad elszégyellted magad.

- Ez nem csak a te álmod volt. De most már ez a valóság. – mondta majd újra megcsókolt.

A csók után elindultatok lefele a lépcsőn egyenesen a terasz felé, ahol a fiúk már lelkesedve várták Dongot, hogy beszámoljon a fejleményekről.

Amint kiértetek az ajtón a fiúk már messziről látták, hogy együtt vagytok hisz kézen fogva közeledtetek feléjük, ám a biztonság kedvéért még nem mertek semmit sem tenni.

Odaérve a fiúk asztalához, hosszas hajlongások és üdvözlések után Dongho hátához álltál, mivel nagyon zavarban érezted magad ennyi fiú társaságában. Dongho hamar észrevette a dolgot és azonnal kezelte a helyzetet. Gyorsan maga mellé húzott és megfogta  a kezedet ezzel is mutatva, hogy együtt vagytok, majd csak annyit mondott mosolyogva a fiúknak: - Fiúk ismerjétek meg a barátnőmet ______________. 

 Erre a 8 fiú egyszerre kezdett el tapsolni és nevetni, aminek okát te nem értetted.

Azonban Eli még a végén hozzáfűzte, hogy:

- Végre a mi kis maknaenk megkapta amire vágyott.

 Erre Dongho és te is mosolyogni kezdtetek, mert ekkor már rájöttél, hogy miért is örül ennyire mindenki.

A srácokkal való megismerkedéssel eltelt az egész nap, így Dongho elhatározta, hogy hazakísér.

Útközben megbeszéltétek, hogy ezentúl minden reggel együtt mentek suliba, majd még egy utolsó csókot adott mielőtt beléptél volna a házba.

Azóta minden reggel együtt mentek suliba és ott is végig együtt vagytok kivéve az órákat amikor is nem ültök egymás mellett, de minden percben egymás tekintetét keresitek.